Reggel Jaewon ugyan abban a pozícióban feküdt, ahogy elaludt. Csak én voltam aki forgolodott, bár annak ellenére jól aludtam. Felé fordultam, majd nézegetni kezdtem arcát. Realizáltam mégegyszer, hogy milyen jól néz ki. Mellkasába bújtam. Tetszett a tegnap este. Fura volt, hogy férfi létére olyan tisztelettudó volt. Egyszer sem nyúlt hozzám úgy, ahogy nem akartam volna.
Úgy elgondolkoztam, hogy észre se vettem mikor túrtam a hajába. Nyitogatni kezdte a szemeit, nyögdécselve.
-Upsz, bocs. Nem akartalak felébreszteni. - a másik oldalra fordult.
-Semmi baj. - mondta, majd visszaaludt vagy csak lustálkodott tovább.
-Na jó, akkor én felkelek aludj csak. - mondtam, majd az órára néztem. Félöt, az ablakra kaptam a fejem. - Illetve mégsem. - feküdtem vissza. Kuncogást hallottam az oldalamról, ami édesen csengett. - Jaewon-ah. Nem fordulsz visszahozzám? Miért fordultál el?
-Csak jól esett úgy feküdni. Sajnálom. - ölelt szorosan magához, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Aztán visszaaludt, míg én gondolkoztam vagy őt néztem. Biztos remek Idol lesz belőle. De attól is féltem, hogy pont, majd én állom ebben útját. A hónapok alatt, nagyon megkedveltem és tényleg nem maradt sok idő a debütálásukig. Törtem még a fejem a debüt számukon is. Haragudtam magamra, amiért még nem tökéletes és én még itt fekszek, az egyik előadó mellett.
A párnába fúrtam a fejem, aztán felkeltem és leültem az íróasztalomhoz. A fiókomat átnéztem és lap után kutatva, majd a kezembe akadtak különféle dalszövegek. Egyből volt valami, ami kitűnt. Bad News. Átolvastam fénysebességgel vigyorogva. Annyira illett, ha összeraktam a fiúkéval és jól hangzott.
Az ébresztőm megszólalt Jaewon mellett és szinte összerezzent, megijedt a saját hangjától.
-Én vagyok az ébresztőd, Jagi? - feküdt hátára mosolyogva.
-Igen. Tetszett nagyon a hangod. - mosolyogva sóhajtott.
-Noona. - ült fel fáradtan.
-Igen?
-Te tényleg kedvelsz engem? - kérdezte. Felhúztam a szemöldököm lepődötten. -Úgy értem, én nagyon kedvellek, de néha ridegnek tűnsz és sokáig hozzám se szóltál. - erre felé fordultam, hogy több figyelmet szenteljek neki.
-Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy jó-e, amit csinálunk. Nem mertelek igazán kedvelni, féltem, hogy problémád adódik belőle. Most is félek. - mondtam. - Illetve...nem akarom, hogy a többiek lássák, hogy megölelsz vagy, hogy puszilgatsz. Az is baj, hogy Hanbin folytatja. Tele van a fejem annyi gondolattal és még ez is. - fogtam a fejem. Kimászott az ágyból és megölelt.
-Ugye, nem akarsz elhagyni? Kérlek ne tedd. - adott egy puszit a számra. Hogy tehetném, olyan édesek az ajkai.
-Nem. - hajtottam le a fejem.
-Akkor mostantól nem érek hozzád, amikor az ügynökségben vagyunk. - mondta.
-Többet nem is hozlak el, ez is hiba volt.
-Akkor mondj egy helyet, ahol hozzád érhetek, Noona. Ha nem az ügynökségben és itt sem.
-Studióban mikor kettesben vagyunk. - mondtam. Lehajtotta a fejét. - Csak amikor kettesben vagyunk, jó?
-Rendben. - mondta. - Öltözz át, aztán menjünk. - ment ki kicsit csalódottan. Sóhajtottam aztán lefürödtem nagyon gyorsan és felöltöztem. Beültünk az autómba, aztán indultunk.
-Byungho? - kérdezte Jaewon.
-Már ott van. Ő hamarabb megy be mindent előkészíteni néha. - mondtam és elindultam.
-Szeretem mikor vezetsz. - mondta.
-Tényleg? - nevettem fel.
-Igen. Jól áll neked ez az autó. - mosolygott. - És csinos vagy ma. - bókolt egyfolytában egész úton. Olyan édes volt, hogy csak kuncogni tudtam rajta. Byungho a parkolóhoz ment, direkt értünk és elsőként hozzám jött egy ölelésre. Jó szorosan megölelt, aztán egy komolyabb arccal indult Jaewonhoz. Egyből útját álltam.
-Hé! Hé! Byungho, sajnálom. Én hibám, engem csessz le. Minden felelősséget vállalok. Hagyd őt most az egyszer.
-Gyertek mind ketten a táncterembe a többiek már keményen gyakorolnak széttáncolják a belüket is. - fogta meg a csuklóm. Felértünk a táncterembe, amire mindenki felfigyelt. - Bora kérlek menj ki. Letisztázunk valamit a fiúkkal és Seorival. - én megálltam Byungho mellett, míg Jaewon leült a többiek mellé. - Ti ketten mit képzeltek?! - fordult felém. Sóhajtottam. - Mindenki dolgozik mint a barom, csak azért, hogy a legtöbbet hozzhassuk ki a fiúkból és a debütálásukból. Én se megyek fel egy kollégám lakására sem, nem is alszok ott. Agyam csak is egy dologra fókuszál az meg a munkám, ami ebben a pillanatban fontosabb mint a saját kényelmem! - emelte fel a hangját idegesen. Még sosem beszélt, így velem. - Ráadásul a lakásodra?! Egy egész éjszakára?! Seori, mire valljon ez?! - a fiúkra sem mertem nézni eleinte.
-Igazad van, sajnálom. - mondtam.
-Ha még valakit meghallok, hogy estére elhagyja a dormot vagy, hogy csajozik kivágom a bandából, de rögvest! - fordult a fiúkhoz. Erre elkaptam a karját és magam felé fordítottam.
-Megbeszéltük, hogy velem beszélsz, nem velük. Ez csakis rám és Jaewonra vonatkozik. - mondtam.
-Legyen tanulság mindenkinek. Gyakoroljatok hangra is, olyan instabil, hogy azt hinném elsőre most jöttetek a kezdők közül. - vágta be maga után az ajtót. Kezembe temettem az arcom sóhajtva, aztán hátra tűrtem a hajam.
-Sajnálom. Ne haragudjatok, folytássátok amit eddig. - hajoltam meg mélyen, aztán kimentem.
-Jaewon, nem mész utána? - kérdezte a fiútól Hanbin, majd sorba a fiúk.
-É-én... - hezitált, aztán felállt és elkapta a csuklóm, mikor az ajtót nyitottam
- Noona.
-Itt Seori kisasszony és nem kell megvigasztalnod. - tettem egy lépést vissza. - A stúdióba leszek, ha kellenék. - mondtam a többieknek is. Fogtam a nagy mappám és elmentem a stúdióba agyalni. A legfontosabb jelenleg a debüt számuk volt, ami most kezdett összeállni a fejembe. Euiwoongnak elképesztő ötletei voltak, ami nagyban hozzájárult a szám összerakásához és pár kollégám is agyaltam rajta egy picit, ami miatt a Bad News, Bad News lett.
Nem sokkal később a fiúk bejöttek, az ének tanárjukkal együtt.
-Seori kisasszony, örülnénk, ha te is megnéznéd mit tudunk. - mondta Hyeongseop.
-Persze. Át is adom a helyet. - ültem át a kiskanapéra, hátrébb. Jaewonra vetettem egy gyors pillantást, majd kicsit elmosolyodtam, de próbáltam koncentrálni. Elkezdődött a hangjuk bemelegítése és aztán énekelni kezdtek, mire muszáj volt felfigyelnem, főleg Bonhyuk hangjára és Hyeongseopéra. Következő Jaewoné volt, amire különösebben felfigyeltem. Minden jól ment, ő is olyan ügyes volt mint a többiek.
-Seori. - ült le mellém Hanbin hirtelen. - A csapat nevébe is megkérdezem. Mi van veletek Hwaranggal? Olyan csendes ma és nem is ölelgetitek egymást annyit. - súgta inkább a végén.
-Végre csak Seori vagyok és nem kisasszony. - dőltem hátra megkönnyebbülten. - Viszont nem vagyok biztos benne, hogy mi van vele. Lehet Byungho bántotta meg vagy én. Ha kijön beszélek vele. - mondtam. Bólintott, aztán a többiek mellé állt. Ahogy Jaewon kijött intettem neki.
-Biztos leülhetek? - kérdezte bizonytalanul.
-Igen. Mesélj, mi a baj? - mosolyogtam rá egy biztató mosollyal.
-Semmi, tényleg. Minden oké. - mondta ugyan úgy mosolyogva.
-Többiek mondták, hogy csendesebb vagy mint általába. - vállat vont elfordulva. A többiekre néztem, akik szigorúan előre néztek és figyeltek. Egy pillanatra megfogtam a kezét. - Felejtsük a mait, jó? Byunghot is és, amit mondtam. - felpillantott rám egy pillanatra, aztán újra le kezünkre. - Na, Jaewon. Aegyozzak neked? - erre kuncogni kezdett, aztán bólintott. Pirosan aegyozni kezdtem, amin aztán nevetni kezdett, mire páran ránk néztek.
-Mi történt? - kérdezte Euiwoong.
-Aegyoval próbálom felvidítani. Sajnálom, nagyon kellemetlen. - temettem kezembe arcom.
-Én is látni akarom! - mondta Bonhyuk. Mire hevesen megráztam a fejem.
-Inkább koncentráljatok, jó? - sóhajtottak aztán visszafordultak az éneklő Hyeongseop felé. -Te is. - raktam Jaewon vállára a kezem.
-Rendben, Noona. - kacsintott Jaewon. Hanbin ezt látva, máris büszkén és boldogan mosolygott ránk. Kistünemény ő is.