Nos másnap reggelem egy katasztrófa volt. Mindenre emlékeztem. Arra, hogy Szabó kibaszott Sámuel kioffolt, majd mégis megcsókolt és faképnél hagyott. Szabályosan fizikai fájdalmat éreztem a mellkasomba és, amint végig pörgettem a szavait a fejembe a könnyeim utat törtek. Pár percig pityeregtem, de mivel nem szűnt meg, így elmentem fürdeni, ahol hangosabban kiadhattam magamból. Egy kis ideig jó volt, majd órákkal később visszajött az érzés és az sem segített, hogy kezdtem betegnek érezni magam. Egész hétvégén csak sírtam, aludtam, sorozatot néztem, alig ettem.
Persze a bátyáim tudták, hogy valami nagy a baj. De mondtam nekik, hogy nem tudok róla beszélni és megkértem, hogy ne is próbálkozzanak senkinél se. Időre volt szükségem. Feldolgozni, hogy ami volt az a múlté és Sámuel még sem olyan különleges, csak egy fiú. De még is ez a fiú kitépte a szívem a helyéről, majd megrugdosta.
Hétfőn képtelen voltam suliba menni. Sírva könyörögtem a fiúknak, hogy had maradjak itthon. Nagyon aggódtak értem, de bele mentek.
Kedden ismét nagy nehezen sikerült meggyőznöm őket, de itt már nem voltak aggódóak, hanem idegesek. Attól féltem elfogy a türelmük és rákérdeznek Samnél, így kisebb agyalás után, de Jacknek és Evannek elmondtam mi történt. Sajnos Adamnek semmit nem mondhattam hisz ő volt a másik felem ő értett meg a legjobban, mindent neki mondtam el. De ha Sámuelről beszélnék neki elvesztene egy barátot és Sam is megsérülne kicsit.
Legjobb testvérekhez méltóan megszeretgettek és megígérték, hogy nem szívatnak többet a szomszéddal és segítenek abban, hogy Adam megnyugodjon. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm őket, hogy erre a hétre had maradjak itthon.
Vagy egy hétig élő hullaként nézem a szánakozó tekinteteket vagy a mentális egészségem érdekében adok magamnak egy kis pihit. Muszáj volt.
Szerdám és a csütörtököm ugyanúgy telt, habár életminőségem nem javult. Fiúkkal sok filmet megnéztünk, hogy jobb kedvem legyen, de mindenről ő jutott eszembe. Úgy éreztem semmi sem segít és ennek soha nem lesz vége.
Aztán pénteken áttörést értem el. Vagyis Anna. Megelégelte és átjött. Hegyi beszédet tartott nekem és később, ehhez Jack is csatlakozott.
- Nem szabad, hogy lássa mennyire megviselt. Ő hentereg össze vissza mással te meg itt sírsz. Még jobban növelnéd az egóját ezzel- mondta Anna nagy hevességgel.
- Oh mennek a klisés dumák- nyitott be Jack.
- Már meg ne haragudj, ez nem klisés duma. Ezek tények.
- " Jaj te többet érdemelsz" " Az összes férfi ilyen", " Nem éri meg, hogy időt fecsérelj rá"- kezdte el nyájas hangon, amin muszáj volt felnevetnem. Igen kb ezeket mondta el Anna is.
- Mert te tudsz jobbat mondani okoska?- fonta össze karjait maga előtt.
- Figyelj gondolkodtam a napokba- ült le, mire anna ledöbbent- kussolj- mutatott rá- mint extra toxic hím egyed- mutatott macska körmöket, mivel Anna ezzel szokta őt illetni- ha én a helyedbe lennék vagyis, ami eddig bevált nálam meg másnál, játszd el, hogy túl léptél. Ne foglalkozzál vele, legyél kedves és normális, ha hozzád szól. Legyél jó kedvű, mintha mi sem történt volna és közben bekell pasiznod.
- Aham még az eleje megvalósítható, de a végét felejtsd el- fojtottam el csírájában a dolgot.
- De komolyan. Figyelj, látja, hogy túl léptél kurvára fogja zavarni az egóját, hogy mi az hogy te nem hisztizel miatta, ahogy eddig. Ne vágjad itt a fejeket! Igazam van- jó talán- szóval magamból kiindulva az én önbizalmam biztos meginogna, ha nem tudnék megdugni egy nőt, viszont, ha látom, hogy miattam sír az már kicsit kárpótol.
- Te ez mióta pszichológus?- mutatott rá Anna tőlem várva a választ.
- Nem véletlen Jack a férfi tanácsadóm- mosolyodtam el. Jack minden téren egy éretlen, felelőtlen pöcs volt, de a saját nemének a gondolkodását nagyon vágta.
- Azta- lepődött meg- nekem is adhatnál tanácsokat.
- Sajnos drága vagyok, de egyéb módon is lehet fizetni- kacsintott Annára, mire mind ketten egyszerre ütöttünk rá vállára- jó na szóval, az a lényeg, hogy úgy tedd féltékennyé, hogy ne direkt.
- He?
- Azzal, hogy direkt provokálod azzal csak szánalmat érsz el. De ha túl lépsz rajta és rendesen ismerkedsz, akkor az tényleg zavarni fogja. Mert már nem vele fogsz foglalkozni, hanem mással.
- Ez egy zseni- döbbent le ismét Anna.
- De én nem akarok mással ismerkedni.
- Elég csak a látszat. Írogass olyanokkal mellette, akiket nem ismer. Meg legyél szünetbe más fiúval.
- Kivel?
- Keríthetek én neked fiút- vigyorodott el Jack.
- Jaj csak azt ne.
- Nem, de tényleg. Van egy nagyon kedves barátom, aki nyugi normális, de megcsalta a nője és a minap épp arról beszélt, hogy szeretne bosszút állni rajta.
- Hmm- gondolkodtam el.
- Beszélj vele, mond el neki mi történt és játszátok el, hogy alakul köztetek valami.
- Fhuu, elegem van ebből az egészből- dőltem hátra az ágyon.
- Vagy pedig hagyod a faszba az egészet- vont vállat.
- De ez jó Lola. Azt hiszi tovább lépsz. Ha nem jön be, akkor is lehet tényleg tovább tudsz lépni és össze jössz a sráccal- lelkesedett barátnőm.
- Jó lenne, ha nem- húzta el a száját Jack.
- Nem fogok össze jönni vele, nyugi.
- Egy ember kell csak?
- Csak. Ha össze vissza lát minden majommal, az azt jelenti, hogy egyikkel se gondolod komolyan, de ha csak eggyel vagy az komolyat jelent.
- Így van.
- Ahh jó- néztem a plafont- és ha Sam rákérdez?
- Akkor megmondod, hogy dumáltok és eljátszod a hős szerelmest. Az amúgy is nagyon megy neked.
- Nem nem megy, mivel nem tudom az milyen- néztem rájuk csúnyán. Jack nyitotta volna a száját, de Anna közbe vágott.
- Ne is próbálkozz meggyőzni. Esélytelen. A lényeg, ha kérdezi vigyorogva beleéléssel mesélj róla. Legyél zavarba satöbbi.
- Az menni fog.
- Na fasza, akkor szerezzük vissza a köcsög szomszédot projekt indul- pattant fel Jack- és véletlen pont megyek egy házi buliba, ahol ott lesz.
- Te most ezt eltervezted előre vagy...
- Nem, az évfolyamból csak a jófej emberek lesznek ott, így ő is ott lesz.
- Akkor nem mehetek.
- Hülye vagy? Azt mondták nélküled ne is menjek.
Ó bazdmeg. Hát ez kurva jó lesz.
******
Hétvége. Itt állunk egy lakás előtt drága bátyámmal. Szét izgulom magam. Mindent kitervelt ez az idióta. Felvázolta azt is, hogy valószínűleg Leó új embert látván megfog környékezni és nem lesz nehéz dolgom.
Amint beléptünk az ajtón szinte egyből kezembe nyomtak egy piros poharat, amibe jó isten tudja mi volt, de alkohol az alkohol. Nem válogatunk.
Jack mellett voltam egész este, mivel megígértettem vele, hogy nem hagy egyedül. Meglepő módon rengeteget dumáltam és sok embert ismertem meg. Senki nem nyomult erőszakosan, csak úgy ahogy illik. Mondjuk Jack mellett emiatt nem kellett félnem.
Viszont engem egy ember érdekelt, aki magas volt, izmos és elég helyes. Egész este végig szemeztem vele, aminek meg is lett a következménye.
- Szia- jött oda köszönni és ezzel belekezdtünk egy órás bájcsevelybe. Először flörtölős volt, de végül szépen elkomolyodtunk. Jack azt adta fel elsőnek leckének, hogy tudjam meg mi van az exével. Miért, hogyan szakítottak, férkőzzek a bizalmába. Ebben jó voltam.
Rátérhettem a tárgyra, amint észre vette mennyit beszél, udvariasan rákérdezett velem mi van. Nem meséltem túl sok részletet, de a lényeg az volt, hogy ugyan olyan szituációban voltam én is, mint ő.
- Szóval lényegében ennyi. Nálam is pont ugyan ez a helyzet és nem tudom, hogyan tudnám vissza szerezni.
- Hát én nem akarom vissza szerezni, de látni szenvedni annál inkább. Érezze azt amit én.
- Mond csak, féltékeny típusú?
- Hajaj. Pont ez az. Ő féltékenykedik mindenkire aztán ő kúrt félre.
- Hmm....Mi lenne, ha én azt mondom kössünk egy alkut vagy szövetséget, ahogy tetszik.
- Hallgatlak- mosolyodott el. Háhá. Sámuel neked véged.
******
Felvázoltam neki mit kéne tenni. Mik a szabályok satöbbi és basszus belement. Imádom.
Enyhén ittas állapotban elhagytuk a lakást és Jacknek elmeséltem mindent.
- Tudtam, hogy menni fog nem tudom mit vagy meglepődve. Mondtad neki, hogy én is tudom a tervet?
- Nem- ráztam meg a fejem.
- Helyes- bambult maga elé a buszon. Most látom milyen részeg is volt valójában.
- Te mikor részegedtél le ennyire?- húztam hátra vállánál fogva, de nagyon nagy kár volt, mert instant bele hányt a szemközti ülésbe. Atya világ. Próbáltam tettetni, hogy minden okés kamerából ne lássanak, majd konkrétan lerántottam a buszról szegény gyereket. Nagyon sajnálom azt, akinek majd felkell takarítania.
Nagy nehezen haza tántorogtunk, majd beraktam Jacket az ágyba. Elvégeztem esti teendőimet és úgy aludtam, mint a bunda.
Vasárnap fejben és lélekben felkészítettem magam a hétfői eseményekre. Fejben a szövetségre, lélekben, pedig, hogy újra látom.
Nem tudom mi lesz velem, de nagyon félek.
******
- Félsz Potter?- vigyorgott Jack.
- Kuss- néztem rá csúnyán, belépve a suliba. Minél jobban közeledtem a termünk felé szívem annál jobban dobogott. A termünkbe érve Sámuelt szúrtam ki elsőnek, aki a padon pihentette fejét. Kedvesen, nyugodtan, minden rendben lesz.
- Sziasztok- ültem le középre, mire mindenki hatalmas mosollyal fordult felém. Hiányoztak azt megkell hagyni.
- Hát te még élsz? Végre meggyógyultál?- kérdezte Ricsi.
- Hát fogjuk rá- vettem elő a cuccaim és ekkor Sámuel kiegyenesedett és bámulni kezdett. Ignoráld, ignoráld, ne nézz oda.
- Meggyógyult, hétvégén bulizni is volt már.
- Kösz a hívást- vetette oda Márk.
- Harmadikosoknak volt a bulija. Jacket megkérték, hogy hozzon engem is.
- Miért?
- Nem tudom- vontam vállat- de nagyon jó volt egyébként. Mindenki aranyos volt és sok új embert ismertem meg.
- Hallottam hírét- bólogatott nagyokat Anna, mire csak felnevettem. Huh ez le tudva. Eddig jók vagyunk.
Az első órák békésen teltek, csak egyszer kért tőlem egy másik színt, amit rá sem nézve oda adtam neki. Na de jött a hosszú szünetünk, ahol össze futottam Leóval.
- Na hellóka- ölelt magához.
- Szia, jaj nagyon félek amúgy- fakadtam ki azonnal.
- Nyugi csak legyél természetes felszabadult, tudod, ahogy beszéltük- mosolyodott el és neki dőlt a falnak és követtem példáját.
- Ah tudom csak félek, nehogy baj legyen. Jajj ne itt jön.
- Amúgy arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma vagy valamelyik nap valamerre, jobban megismerni egymást.
- Hmm- mosolyodtam el csábosan szemeibe nézve- Benne vagyok.
- Nem messze lakok tőletek egyébként, mit szólnál ha találkoznánk ott valami parkos részen.
- Tudok egy nagyon jó helyet, majd elküldöm hol van.
- Mutasd meg most- jött közelebb- az urad nagyon bámul.
- Ne nézz oda- nyomkodtam a telefonom, majd megmutattam neki a térképen, hogy hova kéne menni.
- Okés ott leszek és elhozhatnád őket is- mutatott a telefonomon egy képre kutyáinkról- én is elhozom az enyém. Ugye barátságosak?
- Persze, mint én- néztem fel rá és arca igen közel volt az enyémhez.
- Zsenik vagyunk, ha ezt letudtuk elkell mennünk egy színjátszóba.
- Én jártam, annyira nem buli.
- Azta, na lesz miről beszélnünk.
- Hajaj. Honnan tudjuk, hogy néznek e? A te barátnőd hol van?
- Nem tudom, de erre fix elfog jönni úgyhogy szépen tartsuk ezt.
- Végül Jack elmondta?
- Igen, beszéltünk. Ő lesz a külső megfigyelő.
Alig telt bele két percbe, megpillantottam volt barátnőjét a távolból.
- Jön- mondtam, mire elvigyorodott- Jaj ez nagyon szürreális. A semmin vigyorgunk.
- De nagyon jól megy- szünet végén elköszöntem tőle, majd vissza mentem a termünkbe, sajnos törink lesz így Sámuel mellett kell kettesbe lennem. Az óra megkezdését követően rám írt Leó, miszerint Jack végig itt volt a szünetben. A barátnője idegesen meredt ránk, majd elviharzott. Sámuel, pedig le se vette rólunk a szemét, fapofával bámult végig.
- Lola- hallottam meg a hirtelen a nevem. Ijedten néztem körbe és a töri tanárral találtam magam szembe- Ide adja vagy kijön felelni?- kérdezte, majd intett a fejével a tábla fele.
- Felelek- mosolyodtam el, majd telefonom lerakva felpattantam. Elindultam a tábla fele, de gyorsan vissza mentem a telefonomért. Legyél titokzatos. Pipa.
- Erre írja le a válaszokat, amíg kiosztom a feladatot az osztálynak- mondta majd oda tolt nekem, valami feladat lapot, amit nem is vettünk még. Szemöldököm ráncolva néztem, majd megfordítva a lapot megpillantottam "fejlemény" ? Nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjak. Gyorsan lekörmöltem neki az eseményeket, miszerint kioffolt, aztán megcsókolt és, hogy mit terveltem ki.
- Atya világ- olvasta el, miután önálló munkát kiosztotta.
- Én is ezt mondom.
- Ez itt nem hiszem, hogy jó ötlet- mutatott, arra a mondatra, amin az alku állt- de végülis elfogadom lehet jó lesz.
- Biztos vagyok benne.
- Most is magát nézi- pillantott mögém, mire vállat vontam- Adjak neki egy egyest?- intett a fejével felé, mire felnevettem és hátra néztem rá.
- Inkább buktassa meg itt és most. De amúgy nem értem az egész feladványt. Mik az ok-okozati tényezők.
- Szerintem megijedt.
- Ugyan- legyintettem- bele kéne törődnöm, de nem megy.
- Hát nem is fog- hajtotta össze a papírt.
- Köszönöm biztatását- forgattam meg a szemem, mire felnevetett.
- Lesz ez még csillagos ötös, higgyen nekem.
- Köszönöm Tanár úr, magánál egy élmény felelni- pattantam fel, majd vissza slisszoltam a helyemre. Imádom ezt a tanárt. Rendszeresen beszélünk így leplezetlenül. Mindenki azt hiszi unalmas tananyaggal kapcsolatos, de ez nem így volt. Épp vissza írtam Leónak, amikor hirtelen megszólalt.
- Hányast kaptál?
- Mi? Mire?
- Feleletre.
- Ja, öhmm ötöst- gondolkodtam el.
- Aha- bólintott, pár másodpercig néztem, de utána telefonomnak szenteltem a figyelmem. Fura.
Ebéd szünet alkalmával ismét jelenés kellett. Vártam Leót mikor lép be az ebédlőbe, így elég sokat pillantgattam az ajtó fele, amit a többiek is észre vettek.
- Kit vársz te ennyire?- kérdezte Márk.
- Senkit- mosolyodtam el.
- Jaj biztos Leonárdót- pillázott Anna.
- Leóval jársz?- kérdezte Emma.
- Nem, csak barátok vagyunk, asszem- tettem hozzá, majd ekkor belépett. Azonnal felvette velem a szemkontaktust és, amíg nem ült le addig tartottuk is.
- Asszed?- kérdezett vissza Márk.
- Mi?- fordultam felé, majd rögtön vissza, aki rámutatott telójára.
Leó: Majdnem elestem annyira néztelek
Írta, mire halkan felnevettem.
Lola: Bárcsak. Olyan jót nevetnék.
Leó: Mindjárt gondoltam
- Hahó- lengette meg a kezét Márk.
- Mi az?
- Suli után elkísérsz vásárolni? Kéne egy farmer, meg beülhetnénk kajálni is- mondta Anna. Pontosan tudta, hogy mi a helyzet, elfoglaltnak kell tűnnöm.
- Ohh nem jó sajnos, már van programom- húztam el a szám?
- Mi?- kérdezték egyszerre.
- Hát- kezdtem bele, de pont akkor írt Leó.
Leó: Gyere ide, itt van Eszter.
- Öhm mindjárt jövök- álltam föl, majd ott hagyva mindent és mindenkit, mögé álltam és hátulról átöleltem vállait.
- Szia édes- mosolyodott el.
- Szia drága, miujság?- érintettük össze arcunkat.
- Figyelj azon agyaltam, mi lenne, ha igazából is ilyen jóba lennénk- vigyorodott el- nem lenne ellenemre.
- Mindjárt gondoltam. Eszter?
- Nem tudom nézd meg- mondta, mire felegyenesedtem és gyors körbe néztem. Engem nézett, de gyorsan átsiklottam rajta.
- Engem néz- súgtam fülébe.
- Fasza, szomszédod?
- Nem tudom, majd Anna elmondja, hogy viselkedik.
- Ő is tudja?
- Igen- bólintottam- de nagyon jól csinálja.
- Helyes, na futás vissza, menj ki és utánad megyek- csókolt kezet, majd vigyorogva vissza slisszoltam. Most menekülnöm kell.
- Csak barátok?- kérdezte Márk, mire láthatóan rákacsintottam
- Mennem kell, majd fönt tala.
- Hova mész?- kérdezték, de szó nélkül ott hagytam őket, majd menet közbe intettem Leónak, aki felpattant, majd az ajtóhoz érve, derekamnál fogva elhúzott az ajtóból és neki tolt a mellettünk lévő falnak.
- Huha valaki nagyon tudja a dolgát- vigyorogtam fel rá.
- Kihasználom a lehetőségeim, amíg lehet.
- Utána elmegyünk egymás mellett.
- Ha rajtam múlik nem hiszem.
- Oh valóban?- vontam fel szemöldököm- mit fog ehhez Eszter szólni?
- Mindjárt meglátjuk- vigyorodott el és ellenkezni se tudtam már nyakamhoz hajolt. Pár másodperc múlva Eszter jött ki az ebédlő ajtón, majd meglátva minket lefagyott. Egészen addig tartottam a szemkontaktust vele, amíg ideges képet vágva vissza viharzott az ebédlőbe.
- Azt hiszem a fekete listájára kerültem.
- Az volt a cél.
- Aha szóval szeretnéd, hogy bántódásom essen?
- Nem fog ne aggódj. Nem hagynám.
- Ezt örömmel hallom- mosolyogtam rá.
- Kiszívtam a nyakad.
- Mi?- döbbentem le- erről azért nem volt szó.
- Nyugi, alig látszik. Csak pont annyira, hogy a szomszédod észre vegye. Na, de gyere fel kísérlek.
- Okés- ez egy kicsit sok volt nekem, de mindegy- Írt Anna- vettem elő a telefonom lépcsőzés közbe- Sam végig minket nézett és kérdezősködött ki vagy. Amikor oda mentem hozzád elvette és megnézte a telefonom.
- Az mondjuk komoly.
- Eléggé.
Suli végeztével haza mentem, kajáltam és meg néztem pár részt a sorozatomból, majd ötkor a kutyákkal elindultam a park fele.
Éppen bezártam a kaput és elindultam, amikor Liza, Olivér és Sámuel szálltak ki a kocsiból. Uram isten.
- Jaj hát szia Lola. Hogy vagy? Olyan régen láttalak.
- Sziasztok, megvagyok köszönöm- mosolyodtam el.
- Anya gyere- hallottam meg Sam hangját hátul a csomagtartónál.
- Fiam beszélgetek. Vidd be kérlek a cuccokat- fordult hátra, mire valamit még motyogott az óra alatt, de elkezdte a szatyrokat bevinni- mi történt veletek? Nem jársz át egyáltalán. Nem mesél rólad semmit. Ha rád kérdezek nála durcásan elmegy és leráz.
- Öhm, hát már nem vagyunk jóba sajnos- vontam vállat.
- De miért? Mond el kérlek, nem mondom neki vissza. Segíteni szeretnék, mert mióta nem vagytok jóba kifordult önmagából. Kedvtelen, bunkó és semmivel nem foglalkozik.
- Oh. Hát az a helyzet, hogy ő többet szeretett volna tőlem. Testiséget, én meg nem, mert én kapcsolat párti vagyok azt meg ő nem akart. Aztán sok veszekedés meg sértődés után úgy döntöttünk, hogy jobb lesz mindkettőnknek, ha ezt befejezzük és nem beszélünk.
- Aha. Gondoltam, hogy valami ilyesmi- bólogatott- Sajnálom Lola tényleg, az ő nevében is. Majd megpróbálok beszélni vele hátha.
- Hát nem hiszem, hogy működne, de azért köszönöm.
- Én hiszek bennetek. Ritka dolog volt köztetek, amit nem kéne így veszni hagyni.
- Tudom és próbálkoztam én, de már lassan hülyét csináltam magamból. Ő nem igazán nyitott felém ez ügybe, hogy megbeszéljük én meg nem akarok senkinek se könyörögni, hogy maradjon velem.
- Persze persze. Igazad van- értett egyet, majd oldalra pillantva megláttam Samet vissza jönni- mindent bevittél?
- Ja- bólintott, majd matatott még valamit a kocsiba. Liza oda ment hozzá, valamit sugdolóztak, majd Sam idegesen lezárta a kocsit, míg Liza elköszönt és bement.
- Szia- köszönt, mire vissza köszöntem- mész kutyát sétáltatni?
- Amint látod- huh de kellemetlen.
- És elkísérhetlek esetleg?- kérdezte, mire a szívem eszeveszett dobogásba kezdett.
- Öhm hát sajnos épp találkozom valakivel és oda megyünk, de majd talán máskor- húztam el a szám.
- Értem- váltott hűvösre tekintette- csak nem azzal a majommal?
- Nem tudom, kire célzol ez alatt- feleltem cinikusan.
- Hát az új csávód.
- Leónak hívják és igen vele találkozom és nem, nem a csávóm.
- Hanem?
- Hát egy barátom jelenleg, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.
- Barát? Látom- nyúlt a nyakához, mire hajammal eltakartam magam- érdekesen tudsz barátkozni azt megkell hagyni.
- Te is, ha jól emlékszem.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Aham- mosolyodtam el gúnyosan- én sem, szerencsére ez a múlté. És, ha most megbocsájtasz dolgom van- indultam meg előre kikerülve ezzel.
- Előre látom, hogy átfog baszni- szólt utánam.
- Tessék?- fordultam vissza.
- Csak meg akar dugni.
- Miért te nem?
- Nem.
- Nem?- kérdeztem vissza- Érdekes. Minden esetre nem kérdeztem a véleményed- kezemben a telefon rezegni kezdett- mennem kell.
Válaszra se várva ott hagytam. Velem ne szórakozzon senkise. Mi az, hogy nem? Hát nem ezért offolt ki? Annyira de annyira elegem van. Legszívesebben megszűnnék létezni ilyenkor. Az oda vezető úton gyorsan elhadartam Annának mi történt, majd Leóhoz oda érve reméltem, hogy ő segít.
Elengedtük a kutyákat, majd belekezdtünk a soha véget nem érő csevelybe. Már ránk sötétedett, mikor egyre közelebb került hozzám az arca én, pedig azonnal menekülőre fogtam. Benne volt a pakliba, hogy Leó esetleg bepróbálkozik igaziból is, de hogy ilyen hamar az nem. Felpattantam, elköszöntem, majd a kutyákkal együtt haza battyogtam. Jacknek kaja közbe elmeséltem mi történt, majd fürdés után beborultam az ágyba.
Nem tudom mi sül ki ebből, de hogy jó nem az fix. De ha már bele kezdtem végig csinálom és lesz ami lesz.