Másnap reggel, miután Alina magára vette az összes szükségtelen dolgot, vállára kapta táskáját, s elhagyta lakásukat.
Békésen szeretett volna iskolába menni, csupán ő és a zene, amely a telefonjából szól. Egyedül, viszonylag csendesen a most ébredező utcán, ahol épp hogy csak járnak emberek.
Arra viszont nem számított, hogy társasága lesz. Oh, de még milyen szemét, kiállhatatlan társasága.
Shawn már a kapuja előtt várta őt, s az Istennek sem akart elmenni mellőle.
— Shawn, takarodj már el! Nincs jobb dolgod? — ordított rá, az elmúlt öt perc alatt már vagy tizedjére.
- Momentán? Nem, nincs - nevetett fel, s átkarolta őt.
Alina puffogni kezdett, megállt, s ledobta magáról a fiú kezét.
- Miért nem hagysz már békén? - kérdezte ingerülten.
Elege volt. Sőt. Már egy ideje elege van belőle. Elege volt, hogy a srác folyamatosan követi. Elege volt, hogy Shawn puszilgatja őt. Abból is, hogy átkarolja, s hogy minden széppel, s jóval traktálja a fejét.
- Shawn. Most őszintén. Mit akarsz? - kérdezte, miután Shawn nem válaszolt az előző kérdésére.
- Megismerni. Ezt is mondtam már - vonta meg vállát.
- Azt mondtam, hogy őszintén. Ha nincs jobb okod, akkor hagyj békén - üvöltött rá, majd faképnél hagyta.
Egész nap csak puffogott. Nem bírta elviselni, hogy Shawn folyamatosan csak őt nézi, s hogy megpróbál vele beszélni. Akkor, amikor le akart ülni az asztalhoz, Shawn ismét mellé ült, ami miatt nem tudott rendesen enni. Igaz, hogy nem szólt hozzá, de már a tény, hogy ott ül mellette, s figyeli, frusztrálta őt.
Végül, amikor az óráinak vége lett, megindult hazafelé. Reménykedett abban, hogy most tényleg sikerülni fog terve, és egyedül fog hazamenni. Csendben. Csak a zene és ő.
Ehelyett ismét megkapta a már megszokott társaságot. A srácot, akit sehogy sem tudott levakarni magáról.
- A rohadt életbe már, Shawn! Távol tartási végzést fogok ellened kérni. Amit csinálsz, az már klinikai eset - csattant fel ismét, tekintetét pedig a fiúéba szegezte.
- Eljössz velem a bálba? - kérdezte a srác, miközben kezét összekulcsolja a háta mögött.
Tekintete egy kisfiúéhoz hasonlít. Olyan ártatlan volt. Olyan őszinte.
- Mi van? - Alina szemei köralakot vettek fel, megszólalni is alig bírt.
Jól hallotta? Nem süket? A srác tényleg elhívta őt a bálra? Nem. Ez nevetséges.
- Shawn, rohadt vicces vagy, de most már befejezhetnéd ezt az egészet - nevetett fel kínosan, kezét pedig széttárta.
- Komolyan gondoltam - mosolyodott el.
- A klinikai esetes dolgot én is. De ez már tényleg nevetséges.
×××
Alina a konyhában ügyeskedett. Bátyjai ismét a haverjaikkal töltötték a napot, s azt is bejelentették, hogy ma náluk fognak vacsorázni. Ez miatt pedig Alina-t beállították a konyhába.
Spagettit lesz a mai menü, bolognai szósz kíséretében, mivel azt hamar és könnyedén el tudja készíteni. A spagettivel már rég kész volt, s csak a szósz volt hátra, amit már csak fűszereznie kellett.
Ekkor viszont hangos nevetést hallott, ami azt jelentette, hogy a bátyjai és azok haverjai megérkeztek.
Megkavarta a gőzölgő szószt, majd kiment, hogy fogadhassa a társaságot.
Ám amikor meglátta, hogy Taylor kiket is értett a barátok címszó alatt, teljesen megrökönyödött. Arca kissé eltorzult, talán még levegőt is elfelejtett venni.
Ott állt előtte a srác. A srác, akit tiszta szívből utált. A srác, aki napok óta nem hagyja őt békén. A srác, akit most legszívesebben megfojtott volna egy kanál vízben.
- Helló srácok. Éhesek vagytok? - varázsolt mosolyt ajkaira.
Nem ideges. Ő? Cseppet sem. De hogy most ordítani szeretne, az halál biztos.
- És itt van a mi konyhatündérünk. Zack, Shawn, bemutatom nektek... - ám Taylor szavába kellett vágjon, hogy le ne lepleződjön.
-... Daphney - mosolyodott el, majd kezét nyújtotta. - Ennek a két idiótának a nagyobbik húga.
Szúrós szemekkel szuggerálta bátyjait, amellyel jelezni próbálta, hogy hallgassanak.
- Igen. Daphney a mi kis konyhatündérünk - nevetett fel Nolan, s húga hátához lépett, hogy megveregesse a vállát.
Közben pedig belecsípett a karjába. Miután Zack és Shawn elmentek a konyhába, Nolan és Taylor kérdő pillantást küldött húguk felé.
- Te teljesen meg vagy hibbanva - állapítja meg az idősebbik, majd csatlakozott a konyhában lévőkhöz.
- Remélem jó okod van erre, Daphney - szűrte ki fogai közül a srác, majd ő is bement.
Alina, illetve most már Daphney, visszament a konyhába, hogy feltálalhassa a vacsorát.
A szószt egy külön tálba helyezte, amit szintén az asztalra rakott.
- Tegyetek magatoknak - mosolyodott el, majd ő is helyet foglalt.
- Alina merre van? - kérdezte Shawn.
Itt ugrik a majom a vízbe. Vagy a víz a majomba? Ki tudja? Mindenesetre Alina-nak most törnie kellett a fejét, hogy mondhasson valami normális választ.
- Az egyik barátnőjénél - felelte.
Amúgy, nincsenek barátai. Sőt. Nem is az a barátkozós típus. Ezt viszont Shawn is tudja.
- De, Alina-nak nincsenek barátai - vonta fel szemöldökét.
- A suliban, ahova ő is jár, ott tényleg nincsenek. Viszont van egy gyermekkori barátja, akivel mindig együtt lóg - mosolyodott el.
Nolan és Taylor kérdő pillantásokat küldtek Alina felé. Gyermekkori barát? Ezt most komolyan gondolta? Nevetséges.
- Ez így már érthető - bólogatott a srác, majd enni kezdte a spagettit.
Reménykedett abban, hogy a srácok mielőbb el fognak innen tűnni. Elmennek egy parkba, vagy valami hasonló.
- Nézünk filmet? - ajánlja fel Nolan.
- Persze - Zack és Shawn szinte egyszerre egyeztek bele, majd mindenki Daphney-ra pillantott.
- Maradsz te is, Daphney? - kérdezte szarkasztikusan Taylor.
- Persze, miért ne - vont vállat.
Hosszú lesz a mai este.