Huszonötödik fejezet: Titkos teendő
*Reagan szemszöge*
Harry segített felvinni a cuccaimat az emeletre, aztán sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt. Habár valószínűleg nem az év ötlete marasztalni Harryt, de tudtam, hogy nem akarom, hogy máris elmenjen. Az órámra néztem, még csak 11:55 volt. Azt hiszem Laurie délután 1-ig nem végez a kórházban a gyakorlatával, szóval egyelőre nem kell azon aggódnom, hogy megláthat Harryvel. Nem tudom, hogy pontosan miért érzem úgy, hogy rejtőzködnöm kell ha Harryvel vagyok, de jobb elővigyázatosnak lenni, mint később magyarázkodni. Amúgy is nem lehet semmi baj abból, ha Harry marad még kicsit, igaz?
"Héé, várj! Még mindig tartozol néhány válasszal, Harold." Harry visszafordul és kíváncsian rám nézett.
"Mi mást mesélhetnék még Szemcsis? Ahh annyira izgatott vagyok, hogy az életem egy mesélni való történet lett. Lássuk csak, ma reggel elmentem pisilni, aztán zabpelyhet ettem reggelire. Oh, és akár megengedett akár nem kivertem a zuhany alatt." válaszolt gúnyosan Harry, de ezúttal nem állt szándékomban meghátrálni.
"Ez így korrekt Harry. Te is személyeset kérdeztél tőlem az autóban és én válaszoltam. Szóval most én jövök." Harry a szemét forgatta, majd visszaindult a konyha irányába, ahol én voltam. Felült a konyhapultra, levette a kalapját, vett egy mély levegőt és beletúrt a hajába, mielőtt beszélni kezdett.
"Rendben, de ez a mai utolsó kérdés a kórházról, amire válaszolok. Elég kimerítő, hogy folyton erről kérdezgetsz, miközben pontosan tudod, hogy nem akarok róla beszélni. Szóval mi a kérdésed? Ez lesz a nap utolsó kérdése, szóval jól gondold át." Abba hagytam a élelmiszerek hűtőbe való pakolását, Harryre néztem és keresztbe tettem a karomat.
"Mond el az igazat. Miért kerültél a Maudsleyba?" Harry hátradőlt, kezeivel a konyhapulton támaszkodva és összeszorította az ajkait. Amikor újra felém nézett az ajkai enyhén szétnyíltak, majd ismét becsukta azokat. Amikor elkezdett beszélni nem rám nézett, hanem a mögöttem lévő órát bámulta a falon.
"Már elmondtam. Elmebeteg vagyok. Rövid ciklusú bipoláris zavarom van és néha minden elsötétedik és nem emlékszem rá, hogy mit tettem... Ennyi, ezért kerültem a Maudsleyba és ne kérdezd meg még egyszer." A hangulat megint megváltozott kettőnk között. Habár nem hittem, hogy hazudik. Azt se gondoltam, hogy elmondta a teljes igazságot.
Végül úgy döntöttem, hogy ezúttal felhagyok a kíváncsiskodással. Így is hangulatingadozásai vannak... Inkább folytattam a pakolást, amikor megbotlottam egy, a földön hagyott ásványvizes palackban, hátra estem arra a pultra ahol Harry ült. Vártam a fájdalmat, ami nem következett be, mert ahogy hátra estem Harry még időben felém nyúlt és elkapott. A lábai között voltam és a fejem a mellkasán pihent. Annyira jó az illata. Éreztem, ahogy a testem átveszi az irányítást, ahogy bizseregni kezd és libabőrös lettem a közelségétől, ahogy a karjai közt voltam. Harry lehajolt, miközben még mindig a karjaiban tartott és a fülembe súgott.
"Elég ügyetlen vagy, igaz Szemcsis?" Amikor beszélt a hangja rekedtebb volt mint általában, végigfutott a hideg a gerincemen. Az agyam üvöltötte, hogy mozduljak már meg, el a közeléből, de ezt a kört határozottan a testem nyerte.
Megfordultam, de még mindig a karjai között voltam és a kezeimet a combjaira tettem. Harry megnyalta a szája szélét, a szájára vonva ezzel a figyelmemet. Leszállt a pultról, a karjai lejjebb csúsztak a derekamra és habár nem érintette közvetlenül a bőrömet a testem reagált a mozdulatra. Az arcom csak néhány centire volt az övétől és észre se vettem, hogy a testem a testéhez préselődött.
Harry rám vigyorgott és amikor már nem tudtam tovább tétlenül elviselni a közelségét, szájon csókoltam ott, ahol néhány másodperce a nyelve volt. Harry a hüvelyk és a mutató ujjával az államat felfelé billentette, mielőtt ő csókolt szájon. Az alsó ajkába haraptam, hogy nyissa ki a száját és amikor megtette a nyelvem azonnal megtalálta az övét. A csókunk lassulni kezdett, aztán elmélyült. A konyhából lassan haladtunk a nappaliban a kanapé felé. Egy pillanatra se szakítottuk meg a csókunkat és majdnem elestünk a saját lábunkban, ahogy vakon hátráltunk tovább.
A kanapéra löktem Harryt, megszakítva ezzel a csókot, mire ő duzzogva felnyögött a kapcsolat hiányától. Halkan kuncogtam, miközben lovagló ülésben az ölébe ültem (szétterpesztett lábakkal) és a csípőmet az ő egyre növekvő dudorához löktem. Harry az alsó ajkára harapott és élesen vette a levegőt, mielőtt tarkón ragadt és ajkaimat újra az övéihez vonta. A kezeim a vállairól a pólója szegélyéhez vándoroltak és megtörve a csókot, segítettem neki kibújni a pólójából. A póló a földön landolt és a szájától kezdve az állán keresztül végigcsókoltam egészen a nyakáig. Még mindig az ölében ültem, csípőmet az övéhez nyomva, amikor egy ponton a nyakába haraptam, majd végignyaltam a harapáson, amitől Harry felnyögött és elfordította a fejét, hogy leállítson.
"Nincs harapás.*" figyelmeztetett Harry, de túl késő volt. Az ajkaink újra találkoztak és Harry kezei pedig megtalálták a felsőm szegélyét, majd átsegítette a felsőmet a fejemen. Szemei az arcomról a sötétkék csipkés melltartóra vándoroltak, ami rajtam volt és a melleim közé csókolt.
*Itt igazából a 'marks' szó szerepel, ami egyrészt a jelenthet akár (kéz)jegyeket, mint ige jelentheti azt, hogy megjelölni/nyomot hagyni. Szóval azért nem szabad harapdálni, hogy ne hagyjon nyomot...
"Mm, H." Nem tudtam elfojtani a nyögésem, amikor az ajkai a mellbimbómat kezdték el szívni a csipkás anyagon keresztül. Nyelvével megpöccintette a mellbimbómat, majd ezt a folyamatot megismételte a másikon is. Habár az egyetlen dolog, ami lekerült rólam az a pólóm volt annyira védtelennek éreztem magam és ideges voltam, hogy itt vagyok vele és ezt csinálom. Aztán eszembe jutott, hogy miért. 'Ő egy páciens és te épp most rontod el a gyakorlatodat egy kis szórakozásért.' Lelkiismeret furdalásom volt, de nem akartam abbahagyni, még nem. Mielőtt tudatosult bennem, hogy mit mondok, szavak hagyták el a számat, amiket nem tudtam megállítani. Csak azt akartam, hogy a beindult énem végre befogja.
"Uhh, Harry! Dugj meg, kérlek?!" Harry abbahagyta a mellbimbóim kínzását és éreztem a vigyorát a mellkasomon. Amikor eltávolodott, hogy láthassam az arcát, egy finom mosoly jelent meg ajkain.
"Mi volt ez Szemcsis? Azt hiszem nem hallottalak." Miért gyötör?
"Kérlek H? Annyira nagyon akarom. Még sose akartam senkivel... egészen mostanáig."
"Nem tehetem..." A vigyor egy pillanatra sem hagyta el Harry arcát és én megalázottan éreztem magam. Most tényleg nemet mondott?
"Miért nem?!" Kérdeztem kicsit keményebben, mint ahogy akartam, de hát épp most utasítottak vissza. Harry rám mosolygott, megmutatva a gödröcskéit. Nem tudom, hogy miért, de még mindig az ölében ültem és képtelen voltam rá hogy megmozduljak.
"Nos először is, nem gondoltam hogy mi... Tehát nincs nálam gumi... hacsaknem neked van?" Oh.
"Nem, nálam sincs!" Nyafogtam és az agyam végre jelet adott a lábaimnak, hogy másszak ki Harry öléből és vegyem vissza a felsőmet. Dühös voltam, mert úgy éreztem, hogy ha nem csináljuk most, akkor a racionális felem fog győzni és soha többé nem jutunk ilyen messzire.
"Nem kéne a fiúknak mindig maguknál tartani néhányat?" Még mindig mérges voltam és Harry csak nevetett.
"Umm, 2 évig voltam kórházban... ott nem igazán engedték meg hogy ilyen dolgokat tartsunk magunknál. Ez egy olyan szokás, amihez nehéz újra visszaszokni." Ne emlékeztess a kórházra vagy a tényre hogy te egy beteg vagy.
"Akkor hogy feküdtél le azzal a lánnyal a Maudsleyban?" Harry csak vigyorgott, majd megrázta a fejét.
"Arra megvoltak a magam módszerei... hogy hogyan szerezhetek gumit, de a szabályzat szerint nem lehetett volna nálam... Féltékeny vagy?"
Igen.
"Nem, nem vagyok féltékeny. Csak ez olyan bosszantó."
Harry felállt a kanapéról és visszavette a pólóját közben a hazugságomon mosolygott. Ránéztem az órámra, még csak 12:30 volt. Csinálhatnánk valami 'mást'.
"Várj, csinálhatnánk legalább valami mást?" Harry odajött hozzám a fejét az enyémre tette és a kezeit a farmerom derekához csúsztatta. Rögtön éreztem, ahogy a bőrömet elönti a forróság, amikor arra gondoltam, hogyan fogja kigombolni a nadrágomat.
"Nem." Vigyorgott és a konyhapulthoz sétált a kalapjáért. Ez a második alkalom ma hogy visszautasít.
"Miért csinálod ezt velem?!" nyüszítettem, remélve, hogy fontolóra veszi a dolgot.
"Mert nem tudnék leállni, ha most elkezdnem. Túl kockázatos. Legközelebb Szemcsis. Legközelebb legyél felkészülve... mindenre."
Harry kilépett az ajtón, majd becsukta maga mögött.
Miközben befejeztem a pakolást, megint egyre flusztráltabbnak és flusztráltabbnak éreztem magam, amikor hallottam, hogy a telefonom rezeg a pult tetején.
From: Channel N°5
Este 11 óta ezen a gépen vagyok las vegasi idő szerint! Hogy bírtad te ezt ki?! Nem tudom elhinni, hogy 2 óra 25perc múlva Londonban leszek AHHHHHHHHH ANNYIRA HIÁNYZOOOOL!!
Pont erre az SMS-re volt szükségem Channeltől, el kell terelnem a gondolataimat Harryről.
To: Channel N°5
AWW nekem is hiányzol bébi! Annyira izgatott vagyok. Mellesleg a telefonodnek repülő üzemmódban kéne lennie! Kapcsold be a repülő üzemmódot mielőtt lezuhan a gép valahol az Atlanti-óceán felett!
Miután elküldtem az üzenetet, átmentem Laurie lakásához, hogy lássam, hogy haza ért-e már a kórházból és szerencsémre már otthon volt.
"Szia Laurie milyen volt a meló ma?"
"Stresszes! Az osztályvezetőm egy seggfej! Peytonnak és nekem legalább egy hete nem volt alkalmunk részt venni rendes terápiákon! Fogalmad sincs hogy milyen irigy vagyok rád, amiért Baker gyakornoka lehetsz. Valószínűleg neked van a legjobb munkád itt, beleértve a másik 11 gyakornokot is." Sajnáltam Lauriet, de a "munka" amit csinálok nem épp az amire leszerződtettek. Imádom, hogy Dr. Baker gyakornoka lehetek, de nagymértékben megnehezítettem magamnak a dolgokat, a szakszerűtlen viselkedésemmel és azzal hogy Harryt választottam. Gyengéden rámosolyogtam és javasoltam, hogy együnk egy kis jégkrémet. Ma mindkettőnkre ráfér.
Ahogy sétáltunk a bolt felé, hogy megvegyük a fagyit, lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem ez volt az egyetlen oka, amiért boltba akartam menni. Óvszerre van szükségem. Laurie nem tudhatja meg hogy miért vagy azt, hogy egyáltalán venni akarok, egyszerűen csak nem akartam akartam egyedül eljönni és megvenni. Még sose kellett óvszert vennem ezelőtt és tudom, hogy kínos lesz. Amikor beléptünk a boltba Laurie egyenesen a fagyasztott desszertek felé vette az irányt. Azt mondtam neki, hogy nekem még kellene néhány csomag tampon is és megegyeztünk abban, hogy a kasszánál találkozunk.
Amikor végre megtaláltam azokat a polcokat az üzletben, ahova az óvszerek voltak kirakva percekig csak megsemmisülve bámultam. Miért kell ennyi márkának lennie? És pontosan mit jelent az hogy 'A hölgyek gyönyörére'? Végül levettem a polcról néhány csomag Trojan multi-mix-et, mivel ez volt az egyetlen márka, amit ismertem, majd kifizettem a tamponokkal együtt. Amikor megfordultam láttam hogy Laurie felém tart.
"Szia, rád vártam, megvettem a fagyit."
"Bocsi, csak láttam, hogy nincs sor itt hátul, szóval úgy gondoltam, hogy itt is fizethetnék, aztán majd megkereslek később." Hazudtam és éreztem, ahogy pír szökik az arcomba.
"Semmi gond, gyerünk és együk meg, oké?"
Amikor visszaértünk a lakásomba, elrejtettem a titokban vásárolt óvszereke az éjjeliszekrényem egyik fiókjába néhány ruha alá, aztán visszasiettem a nappaliba. Délután negyed 3 volt. Megkérdeztem Lauriet, hogy velem tartana-e a reptérre és ő beleegyezett, így elindultunk, hogy felvegyük a Heathrow Reptérről a másik felemet, Channelt.
Jegyzetek
Szóval tudom, hogy rengeteget kellett megint várnotok rám és 1000 bocsánat érte, de hát ugye ott volt a koncert, jövőhéten pedig záróvizsgám lesz és hát arra is készülnöm kell/kellett.
Viszont arra gondoltam, hogy mivel én minden rész végén elmondom a kis mondanivalómat akár kérdeztek akár nem (fordítói jogok :D) most én is kérdeznék tőletek, ha nem gond...
1) Hogy tetszett a koncert? Hol álltatok/ültetek? Rövid élménybeszámolóóóót!
2) Mire utal a fejezet címe? Mi a titkos teendő? (Remélem ha kommentben nem is magában mindenki meg tudja válaszolni)
3) Hogy tetszett a fejezet? Nem túl nyögve-nyelős? Esküszöm zavarba jöttem a kanapés rész fordításánál :'D
Olvasd!
Szavazz!
Szólj hozzá!
Millió csók Nektek.