𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

38.

Újabb adag kávé mellett beszélgettünk a tegnap estéről Dona-val . Tudtam ,hogy arra kiváncsi én,hogy vagyok. Próbáltam a legőszintébben elmondani mit is érzek vagy legalább is körül írni.
-Látom ,az arcodon lányom ,hogy nem vagy jól.
-Őszintén nem tudom mi az amit érzek . Rengeteg érzés kavarok bennem . Düh , öröm , csalódottság,reménytelenség és elveszettség a legjellemzőbb .
-Teljesen megértelek . A tegnap az egy nagyon érdekes este volt.
-Ez végett dühös vagyok. Annyira jól éreztem magam annak ellenére ,hogy mennyire távol áll tőlem ez a világ. Mégis egy akkora adrenalin löketet adott ,hogy pörögni tudtam volna ,mint egy búgó csiga . Az egész estét elrontotta és nem csak az enyémet .
-Tudom .-mosolyodott el . -Viszont hihetetlen voltál Fabiana-val együtt. A testi adottság is hozzá adott , de nem mindenkin állt volna így a ruhák többsége . Úgy mozogtatok fent mint a vér profik . Büszke voltam rátok.
-Legalább te .....Talán tinédzserként hallottam ezt a szót utoljára. Tudod annyira össze zavarodtam . Alig aludtam pár órát . Kattog a fejem folyamatosan . Futni voltam és edzeni is ,de nem tudok másra gondolni . Hazudott nekem anya . Apámról ne is beszéljünk .Na mindegy . Nem szeretnék itt panaszkodni .
-Nem panaszkodsz !-figyelmeztetett . -Beszélgetünk.-simított végén a kezemen .
Elmosolyodtam . Jól esett ez az anyai törődés . Elfancsalodtam . Anyai törődés olyan régen volt az életemben ,hogy már szinte azt se tudom milyen ez a féltő pillantás . Persze mikor anya józan volt , akkor próbált ő az életem része lenni ,de amikor ittas volt, akkor egyáltalán nem volt önmaga .
-Mi jutott eszedbe ? -tette fel nekem a kérdést .
-Á inkább ne beszéljünk róla ,mert pityeregni fogok .-szorítottam össze az ajkaimat .
-Iszunk még egy kávét ?
-Persze .
-Natalia !-szólított meg a teraszon állva Alex,majd bement a dolgozó szobájába .
Bólintottam ,majd elkezdtem felállni.
-Csináljam ?-neztem Dona szemeibe .
-Nem , majd én lányom.
-Rendben .
Elmosolyodtam , majd elindultam Alexander-hez . Szerettem volna minél hamarabb lezavarni ezt az egészet .
-Mi a dolog ?
Elhúztam a táskám , majd kivettem belőle a borítékot .
-Tessék , a festmény ára . Számold meg !
Elvette a kezemből, de láttam ,hogy értetlen arccal nézegette ,majd a két ujja közé fogta , s kopogtatni kezdte az asztalon . Egy ideig csak nézte ,majd hátra dőlt a székében .
-Honnan lett ennyi pénzed?
-Ez az én dolgom. Megoldottam , téged pedig kifizettelek ,így nem tartozom semmivel se .
-Babám még nálam van talonban a Rio-s ügyletből származó money is .
-Tudom nagyon jól. -válaszoltam ,majd megcsörrent a telefonom . Láttam ,hogy Fana így kinyomtam .
-Miért nem veszed fel ?
-Mert nincs közöd hozzá ,hogy kivel telefonálok.
-Óhhh.-huppant fel a székből ,majd felém sétált . -Minden ami veled kapcsolatos , ahhoz kurva sok közöm van !
-Ó valóban ? -néztem rá kérdően .
-Iszonyatosan jól nézel ki édes ! -simult végig a keze a derekamon, majd egy laza mozdulattal magához rántott .
-Kösz...-motyogtam hirtelen ,mert nem tudtam mit mondani. Néztük egymás száját ,majd mikor a testünk egyre -egyre közelebb került a másikéhoz , akkor úgy lángolt a bőröm , hogy felnyögtem kínomba. Egy pár centi választotta el a szánkat ,ám mikor már majdnem teljesen elgyengültem akkor kopogtak az ajtón. Alexander morgott egyet ,majd vissza sétált az asztalához.
-Akkor rendben vagyunk? -szólaltam meg halkan .
-Ja .-vágta rá. -Igen?!-kiabált ki az ajtón túlinak , amit Poyo tépett fel . Bólintottam ,majd Poyo mellett elsétálva távoztam a kertbe , ahol Dona-val még beszélgettünk egy jó darabig . Kezdett sötétedni így elköszöntem , s haza indultam .
Az úton furcsa dolgokat észleltem magamon . Néha szédültem , s izzadt a tenyerem ,úgy ,hogy alig bírtam tekerni a kormányt . Amikor sétáltam a verandára , akkor úgy éreztem magam mint aki totál másnapos és egy igazi világra szóló after partiról tér haza . Az első dolgom , hogy lezuhanyozzak ,biztos csak a sok ideg miatt éreztem rosszul magam . Így úgy döntöttem lemondom a csajos estét és inkább kialszom magam egyszer végre . Folyamatosan új dolgokat tapasztaltam . Vert a víz és a szívem is egyre gyorsabban vert . Mintha benyomtam volna egy nagy adag kábítószertől. Lefeküdtem a hátamra , s próbáltam aludni. De mindig pityegett a telefon. Lenémítottam ,hogy tudjak egy kicsit aludni. Fogalmam sem volt mennyit szundíthattam , de arra keltem,hogy iszonyatosan forog velem minden még ha csukva is van a szemem . Egyre jobban kezdett hányingerem lenni, s fel is ültem . Elakartam indulni a fürdő szoba felé , de rengeteget láttam a szoba ajtóból. Olyan volt ,mintha 3D-ben látnám a világot . Szép lassan mindenen támaszkodva elpróbáltam jut az ajtó félfáig. A lábaimat olyan bizonytalanul pakoltam egymás elé ,mintha most tanulnék meg járni. Nem tudtam gondolkozni , csak azt éreztem ,hogy valami nem jó . Valami nem stimmel velem . Eszembe se jutott ,hogy mi okozhat ilyen tüneteket . Az ajtó félfánál időztem egy jó darabig mire azt éreztem képes leszek eljutni a célig ,ami nem volt más mint a vécé . Sietnem kellett ,mert egyre jobban ki akart belőlem jönni minden amit az nap elfogyasztottam . Négykézlábra ereszkedtem és átmásztam a fürdőszobáig , ott pedig ahogy elértem a csészét már köszönt is a róka . Iszonyatosan rosszul éreztem magam . A testem olyan volt, mintha nem az enyém lenne . Bizsergett minden porcikám . A fejem zsongott és sípolt a fülem . A szám kiszáradt és forgott minden körülöttem . Miután hatodjára köszöntem a vécének , valahogy átkúsztam a 3D -s szobába a telefonért . Fogalmam sem volt mennyi időbe telt kikeresnem a barátnőm számát ,aki nem vette fel. Pánik jött rám az érzéstől ami számomra furcsa volt . Azt éreztem , hogy meg fogok halni . Feküdtem ott a padlón , s megpróbáltam ismét a telefonján felhívni Fabiana-t ,mire nagy nehezen fel vette .
-Nat miért nem alszol? -szólalt meg suttogva.
-Fannnn..-nyeltem egyet .-Valam..-motyogtam.
-Baszki te berugtál?
-Neem..-nyögtem , majd azt éreztem ,hogy nem bírom tovább .-Valami baj van..-sírtam el magam , miközben olyan volt ,mintha vagy négyen a mellkasomra ültek volna .
-Hol vagy ? -kérdezte ijedten .
Nem tudtam beszélni. Nem tudtam artikulálni . Az kezem ökölbe volt szorulva , mintha húzna egy görcs egyszerűen nem tudtam kinyújtani.
-Otthon vagy Nat? -kérdezte, de hallottam ,ahogy Alfredo kérdezi álmosan ,hogy ki az .
-Segíts...-zokogtam és nyögdécseltem a fájdalomtól .
Olyan volt mintha égne minden belső szervem . Soha nem éreztem ilyet . Tudtam ,hogy valami nagyon nem jó dolog történik éppen velem ,ezért úrra lett rajtam a pánik . Azt éreztem , hogy meg fogok halni. Nem hallottam már semmit csak azt ahogy ezerrel ver a szívem . Egyre jobban gyengül a testem . Egyre jobban csukódik a szemem . Próbáltam kikúszni valahogy a konyhába . De valahol utol ért a sötétség .