A következő nap sokkal jobban keltem így volt időm csinosabban öltözni. Hajamat is kiengedtem, amit mostanság egyre gyakrabban csináltam. Az első telefom hívásom Byunghotól jött.
-Sikerült felkelni? - kérdezte.
-Igen. - mondtam mosolyogva.
-Jól van, merre vagy? Megvannak a szerződések, olvasd át ha megérkezel. - mondta.
-Két perc múlva ott vagyok. - a hívás megszakadt mivel lementem a garázsba, de a lényeget értette. Kiszálltam, majd bementem az irodákhoz. Útba estek a tánctermek, így megálltam benézni. Nem bírtam ki na.
Lassan kinyitottam. Az ajtót és beléptem, mindenki rám nézett.
-Elnézést, gondoltam benézek, hogy haladtok. - mondtam.
-Semmi baj, gyere be nyugodtan. - mondta a mentoruk azaz a volt osztálytársam a gimnáziumból. Jaewonra néztem, aki nyitott szájjal méregetett, Hyeongseop odament, majd becsukta a száját.
-Folytassátok csak. - álltam meg a fal mellett.
-Rendben. - mondta Bora.
-Tarhatok öt perc szünetet? - kérdezte Jaewon. Bora rábólintott, majd vízzel a kezébe leült mellém. Szúrós szemekkel néztem rá, de ő csak nevetve felült a mellettem lévő asztalra. - Csinos vagy. - suttogta.
-Kösz. Nem kellett volna miattam kiállnod. - löktem vállba.
-Csak öt perc. - nézett a koreográfusra, aki pont háttal állt nekünk majd megfogta a kezem. A kezére csaptam, mire sértődötten összefonta a karjait.
-Gondoltam, hogy itt talállak. - jött be Byungho is a lapokkal a kezébe. Ahogy meglátta Jaewon a menedzserét visszaállt táncolni gyorsan, hátha nem kap szídást. - Olvasd át, ha jónak találod írd alá mind a hetet és add tovább a fiúknak, ha úgy érzed alkalmas. - bólintottam, az ő aláírása már ott volt. - Jaewon, te meg ne menekülj. - mondta szigorúan Byungho. Bora felnevetett.
-Kezdődik. - mondta Taerae.
-Bármilyen csinos nő jön be hozzátok, nem állsz meg a gyakorlásban, értetted?! Gondolkozz már, hol vagy és mi a dolgod! - cseszte le. Közben olvastam a szerződést, szóval nem nagyon emlékszem mit mondott utána.
-Byungho bácsi, ne bántsd szegényt. - mondtam. -Hol van a kedvenc szabályunk?
-Kivettem. - mondta.
-A kiadó mit szólt? - kérdeztem kíváncsian.
-Semmit, nem vette észre, hogy kivettem, de hivatalosan rábólintott. - mondta. Erre felnevettem, hisz pont azt a részt, olyan átláthatatlanul írta, le, hogy én is nehezen tudtam volna átírni.
-De hülye vagy. - mondtam, majd aláírtam az összeset és kiosztottam a fiúknak. - Úgy írjátok alá hogy hét évig tart, három évig nem randizhattok és debütálni fogtok a Tempest nevű fiú csapatba egy-két hónap múlva. - osztottam ki vigyorogva. Mindenki boldogan firkantotta le aláírását kivéve Jaewon. Ő hezitált a lapot fogva a kezébe. Felnézett rám kérdően.
-Noona... - mondta.
-Írd alá. - mondtam mosolyogva.
-Biztos? - kérdezte szomorúan. Bora ezt látva kiment. Rájött, hogy ezt neki nem kéne hallania. Kapva az alkalmon magához ölelt.
-Teljesen biztos. Nem lesz baj. - mondtam. - Valójában nincs benne, hogy három évig nem randizhattuk. Byungho kivette. - eltolt, majd nevetve meglökött.
-Yah! Noona! - mondta.
-Igen? - kuncogtam. Megrázva a fejét, aláírta, majd újra megölelt.
-Ilyenkor olyan magányosnak érzem magam. - mondta Bonhyuk viccből.
-Jó, akkor nem ölelem meg Jaewont. - erre mindenki tiltakozni kezdett. Már nem is volt kérdés, hogy a többiek tudnak mindent.
-Mennünk kell, Seori kisasszony. - mondta Byungho.
-Igaz, keresnem kell egy jó média menedzsert még. - mondtam sóhajtva. Éreztem, hogy egy pokol lesz még az.
Mindenki tette a dolgát, én előkészítettem a fiúk Debut Trailerjét. Emberekkel kellet dolgoznom, szóval féltem, hogy nehéz lesz. Végül új embereket rakott össze a Yuehua nekünk, akikkel viszont nagyon jól kijöttem. Megértőek voltak és teljesen egy hullám hosszon voltunk, nem is kellett túl magyarázni a dolgokat. Jó érzéssel töltött ez el és nagy kő esett le a szívemről. Byungho idő közben csatlakozott hozzánk, nem újdonságként ő is jól kijött mindenkivel.
-Akkor, én megtervezem a háttért. Ti megrendelitek, ti meg berendezitek a legjobb tudásotok szerint, és meg egy filmes studiót is szereztek hozzá? - kérdeztem.
-Seori, igen. - mondta Daeun kuncogva.
-Ilyen ha egy csapatban jól osztják meg a munkát. Új, mi? - kérdezte Byungho nevetve.
-Túl egyszerű. - mondtam.
-Az élet mégsem olyan nehéz, ha van egy csapatod, tudom. - mondta Sungho.
-Valóban. - mosolyodtam el.
-Megünnepeljük a mai király csapatunk? - kérdezte Daeun vidáman. Byunghora néztem.
-Benne vagyok. - mondta ő. Mindenki más is bele egyezett, aztán rám vetült a fény.
-Még lenne pár dolgom. Legközelebb. - mondtam.
-Ugyan már. - lökött oldalba Sungho.
-Menjetek nyugodtan nélkülem. Eskü legközelebb megyek. - löktem vissza.
-Hát jó. - mondta Sumi. - Akkor nyomás. - özönlöttek ki a tárgyaló teremből. Épp, hogy sötétedni kezdett. Besétáltam az egyik stúdióba, leültem majd a forgó székben üldögéltem. Gondolkoztam, elmélkedtem a mai napon majd, hogy zenébe-e tudtam foglalni. Nem nagyon jutott az eszembe semmi. Már volt pár ötletem a debüt dalhoz és a fiúknak is.
-Újak...ügyesek... Egyediek... - gondolkoztam hangosan.
-Noona? - dugta be fejét Bonhyuk.
-Nahát. - mosolyodtam el. - Mizu? - kérdeztem.
-Most fejeztük be a próbákat. Jaewon ott ül egyedül a melletted lévő szobába. Ha gondolod menj át hozzá. - mondta.
-Átfogok. Ettetek már? - kérdeztem. Megrázta a fejét. - Ne hagyjatok ki egy étkezést se. Fontos. - mosolyogtam rá.
-Byungho hyung?
-Elment a többiekkel bulizni.
-És te? - kérdezte.
-Kicsit itt akartam lenni, aztán megnézni titeket. Nem tudtam, hogy ma ilyen hamar végeztek. - szedtem össze a dolgaim.
-Átkísérlek. - vette el a dolgaim Bonhyuk, majd átvitte, kopogás nélkül bement.
-Kész úriember, Koo Bonhyuk. - öleltem meg.
-Noona~ - bújt hozzám egyből Jaewon, miután elengedtem a másik fiút. - Hiányoztál. - adott egy puszit az arcomra.
-Megyek is. - mondta Bonhyuk, majd nevetve elrohant.
-Benne és Byunghoban van valami hasonló. - jegyeztem meg. Felkuncogott, majd leültünk. - Nos, hogy vagy? - kérdeztem.
-Próbálok valamit leírni. De nem jut semmi se az eszembe. - fogta a fejét sóhajtva.
-Ezt nem lehet erőlteni, Jaewon. - mondtam. - Mit szeretnél áthozni a számmal? Írj le kulcs szavakat. Biztos, hogy valamiről akarod, hogy szóljon a szám, igaz? Ehhez kellenek a kulcs szavak. Hozz létre egy történetet, rímekbe. Ezernyi variáció van és kezdj el azokkal játszani. - mondtam. Könyökölve az asztalon gondolkozott.
-Nem megy. Noona, nem beszélgethetnénk inkább? - kérdezte nyavajogva.
-Bocs, de ezt csinálnom kell. Mivel akartok debütálni? - kérdeztem.
-Legalább gyere közelebb. - durcizott, majd megint az ölébe tett.
-Nem fogok tudni koncentrálni tőled. - dőltem mellkasára. Megint körbe fonta rajtam a kezeit. - Nehéz vagyok?
-Egyáltalán nem. - hajtotta rám a fejét.
- Noona, el kell mondanom valamit. - erre felültem.
-Ha rossz hír nem mondhatod ha jó akkor meg gyorsan. - mondtam. Visszaültem a saját székembe.
-Hanbin... - kezdett bele nehézkesen. - szerintem...randizik valakivel. - az asztalra csaptam.
-Felakasztom magam. - dőltem az asztalra a fejem fogva.
-Jagiya, ne mondj ilyet. - fogta meg a kezem ajkait lebiggyesztve.
-Pont ezért nem kellett volna nekünk elkezdenünk, mert tudtam, hogy a többiek is folytatni fogják. - erre elvette a kezét. - Kivel randizik?
-Bora. - motyogta. Felhúztam a pulcsit az arcomba, mint egy burok, majd visítani kezdtem magamba. Jaewon kuncogott rajtam. - Még így is cuki vagy, tudod?
-Nem tudtam. - mondtam.
-Ne haragudj Hanbinra. - sejpített. - Most is amúgy táncpróbán van. - hajtotta le fejét újra. - Nyolcadik terem. - felkeltem, majd elmentem oda. Jaewon jött utánam. Benéztem az üvegajtón és valóban ott voltak. Táncoltak mind ketten, Hanbin széles mosollyal figyelte Borát.
-Hanbin, koncentrálsz is, vagy csak engem nézel ahogy táncolok. - állította le a zenét. Kuncogott Bora.
-Csak téged nézlek, mert gyönyörű vagy. - mondta Hanbin. Bora zavarba jött, majd újra indította a zenét.
-Ezúttal koncentrálj, rendben? - állt vissza Bora a helyére. Jól kezdték, de Hanbin elesett a saját lábába és Borára esett. Nem estek a földre, mert Hanbin megtalálta az egyensúlyát és elkapta Borát is. Fogtam a fejem. Tudtam, hogy Hanbin direkt csinálta. - Szedd össze magad jó? - mondta Bora szigorúan. Hanbin tekintete a lány ajkai és szeme közt ugrált.
-Nekem ezt miért kell látnom. - mondtam elfordulva.
-Tényleg most fordulsz el? Az első csókjuk következik. - mondta Jaewon. Egyből visszafordultam.
-Na jó ez tök cuki. - mondtam. A telefonom csörgése miatt egyből szétrebbentek. Ijedten kaptam a fejem Jaewonra.
-Mit csinálsz? Nyomd ki. - suttogta.
-Bocs. - tettem ahogy mondta.
-Seori. - hallottam meg Bora hangját.
-Igen? - kérdeztem.
-Te mióta vagy itt? - feszengett előttem.
-Most jöttem. Jaewon mondta, hogy gyakoroltok. Beakartam nézni hozzátok. - vakartam meg a tarkóm.
-És Jaewon? - nézett a fiúra.
-Együtt voltunk a stúdióba. Dalt írni próbáltunk. - mondta Jaewon. A telefonom megint csörgésbe kezdett.
-Ki hív megint?
-Ahj a szüleim. Még ez is. - nyomtam ki őket.
-Seori. - ölelt meg Hanbin ahogy meglátott.
-Szia, Happy Vitamin. Milyen a próba?
-Szuper. Bora remek mentor. - mondta.
-Jó ezt hallani. Valaki aki jól végzi a munkáját. Tudsz koncentrálni jól?
-Umm...persze. - mondta.
-Dehogy tud. Szerintem már fáradt. - mondta Bora.
-Akkor pihenjetek. - mondtam. A telefon megint csörögni kezdett.
-Miért nem veszed fel? - kérdezte Jaewon.
-Majd vissza hívom őket. - mondtam. - Mindenesetre...umm...pihenjetek vagy táncoljatok még. - mondtam. A szüleim egyfolytába hivogattak. - Bocs, fell kell vennem. Sziasztok. - elrohantam a stúdióba.
-Yah! Miért nem vetted fel eddig a telefont?! Hol vagy?! - kérdezte anya.
-Dolgozom. - mondtam.
-A munka időd már fél órája lejárt!
-Túlórázom. - válaszoltam.
-Mennyit kapsz érte? - szólt bele apa is.
-Semennyit. Csak magán szorgalom. - miközbe telefonáltam Jaewon megtámaszkodott felettem.
-Milyen munkahely az?! - mérgelődött apa.
-Majd beérik az a gyümölcs. Ne aggódjatok. - mondtam. Közbe Jaewon közelebb hajolt ajkaimhoz.
-És Byunghoval össze jöttetek már? - kérdezte anya. Erre Jaewon elhajolt.
-Nem. Vele még mindig csak barátok vagyunk. - húztam vissza magamhoz Jaewont.
-Huszonnégy évesen még mindig szingli vagy. Csalódás. - mondta anya.
-Nem vagyok szingli.
-Persze. Hiszem, ha látom. Nem is tudnál egy fiúhoz sem hozzá szólni. - panaszkodott anya. - Na gyere haza. Itt állunk a lakásod előtt. Hozd a képzeletbeli barátod is.
-Kivagy hangosítva. Hall téged. - mondtam.
-Jó estét, Mrs Kim. - mondta Jaewon.
-Omo. Hozd őt haza! - mondta anya majd letette. Felnevettem.
-Bár azt mondtad szüneteltessük a kapcsolatunk, te most mégis a szüleidnek fogsz bemutatni engem? - hajolt ajkaimhoz. Összekulcsoltam ujjaim tarkóján és lehúztam magamhoz.
-Az élet különös. - vontam vállat, majd gyengén megharaptam ajkait. Ezt ő folytatta, míg az egész egy újabb csókba fuldoklott. Mikor elváltunk, leginkább én jöttem zavarba.
-Mehetünk? - kérdeztem.
-Elvileg...nem mehetünk ki tíz után. - mondta.
-Aha, ki szerint? - indultam el a parkolóba. - Én vagyok a hivatalos menedzseretek mától fogva. - szálltam be a liftbe. Elmosolyodott.