Az utóbbi hetekben rengeteg forgatás vette kezdetét és szinte mindenért én voltam a felelős. Byungho bár sokat segített a papír munkába, meg közvetített a kollégák közt. Euiwoonggal és Jaewonnal akkor találkoztam utoljára mikor közösen zenét írtunk, nem sikerült befejeznem, mert dolgom akadt a díszletekkel és ruhákkal így kitűztünk még egy időpontot. Kora délután kicsit késésve lassan benyitottam a stúdióba, ahol a két fiú beszélgetett.
-Elnézést a késésért. - hajoltam meg.
-Semmi baj, noona. - mondta Euiwoong.
-Kezdhetjük? A main tracknél tartottunk. Itt vannak az ötleteim a dalszöveggel kapcsolatban. Viszont szeretném, ha titeket ábrázolna a szám. Szóval csak kicsit fogok segíteni. - erre összenéztek ijedten, de egyben izgatottan.
Tele voltak jó ötletekkel és szinte tényleg csak ketten csinálták az egészet.
-Euinwoong. Kitudnál jönni egy kicsit. - nyitott be vigyorogva Byungho.
-Ennek mi baja? - könyököltem az asztalra. Jaewon erre felnevetett. Ketten maradtunk a terembe csendben. - Nem vagy fáradt? Keményen edzettek? - kérdeztem. Bólogatott.
-Aki fáradtnak tűnik az te vagy. - csúszott közelebb.
-Hát...nem könnyű, ha te vagy a rendező, producer és mondhatni menedzser is.
-Miért vállalod túl magad? - sóhajtott.
-Mindenki más elcseszi. Jónak kell lennie a promotálásnak az elejétől kezdve. - mondtam. - Nem tudom, mivel dobhatnám még fel. A coverekkel hogy álltok?
-Kész vannak, jól mennek. - mondta.
-Ezt jó hallani. - mondtam.
-Noona, ha kell segítség, itt vagyok. - mondta. Csúszott megint közelebb. Hátrébb csúsztam volna de mivel sarok asztalról beszélünk így nem tudtam nagyon hova.
-Csak legyetek jók. - mondtam. - Ne csesszétek el.
-Jól van már~ - nagyra nyíltak a szemeim.
-Tessék? - kérdeztem vissza.
-Bennünk is benne van az ideg és a legjobbat akartuk nyújtani, azért jól is akarom érezni magam.
-Ha nem akarod csinálni egy szavadba kerül és kiraklak. - mondtam.
-Nem úgy értettem. - fogta meg a kezem. - Te is tudod. Fáradt vagyok. - mondta. Eldobtam a kezét.
-Én is az vagyok. Mégis szerinted megtehetem, hogy neki állok pihenni?
-De most ne haragudj rám. - bújt hozzám. Haragudni se bírtam tovább rá.
-Vedd komolyan és csak mert kedves vagyok veletek nem azt jelenti, hogy szórakozhattok. Más idol sem teszi.
-Tudom, Byunghotól úgy is mindig megkapjuk a poklot. - bújt nyakamba. Ekkor eszembe jutottak Byungho szavai az utolsó telefon beszélgetésből. Lassan én is átöleltem, de egyből a bűntudat kapott el. Így le is vettem a kezem róla. - Noona, ölelj meg. - lassan visszaraktam a kezem hátára mire ő az ölébe húzott, így hátulról ölelt át. Lehelletét éreztem a nyakamon. Kicsit összébb húztam magam.
-Jaewon... - haraptam be a szám. - Inkább... - elcsuklott a hangom. Azt akartam mondani, hogy haladnunk kéne, de ahogy a szemébe néztem mindent elfelejtettem...
-Igen? - hajolt újra ajkaimhoz. Az agyam kikapcsolt és hagytam, hogy azok súrolják egymást. Kezébe vette az arcom, majd elkezdett csókolni. Gyorsan mozgatta ajkait, minden lángolni kezdett körülöttünk. Én hajába csúsztattam a kezem és kicsit meghúztam, mire a csókba belenyögött és közelebb is húzott magához. Nyelvét átdugta a számba, nyelveink egyből megtalálták egymást és kényeztetni kezdték egymást. Mikor már fulladás szélén álltunk elválltunk egymástól. Félve a szemébe néztem. Neki viszont csillogtak a szemei, mint mikor egy gyerek a kedvenc édességét látja.
-E-ezt nagyon nem kellett volna. Ugye? - bújtam én a mellkasába.
-Nem bántam meg. Sajnálattal hallom ha te igen. Bár ha nem akartad volna, nem tetted volna. Tudom, hogy okos vagy. - ölelt magához.
-Olyan hülye vagyok. Össze kell szednem magam. - szálltam ki az öléből. Az üvegen láttam magam, elrendeztem a hajam sóhajtva, majd megint a kezembe temettem az arcom.
-Noona.. - szólt bizonytalanul. Ránéztem, megláttam a kócos haját, majd közelebb mentem megigazítani.
-Jaj, sajnálom. Nagyon összetúrtam a hajad. - mosolyogtam rá. Levette a kezem magáról, majd összekulcsolta az ujjaink és elmosolyodott.
-Bocs, hogy sokáig tartott. Tea partit tartott velem Byungho. - nézett értetlenül.
-Nem számít. Maradt még egy fél óram. - néztem az órámra. Még értetlenebb arccal leült.
-Mi történt? - kérdezte rám nézve, majd Jaewonra.
-Semmi, mi lenne? - kérdeztem.
-Olyan boldognak tűnsz hirtelen. Az előbb még olyan fáradt voltál. - mondta.
-Idő közben, megittam egy kávét. Ennyi az egész. - Jaewon próbálta visszafogni a mosolyát.
Ez az egész napomra kihatott. Minden sokkal gördülékenyebben ment és könnyen. Bár mindig láttam magam előtt Jaewont sosem zavart be a koncentrációmba.
-Na? - kérdezte Byungho a munka végeztével. Be sem állt a szám míg a parkolóba értünk. Megálltunk az autómnál és folytattuk a beszélgetést. - Tudtam, hogy ez kell neked. Látod? - állt meg előttem boldogan megfogva a vállaim. - Jaewon is ezerszer jobb volt a próbákon mint általába szokott lenni. Szívből énekelt és szenvedélyesen táncolt. - mondta. Elmosolyodtam.
-Komoly? - kérdeztem.
-Igen, Euiwoong mesélte. - mondta, előkészítve kulcsom jött volna az elköszönés.
-Noona! - állt meg lihegve előttünk Jaewon. A meglepődöttség kiült mindkettőnk arcára.
-Mit keresel itt? - kérdeztem.
-Beszélni akartam veled. - mondta.
-Én megyek. - mondta Byungho közbe vigyorogva. Rosszalóan megráztam a fejem.
-Nagyon átlátszó vagy, szia. - integettem neki, aki elnevette magát és a kocsijához rohant nevetve. - Még ő is csak egy gyerek. Igen? - szenteltem minden figyelmem felé.
-A délutánról lenne szó. - hajtotta le fejét mosolyogva. Én is felkuncogtam zavaromba. - Most ezután mi lesz? Nem akarom, hogy gyerekesnek higgy, de nem tudom...
-Umm...gondolkoztam ezen, de...csak annyit tudnék mondani, hogy térjünk vissza rá később. Annyi minden van a fejembe és képtelen vagyok még valamit vállalni úgy érzem.
-Szóval nem állsz készen egy kapcsolatra.
-Valahogy úgy. De ha lenne belőle valami komolyabb, akkor is nagyon titkokban kéne tartanunk. - bólogatott csalódottan. - Jaewon-ah. - fogtam közre arcát. - Debütnál tovább nem fogom húzni. - körülnéztem alaposan, majd nyomtam a szájára egy csókot.
-D-de... - hajtotta le fejét. - Nem értem. - mondta.
-Folytatódjon így ahogy eddig.
-Ha kettesben vagyunk becézhetlek? - kérdezte. Erre teljesen kipirultam.
-Inkább ne mert azt nem élem túl. - mondtam tenyerembe temetve arcom.
-Jagiya~ - erre átöleltem halkan visítva.
-Ez olyan cuki. - mondtam. Felkuncogva átölelt.
-Merre van az autód? Elkísérlek. - mondta.
-Ah, nem kell ne fáradj vele. - legyintettem.
-De, én tényleg- ahogy meglátta, hogy a mellettem lévő autót nyitom ki, leesett az álla. -Noona. Ez a tiéd? - nézett be.
-Miért meglepő? - kérdeztem.
-Nem tudom. - kuncogott zavartan. - Wow. Elektromos. Gyönyörű. - járta végig. - Hyundai. - felkuncogva megvártam, ahogy végig nézi. - Beülhetek? - kérdezte csillogó szemekkel. Kinyitottam neki a kormánynál az ajtót. Egyből behuppant és a kormányra rakta a kezét. - Túl gyerekes vagyok, megint?
-Ennyi bőven kell...yeobo. - fülig ért a mosolya. Kiszállt, majd adott egy ölelést.
-Óvatosan az úton. - puszilt a hajamba. - De tényleg. - figyelmezetett.
-Rendben. Aludj jól. - mondtam.
-Te is. - állt arrébb, majd becsukta utánam az ajtót. Vissza pillantóba vetettem még rá egy utolsó pillantást aztán elhagytam a kiadó területét.