-Khm... KHMMMMM!!!!-köszörültem meg a torkomat, miközben idegbeteg fejjel álltam felette és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy milyen aranyosan aludt a kanapén miközben a hüvelykujját szopogatta. És próbáltam elhessegetni a perverz rémképeket, hogy mit tudna még így szívogatni. (írói megj.: na meggyüttem, baszkikám... már jól kezdődik...)
Marics óvatosan nyitotta ki először csak a bal szemét, majd egyből vissza is csukta. És ugyanezt eljátszotta a jobbal is. Majd sóhajtott egyet és felült.
-Feladom...-szólalt meg gondterhelten.-Még mindig itt vagy. Pedig azt kívántam, hogy vagy tűnj el vagy pedig legyél pucér... Ez nem az én napom...-ciccegett.
-Mit mondtam neked? Hogy nem akarlak se tegnap, se ma, és se holnap látni!-tettem csípőre a kezem, hátha ijesztőbben fogok kinézni. Bár ebben szerintem inkább a reggeli kinézetem segített.
-Azt hittem, hogy szenilis vagy és elfelejtetted.-húzta be a nyakát.-Különbenis hány óra van?-ásított egy nagyot.
-Fél hét!-vágtam rá durcásan, miközben átmentem a konyhába, hogy megcsináljam a kávémat, Marics pedig természetesen követett.
-Mária szíve! Ilyenkor még a holtak is alszanak!
-Csak a Zombi haverod, nem?-szúrtam oda neki.
Kivette a kezemből az egyik bögrét és csak azután válaszolt.
-Ma nagyon paprikás hangulatban vagy...-jegyezte meg.-Szóvaaaal akkor csirkepaprikás vacsira?-kacsintott rám, de én kifejezetten nem preferáltam a szokásosabbnál is szarabb poénját.
-Én momentán herepörköltre gondoltam...-tettem úgy, mint aki elgondolkodik.
-Jó, befogtam!-tette fel a kezeit, mielőtt még ehhez nem egy kakast fogok felhasználni.
Erre inkább csak legyintettem és átmentem Lilihez, hogy felkeltsem, miután ez sikerült, felvette az előre kikészített ruháit és kiment, hogy megegye a müzliét. Addig én is össze tudtam készülni és emberibb külsőt tudtam magamra varázsolni. Újra a konyha felé vettem az irányt, ahol Lili mellett Marics is müzlit evett immáron felöltözve. Az órára pillantva kostantáltam, hogy ismét késésben voltunk, így a gyerekekhez csatlakozva én is a zabpehely mellett tettem le a voksomat. Csendben ropogtattunk egymás mellett, mint valami cseszett csótánykolónia.
Végül Lili volt az, aki megszólalt.
-Peti bácsi...-kezdett bele.
-Hm?-nézett rá.
-Bajuszod van.-mutatott rá, én pedig inkább levettem a székről és elkezdtem kiterelni, mert ez egy elég hosszú beszélgetés lett volna.
-Jajj, drágám... Az csak...-fordultam hátra Maricshoz, hogy csak ő tudja leolvasni a számról.-Vaginaprém...-majd újból előre néztem, mert Marics bemutatott nekem.-Az csak...az csak... Akkor kezdj el félni, ha Peti bácsi Petőfire kezd el hasonlítani.-futottam neki újból.
-Ki az a Petőfi?-vonta fel a szemöldökét.
-Addig örülj, amíg nem tudod!-adtam rá a cipőjét és nem is kérdezett többet.
Annyira kapkodtam, hogy leérjünk a kocsihoz és mindent berakjak, hogy végül észre sem vettem először, hogy nemcsak ketten ülünk az autóban. Végül akkor tűnt fel, amikor a GPS szokásos női hangja helyett egy férfi válaszolt.
-Szerintem itt kanyarodj le, így gyorsabb.-mutatott jobbra.
Először zavartan néztem rá, de végül kitettem az indexet. És csodák csodájára tényleg hamarabb (és időben) odaértem az ovihoz. Befutottam vele, majd egy gyors búcsú után már újra a volán mögött voltam.
-Te meg mi a jó édes ricottás krémet keresel itt?!-nem mertem csúnyábban beszélni, mert még nem hagytam el az ovi utcáját és nem akartam, hogy egy kisgyerek meghallja.
-Ember... Délután szoktam kelni... Mi a halált csináljak otthon egyedül, ha már kora reggel felkeltettél? -kérdezte meg.
-Mittom' én, amit szoktál.-vontam vállat.
-A papírzsepi momentán elfogyott... Akarom mondani...-húzta el a száját, mert kissé furán néztem rá.
Majdnem a kormányba vertem a fejemet, mert pont kifogtam a szokásos reggeli dugót... Mariccsal a kocsiban, akinek be nem állt a szája és csak beszélt és beszélt...
-Milánnal mikor békültök már ki? Visszaköltözhetnél...-dünnyögtem.
-Az a helyzet, hogy múltkor megint összezörrentünk. Tudod, hogy megy ez... A fellépéseket meg minden megcsináljuk, de nyilván csak színleljük a barátságot, legalábbis én.
-Csaknem a "Holnap Tali!" készített fel a Oscarra?-gúnyolódtam.
-Ez fájt! De mindegy... A lényeg az, hogy most meg meg akart hívni valami békülős szeánszra, csajokkal meg minden. De mondtam neki, hogy "öcsém, én nem vagyok ekkora Casanova, mint te..." Erre meg érted, tökre kiakadt... Pedig megmondtam neki, hogy én nem megyek érte, ha pucéran ébred másnap a Pilisben...
Nagyokat pislogva bámultam, majd úgy döntöttem, hogy erre inkább nem mondok semmit.
-Most miért nézel így rám?-tette a váltón lévő kezemre a sajátját, amit egyből el is kaptam, majd megköszörülve a torkomat váltottam témát.
-Barátnőt nem akarsz magadnak végre?-tettem fel a kérdést hevesen dobogó szívvel.
-Hát...-gondolkodott el.-Igazából Milán mondta, hogy jelentkezzek abba a műsorba, ahol tehenészlányok vannak. Az nem lehet rossz... Bár a neve... Valami "Baszna a paraszt"...
Tágra nyílt szemekkel néztem rá.
-Te a Házasodna a gazdára gondolsz?-tátottam el a számat.
-Kajak!
Emberkéim...
Csak kíváncsiságból...
Ha feldobok egy sztori ötletet a barátnőimnek, momentán vámpírosat, és akkor egyből azt a kérdést kapom, hogy "Marics Peti vámpír lesz?". Én értem, hogy van egy-két ilyen fanfiction, amit írtam, de azért na...
És ebben az a durva, hogy most már vihogok, amikor eszembe jut. (ez rossz ómen, mert ilyenkor szoktam megírni ezeket...) 😃😃