Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

16 fejezet

Lassan kevergettem a kávémat, majd újra feloldottam a telefonomat, hátha jött egy új üzenetem bárkitől, de nem jött és volt egy olyan érzésem, hogy nem is fog. A legutolsó beszélgetésem Milánnal volt, mégpedig, hogy kiraktam a haverja cuccait az ajtó elé és azonnal vigye innen ahova akarja, de ez is egy hete.

Azóta pedig maradt nekem a felemésztő csend.

Az órára pillantottam és akkor vettem észre, hogy itt az ideje, hogy felkeltsem Lilit és elkészüljünk az oviba, majd újra hazajöjjek és rendbe tegyem itthon a dolgaimat, majd bevásároljak, főzzek és a többi teendőmet végezzem. Ma volt a szabadnapom.

Végigsimítottam a fején és halványan elmosolyodva ébresztettem fel és szinte már robotszerűen végeztem a szokásos dolgaimat, már kabátot nem is kellett ráadnom, mert beköszöntött a június, így kifejezetten meleg volt, én is csak egy lenge szoknyát kaptam fel.

Bezártam magam mögött az ajtót és amikor megfordultam egyből elkerekedtek a szemeim, amikor észrevettem, hogy ki is állt ott. Lili kezét megfogva indultam meg lefelé.

-Oh, te jó ég...-motyogtam és lesütöttem a tekintetemet.

-Emma! Várj!-loholt utánunk, de én csak mentem lefelé a lépcsőn, célirányosan.

-Hagyj békén!-sziszegtem neki, amikor elénk állt.

-Em, beszéljük meg! Kérlek.-nézett rám és próbálta megfogni a kezemet, de kikerültem és tovább mentem.

-Nincs miről beszélnünk Marics, miután kijelentetted, hogy neked a vérkötelék a legfontosabb egy családnál.-most teljesen hidegen hagyott, hogy Lili is hallotta, de szerencsére nem szólt semmit.

Már a külső ajtót akartam rácsapni, de nem engedte és jött utánam. A járdán megálltam és újból felé fordultam, újból belenéztem abba a szempárba, és újból emlékeztettem magam arra, hogy hogyan váltunk el. Egyből komorabb lett az arckifejezésem.

-Csak menj el...-suttogtam halkan és félre néztem.

Az állam alá tette a kezét és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Em, én szeretl...-mondandóját egy hangos fékcsikorgás szakította félbe és egy taxi állt meg közvetlen előttünk.

Mind a ketten döbbenten néztük, amint az idegen kiveszi a bőröndjeit és integet a taxisnak, aki ugyanilyen a gyorsan elhajt.

Kérlek, csak ne fordulj meg! Ne fordulj meg!

És megfordult. És ott volt ő.

Beljebb jött a járdára és itt pakolta le a cuccait, miközben velem szemezett, én pedig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég erős és el fogok ájulni.

Kicsit megváltozott, sokkal férfiasabb lett, a haját elől kicsit hosszabban hagyta és borostája lett.

-Szia, Emma.-köszönt nekem mosolyogva, és ekkor éreztem, hogy Lili egyre jobban bújik hozzám az idegen láttán. Ez neki is feltűnt és leguggolt elé.-Szervusz, kicsi lány!-nyúlt felé, gondolom, hogy megsimogassa, de Marics azonnal elcsapta a kezét. Összevont szemöldökkel egyenesedett fel, majd újból elmosolyodott, mintha mi se történt volna.

-Petike... De régről... Mióta is?-akart kezet fogni vele, de nem fogadta el.

-Hét éve, pontosan hét éve, de szerintem te is tökéletesen tudod, hogy mikor hagytad ott a felcsinált barátnődet.-szinte köpte felé a szavakat.

-Nana, a gyerek előtt ne beszélj így.-ingatta rosszallóan a fejét.

-Kurvára nincs jogod még megszólítani se őt!-biccentett felé fenyegetően Marics.