-Áúúú! Ez fájt!-kiáltott rám a vállához kapva. Tudod mi az igazán fájdalmas? Hazafelé sétálva sírva fakadni mielőtt még belépnél a házba. Csak heverni a padlón és vörösre sírni a szemeidet órákon keresztül, mert rohadtul egyedül érzed magad és utálod magadat és fogalmad sincs, hogy mi mást tehetnél. Szeretnél tenni valamit, hogy összeszedd magad, de ahhoz sincs energiád, hogy felkelj a földről. Na az tényleg fájdalmas!
-Shhh, csendben!-csitítottam, nehogy felkeltsünk valakit-Ennyire gyenge vagy? Kár érted.-nevettem, és belenyomtam az egyik ujjamat a vállába, mire ismét megugrott, lerúgva az ágyamról a szaggatottan író golyóstollamat.
-Nézd meg, ez biztos fájt neki.-nyújtózott le érte. Hirtelen löktem rajta egy kisebbet, mire rögtön a padlón találta magát.
-Nézd meeeeg, ez biztos fájt neki!-gúnyolódtam.
-Nem, esküszöm itt lenn kényelmesebb. Lehet hogy ma este itt fogok aludni a padlón.
-Figyelj Tommy, ott alszol a padlón ahol akarsz addig ameddig ez nem az én szobámban van. Mikor akarsz vissza takarodni amúgy? Hajnali három van, reggel pedig esküszöm megöllek amiért felkeltettél ilyenkor.
-Ennek nagyon örülni fogsz, várj már.-vágta hozzám a pulcsimat, majd intett, hogy menjek vele.
-Hová megyünk az éjszaka közepén?-kérdeztem suttogva, ahogy elhaladtunk a szüleim szobája előtt.
-Majd meglátod. Csak fogd be és gyere már.-húzott ki a bejárati ajtón, majd megindult a város pereme felé.
-Te most el fogsz rabolni?
-Mondhatjuk úgy is.
Átvágott pár utcán, én pedig már elvesztem a sok kanyarban, és biztos voltam benne ha egyedül kéne visszatalálnom az egyenlő lenne a lehetetlennel. Egy parkhoz értünk, én pedig teljesen értetlenül, álmos fejjel követtem egy piros telefonfülkéhez. Büszkén megállt mellette, a reakciómat várva.
-Most komolyan?-vontam fel a szemöldököm, míg ő megtámaszkodott a piros fülke oldalán.
-Esküszöm ez állati.-nyitotta ki az ajtaját, majd a zsebében kotorászva bedobott pár fém pénzt, és a számomat kezdte tárcsázni. A telefonom megrezzent, de rámszólt hogy ne vegyem fel. A fülkében robotszerű hang szólalt meg, hangpostát jelezve. Elmosolyodtam, ahogy értelmetlen halandzsát kezdett belemondani a semmibe utána pedig az ecc pecc kimehetszet kezdte hadarni, míg a sípszó félbe nem szakította. Szinte kikapta a telefonomat a kezemből, és egy ideig a képernyőn kattintgatva megszólalt az előbb felvett, félálmosan énekelt "dal".
-Te komplett hülye vagy.-tört ki belőlem a nevetés.
-Olyat mondj amit még nem tudok.
-Olyan nincs amit nem tudsz.-ráztam meg a fejem nevetve.
-Igazából van. Amikor bejöttem hozzád, nem aludtál. Miért nem alszol este?-kérdezte, és leült mellém egy padra. Kócos haja az ég felé állt, rettentően elaludta. Nem tudom honnét kerítette elő, hogy nem aludtam amikor bejött a szobámba, mivel tökéletesen játszottam el azt, hogy alszok, de jelenleg ez a legkisebb dolog amin gondolkodok.
-Hogy miért nem? Tudod azért mert azon gondolkodom egész este, hogy miért nem vagyok elég jó és hogyan lehetnék jobb. Tudod ezért nem alszom...-temettem a tenyereimbe az arcomat, végleg kidörzsölve a szemeimből a fáradtságot.
-Tudod igazából én úgy gondolom hogy...