Sherlock Holmes || The sign of the four [magyar fordítás]

Harmadik Fejezet

Követtük az indiait egy sötét folyosón át, amíg egy ajtóhoz nem érkeztünk jobbfelől, amit ő ki is nyitott előttünk. Beléptünk a nagy szobába, és egy alacsony, kopasz emberrel találtuk szembe magunkat. A kopaszsága ellenére fiatalnak látszott. Később megtudtuk, hogy csak harminc éves.
"Szolgálatára, Miss Morstan, szolgálatukra, uraim. Kérem, fáradjanak be."
A szoba, ahova behívott minket, tele volt keleti érdekességekkel. Voltak puha, vastag szőnyegek és gyönyörű vázák.
"Mr. Thaddeus Sholto," mondta mosolyogva az emberke. "Ez a nevem. Ön pedig Miss Morstan, természetesen. Az úriemberek pedig..."
"Ő itt Mr. Sherlock Holmes, Ő pedig Dr. Watson."
"Doktor?" kiáltott fel. "Megkérhetem, hogy halgassa meg a szívverésem? Úgy gondolom, valami gond van vele."
Meghallgattam a szívverését, de nem találtam semmi gondot vele. Az egyedüli, ami észrevettem, hogy tetőtől talpig reszketett.
"Normálisnak tűnik." mondtam.
"Bocsásson meg, Miss Morstan, de nagyon szenvedtem, és azt hittem, a szívemmel lehet valami. Ha az apja jobban törődött volna a szívével, talán még életben lenne."
Miss Morstan leült, az arca elfehéredett.
"Tudtam, a szívem mélyén tudtam, hogy meghalt," suttogta.
"Minden információt megadhatok Önnek," mondta a férfi. "sőt mi több, igazságot tudok szolgáltatni Önnek, és fogok is, bármit is mondjon Bartholomew testvér. Nagyon örülök, hogy itt vannak a barátai, mint tanúi annak, amit most tenni és mondani fogok. Amikor eldöntöttem, hogy írok Önnek, meg kellett volna adnom a címemet, de féltem, hogy megbízhatatlan embereket hoz magával. Ezért küldtem Ön elé az emberemet, Williamset. Nem szívlelem a rendőrséget. Viszont szeretem a fényképeket, különösen... "
"Bocsásson meg, Mr. Sholto," szólalt meg Miss Morstan. "de azért jöttem el a meghívására, hogy megtudjak valamit, amit szeretett volna elmondani nekem. Későre jár, szeretném, ha a beszélgetést a lehető legrövidebbre zárnánk."
"Legjobb esetben is igénybe fog venni egy kis időt," felelte. " mert minden bizonnyal el kell mennünk Norwoodba és meglátogatnunk Bartholomew testvért. Megyünk és megpróbálunk beszélni vele. Nagyon dühös rám azért, amit tenni készülök. Még veszekedtünk is tegnap este. Nem tudják elképzelni, milyen borzasztó az a fickó, amikor dühös. "
"Ha Norwoodba tervezünk menni, akkor a legjobb lenne, ha most azonnal elindulnánk." mondtam.
A férfi annyira nevetett, hogy a füle is egészen vörös lett.
"Az nehéz lenne," zokogta. "Nem tudom, mit szólna hozzá, ha csak úgy odavinném Önöket. Nem, először fel kell készítenem Önöket azzal, hogy minden információt kiteregetek, bár több olyan pont is van a történetben, amit nekem sem teljesen világos."