Nemet kellett volna mondanom.
Most már lelkiismeret furdalást csináltam magamnak. Miért nem tudtam olyan határozott lenni, mint általában? Mindig csinálom a bajt.
Ma szokás szerint iskolában voltam, majd hazamentem. Unalom. Unalom. És még több unalom. Mindent megtanultam már. Nem volt mit csinálnom.
A délutáni órákban lementem enni valamit, amikor anya behívott a szobájába. Az ágyban feküdt, kissé sápadtan.
- Sarah, nem vagyok valami fényesen... Megtennél valamit, drágám? Ma foci edzés lesz és nem tudom elvinni Annie-éket. Apád még dolgozik... Kérlek...
- Rendben anya. Ne hívjunk orvost? - szóltam közbe.
- Nem, nyugalom kicsim. Csak fáj a torkom és a fejem. Van ez így! - szorította meg a kezem mosolyogva.
- Jól van. Pihenj és igyál sokat. - adtam neki egy puszit, majd szóltam a testvéreméknek, hogy készülődjenek.
Én is átöltöztem, mivel otthoni cuccban csak nem mehetek sehová. Egy virágos, spagettipántos tavaszi ruhát vettem fel, szokásos balerinámmal. A hajamat kivasaltam és egy tincset oldalra tűztem, ami szinte már védjegyemmé vált.
Ötre értünk oda. Mark várt ránk az öltözőben Willel az oldalán.
- Na! Mizu srácok? -adott pacsit Tomnak és Annienek- Siessetek emberek, nemsokára kezdünk! Will, szólj át a másik öltözőbe a kicsiknek is.
Will eléggé nagyra van magával. Még köszönni sem köszönt. Bunkó.
- Á, itt van az elbűvölő nővérke is! - nézett rám, miközben sürgött forgott az öltözőben- Már nem is olyan nagy ez a dudor a homlokodon, kislány! - vette szemügyre az arcomat közelebb lépve.
- Ja, már nem is fáj.- mosolyogtam.
Megint melegítőben volt, szürke pólóval és edzőcipővel. Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, mint a múltkor. Igaz, a helyében elfelejteném azt a nadrágot... Kicsit béna. De ha ez kell edzésre, hát legyen.
Felültem a nézőtérre és elkezdődött az edzés. Hamar eltelt az idő, már a meccs vége felé jártak, amikor Iphoneom világítani kezdett.
Messenger üzenet Zeldától. Csodálkoztam hogy ott írt, általában felhív, ha van valami. Megnyitottam és egy kép fogadott, amelyen Michael ölében egy fekete hajú lány ül. Mindkettőjük arcán széles vigyor. Valami szórakozóhelyen lehetnek. És az üzenet:
'' Sarah, nézd csak mivel üti az idejét a te Michaeled... Gondoltam ez érdekelhet... Luke küldte az imént.''
Mi ez!? Nem, nem... Ez valami tévedés lesz...
De hát itt a bizonyíték! Sarah, ne legyél ennyire naiv!
Könnyek gyűltek a szememben.
Ebben a pillanatban viszont megjelent Annie, Tom és Mark a nézőtéren, kiáltozva felém, hogy induljunk. Persze csak a testvéreim ordítoztak, Mark nem.
- Gyere Sarah, induljunk már! - szólt Tom, miközben mind a hárman ideértek.
- Hé, minden rendben? - nézett a szemembe Mark.
- Persze. Á, észre sem vettem, hogy ennyi az idő! Tényleg jobb, ha megyünk. - töröltem le könnycseppjeimet egy zsebkendővel.
- Ne kísérjelek el titeket? Nem vagy túl jól, ahogy látom. - próbálkozott még tovább.
- Igazad van. Maradj itt Tomékkal, míg elmegyek a mosdóba és rendbe hozom magam. - egyeztem bele.
A mosdó a nézőtér mögött volt. Kicsit leöblítettem az arcom, majd hideg kezemet a szememre raktam. Sóhajtottam egyet. Rendben Michael, ha így akarod!
Visszasiettem Annie-ékhez.
-Köszönöm. Most viszont megyünk. Anya már el nem tudja képzelni, hogy merre lehetünk.- néztem megértést várva Markra.
Láttam rajta, hogy valamit mondani akar, de mielőtt ezt megtehette volna, közbeszóltam.
-Áll még az az ital? - váltottam hirtelen témát.
-Öhm, persze. Mit szólnál jövő edzés után? - nézett rám kicsit meglepetten.
- Sarah, gyere már!! - rángatott Annie hátulról.
- Jó lesz. - néztem a szemébe, majd intettünk egymásnak és hátat fordítottam neki.
Tehát szombaton randim lesz.
Ehhez mit szólsz Mikey?