Aiden idegesen járkált fel-alá szobájában. Pont, mint egy évvel ezelőtt. Annyi különbséggel, hogy jelen pillanatban semmi információja nem volt Summer tartózkodási helyéről, vagy éppen arról, hogy biztonságban van-e.
Már három nap telt és még mindig nem volt semmi hír. Kívülről fújta a felvételt, amin jól látszódik, hogy Elizabeth önszántából hagyta el az épületet. Semmi bizonyíték nem utalt arra, hogy elrabolták volna. Nagyon úgy nézett ki, hogy a lány magától szökött el és valószínűleg Aiden csak egy újabb átverésének esett áldozatul.
De valami még sem stimmel, az apró megérzései nem hagyták nyugodni. Summer ügyes...nagyon. De nem annyira, hogy ki tudja törölni magát az FBI adatbázisából. Ráadásul pont akkor veszett nyoma, mikor rájött George Lee kilétére, így Carter biztos volt benne, hogy az írek állnak Liz eltünése mögött.
Victoria Flynn és Robert Thompson rajta volt az ügyön, de még ez sem adott elég megnyugvást a fiúnak. Saját kezébe akarta venni az ügyet, de nem tudta, hogyan kéne csinálnia. Veszélyes lett volna beállítani William Benetthez, mindenféle bizonyíték nélkül, így már csak egy esélye maradt:
Felhívni Káint.
Mogorván horkantott fel, ahogy a férfira gondolt és valahogy sehogy se vitte rá a lélek, hogy pont tőle kérjen segítséget. Ráadásul már vagy egy fél éve nem is találkoztak és neki sem volt semmi elérhetősége a férfihoz, így ezt a lehetőséget is gyorsan elvetette. Túl kockázatosnak vélte, hogy újra belerángassa a bérgyilkost az életükbe.
Egyrészt veszélyes lett volna, másrészt viszont a féltékenység is beszélt belőle. Nem akarta bevallani, de dühítette, hogy a férfi milyen közel áll Summerhez, és az is, hogy nekik sokkal több múltjuk van.
Önző indok volt, de nem akarta belerángatni Káint az ügybe, mert félt, ha ő mentené meg a lányt, többé esélye sem lenne, hogy Elizabeth újra az övé legyen.
Aiden gondolatmenetét az ajtaján való kopogás szakította félbe, majd a három jóbarátja lépett be a szobába. Látszólag mindannyiukat megviselte az elmúlt pár nap, végre Elizabethre is családként tekintettek.
De talán Nadia viselte legrosszabbul az egészet, hisz ő volt az, aki hozzá vágta Summer fejéhez, hogy önző és soha nem lenne elég mersze, ahhoz, hogy feláldozza magát a bandáért. Erre tessék, mégis megtette, és lehet ezért már rég halott.
-Van valami újdonság? – kérdezte Carter, miközben felpattant matracáról. A többiek csak egyöntetűen csóválták meg fejüket. A fiú halk szitkozódásba kezdett.
-Sanchez éppen Vicoriával és Thompson ügynökkel beszél, de még mindig nincs fejlemény. – mormogta az orosz és együttérzés csillogott kék íriszeiben.
-Most mit csináljunk? – pillantott fel a fiúkra Nadia, arcáról sugárzott az aggodalom. Karamell színű bőre most sápadt volt, hatalmas barna szemei alatt fekete karikák húzódtak. Jimmy védekezően karolta át a lányt és gyengéden puszilt bele hajába.
-Nem tudom szívem. – dünnyögte az afroamerikai elveszetten. – Nincs semmink.
-De talán van valami. – szólt közbe Christian, mire minden szempár kíváncsian rá szegeződött. – Káin talán megtudná találni.
-Nem, ki van zárva. – szólt közbe rögtön Carter.
-De miért? – kérdezte Nadia. – Chrisnek igaza van, mindannyiunk közül ő ismeri Summert a legjobban.
-Az lehet, de még így se lenne hasznunkra, hanem hátráltatna. – mondta Aiden erélyesen. – Vagy elfelejtettétek, hogy ő most már a mexikóiaknak dolgozik?
-Nem, nem felejtettük el. – szállt vitába vele az orosz. – De jelen pillanatban egyikünknek sincs jobb ötlete. Sőt, talán Hugo Garcias is besegítene, ha arról van szó, hogy William Benette ellen megyünk.
-Nem fogjuk Hugo Garciast is belevonni ebbe! – jelentette ki Carter ellentmondást nem tűrő hangnemben.
-Plusz nem is tudjuk elérni Káint. – szólt közbe Jimmy. – Mikor lelépett senkinek sem adta meg elérhetőségét.
-Valami jobb ötlet kell. – mormogta Carter és újra elmerült gondolataiban. Christian és Nadia tekintete találkozott és mindketten tudták, hogy mire gondol a másik. Bár Jimmy és Aiden ellenezték, ők mégis bíztak benne, hogy Summert csak egy ember fogja tudni megtalálni, az pedig Káin.
Arról már a többieknek sem volt tudomása, hogy a férfi vész esetére hagyott hátra egy telefonszámot, amit csak Christiannek adott oda. Legjobb barátjának.
Egy szürke szoba terült el Summer előtt, mikor fejéről lehúzták a vászonzsákot. Miután elhagyta az FBI épületét, hirtelen ragadta meg őt két férfi és vonszolta be egy fehér furgonba. A többit már nem látta, hisz egy ütést is mértek arcára, amitől eszméletét vesztette.
Utána rögtön egy sötét cellába zárták, aminek semmilyen fényforrása nem volt és egy pincében helyezkedett el. Elizabeth ideiglenes lakhelyének még ablakai sem voltak, de tágasnak sem volt mondható. A beltere épphogy megütötte a két métert, a falai vészesen közel voltak egymáshoz. Summer világ életében klausztrofóbiás volt, ezért akárhányszor cellájába zárták, mindig úgy érezte, hogy össze fogják nyomni őt.
Időérzékét teljesen elveszítette, időként kapott egy kis ételt vízzel együtt, de több kapcsolata a külvilággal nem volt. Igazi megváltásnak érezte, hogy kihozták őt abból a patkánylyukból, mielőtt teljesen megbolondult volna.
Egy nap megjelent két őr cellája ajtajában, majd kinyitották azt és durván megragadták Summert. A lány a kevés élelemnek és kényelmetlen fekvőhelynek hála, nagyon gyenge volt, alig bírt fellépdelni a hosszú lépcsőn, az pedig teljességgel kizárt volt, hogy ellenkezzen a férfiak szorítása ellen.
Most, ahogy körbe nézett a szürke szobában, próbálta összerakni a képet magában, több-kevesebb sikerrel. Már nem volt képes koncentrálni, feje folyamatosan sajgott és szemeibe éles fájdalom nyílalt. Látása ködös volt, bőre sápadt és arcát hatalmas táskák keretezték.
A helyiségben csak egy szék volt, amire ő volt kötözve, meg egy lámpa, aminek éles fénye egyenesen arcába világított, így többet nem láthatott. Szemeit képtelen volt nyitva hagyni, így csendben próbált fülelni, hátha kiderül, hogy van-e társasága. Pár perc múlva elő is bújt egy férfialak, de egy ideig nem tudott sokat kivenni belőle. Szék lábak csikorgását hallotta a fapadlón, az ismeretlen leült közvetlen elé.
-Úgy látom nincs valami jó formában. – mondta a férfi, majd elfordította a lámpát, így már Elizabeth előtt is felismerhetővé vált alakja. Bár nem volt rá szükség, mert a goromba érdes hang miatt is tudta, hogy ki van itt vele.
George Lee.
-Hol vagyok? – kérdezte Liz rekedtes hangon és torka égett, ahogy száját elhagyták a szavak. Nagyon régóta nem jutott vízhez. Az FBI vezérigazgatója nem is törődött a lány faggatózásával, gondolataiba merülve húzta egy gúnyos vigyorra ajkait.
-Ne haragudjon, hogy ennyi ideig kellett nélkülöznünk önt, de úgy gondoltuk, hogy egy pár nap egyedüllét jót fog tenni önnek. – George Lee szemei gonoszan csillantak fel.
-Mióta vagyok itt? – Summer egy röpke pillanatra emelte fel tekintetét a férfira, de azon nyomban újra be is csukta szemeit. Nagyon gyenge volt.
-Három napot volt a cellájában. – felelte végül az FBI-os. A hír hallatára egy apró mosoly suhant át Elizabeth arcán. Ez azt jelentette, hogy Aidenék már biztos keresik őt.
-És mit akar tőlem? – Summer összerezzent, ahogy George Lee hangos, gúnyos kacagásban tört ki. Sárga fogai kivillantak ajkai alól, whisky színű szemei mellett szarkalábak keletkeztek.
-Tudja jól, hogy mit akarok. – felelte végül a férfi és fenyegetően hajolt közelebb a lányhoz. – Hol vannak a dokumentumok?
-Milyen dokumentumok? – kérdezett vissza Liz reflexszerűen. George Lee egy mély sóhajt vett és feltápászkodott a székről, majd idegesen járkált fel-alá a szobában. Summer észrevett egy vízzel teli lavórt, ami eddig eltűnt a lámpa okozta félhomályban.
-Tudja, hogy miért hoztam magát ide? – Elizabethet meglepte a kérdés, azt hitte, hogy a szövetségi tovább fogja erőltetni az ellopott dokumentumok ügyét.
-Fogalmam sincs, de úgy is elmondja. – vágta rá szarkasztikusan és unottan égnek emelte tekintetét. Bár rosszul volt és teste elgyengült, de még így is volt ereje gúnyolódni. Lee elengedte füle mellett a megjegyzést.
-Tudja, hogy az amerikai kormány szigorúan tiltja a rabok kínvallatását?
-Szerintem mindenhol. – vágott közbe Summer, mire jutalmas egy gyilkos pillants volt. Az FBI igazgatója folytatta.
-Bizonyára annak is tudatában van, hogy a CIA az országon kívül is alakított ki létesítményeket, ahol a legrosszabb bűnözőket tartják. Mit gondol vajon miért? – nézett Summerre az alak kérdően. Elizabeth először nem akart válaszolni, tartott tőle, hogy a kérdés költői volt. Viszont, mikor George Lee égető pillantása kezdte fájdalmasan marni bőrét, válaszolt.
-Hogy meglehessen őket kínozni. – motyogta. – Ahol nem ütköznek az amerikai törvénybe.
-Bravo! – kiáltott fel a férfi megjátszott lelkesedéssel. – Akkor most feleljen nekem még egy kérdésemre. – újra közel hajolt a lányhoz, Summer érezte dohány szagú leheletét. – Maga szerint hol vagyunk? – Elizabeth lesütötte pillantásait, szíve torkában dobogott.
-Nem tudom. – rázta meg fejét. George Lee kemény hangon szólt hozzá.
-Ne játssza a hülyét Ms Wers! – parancsolta erélyesen. – Pontosan tudja, hogy milyen intézményben van és hogy miért. - Fenyegetően fonta dagadt karját Summer nyaka köré, de még nem fojtogatta őt. Elizabeth makacs tekintettel állta a férfi gonosz íriszeiből sugárzó gyűlöletet. – Mondja meg, hogy hol vannak a dokumentumok és ígérem, hogy kegyes halála lesz.
-És ha nem? – vonta fel szemöldökét Summer kihívóan, mire George Lee dühösen szorította össze vékony, szögletes ajkait.
-Akkor kezeskedem róla, hogy majd térdre borulva könyörögjön a megváltó halálért. - whisky színű íriszei hirtelen elsötétültek, bozontos szemöldökét szigorúan vonta össze, így újra megjelenítve az ott megbúvó ráncokat.
Elizabeth nem válaszolt, csak szikrázó pillantásokat lövelt a férfi felé. Egy hatalmasat fújtatott, miközben olyan erősen szorította össze fogait, hogy azok szinte csikorogtak.
-Baszódjon meg. - sziszegte végül, végig tartva a szemkontaktust George Leevel. A szövetségi ellökte magát a lánytól, majd az ajtóban álló két őrnek intett.
-Hozzák a lavórt! - parancsolta. Ez a három szó, mintha elektrosokként hatott volna Sumerre. Kétségbeesetten próbált kiszabadulni a csuklóját elszorító bilincsekből. Akárhányszor megrántotta kezét, a fém élesen vájt bele húsába, így hatalmas fájdalmat okozva neki.
De az FBI-osok vészesen közeledtek felé és mikor a két őr lerakta elé a jeges vízzel teli vödröt, tudta, hogy innen már nincs menekvés.
-Fojtogatás, tényleg? - vonta fel szemöldökét gúnyosan. - Ugyan fiúk, ez már a XXI. század, az ember azt hinné, hogy kreatívabbak vagytok...
-Kuss legyen! - az igazgató hangosan csattan fel és közben egy pofonnal jutalmazta a lányt. Summer érezte, ahogy bőre ég, miközben szája sarka felrepedt és egy apró vércsepp buggyant ki belőle. Elhallgatott, de tekintete továbbra is rideg és makacs volt. - Kezdem kurvára unni a szarkasztikus megjegyzéseit! Látja, hogy nem baszakodni vagyok itt, szóval ez az utolsó esélye, hogy kinyissa azt a csodás pofikáját, vagy esküszöm az égre, hogy saját kezemmel fogom megfojtani.
Elizabeth frusztráltan meredt az előtt álló férfire, miközben lenyalta az ajkából kicsorduló vércseppet. Most először ő hajolt közel a férfihoz.
-Csinálja. - a lány hangja hűvös volt, akár egy téli éjszaka, egyből megdermesztette az egész termet. George Lee és az őrei mérgesen néztek végig a lányon, miközben kemény hangja még mindig ott csengett fülükben.
-Hülye kurva. - dünnyögte az igazgató, majd megragadta Elizabeth haját és tarkójánál fogva mártotta bele a jéggel teli lavórba.
Summer próbált ellenállni, de Lee erősebbnek bizonyult. Egy utolsó mély lélegzetet vett, mielőtt fejét teljesen ellepte volna a víz. Ösztönei egyből beindultak és reflexszerűen próbált újra levegőhöz jutni, de egy erős férfi kéz lent tartotta. Csak pár másodpercig tartott, neki mégis egy örökkévalóságnak tűnt.
Aztán George Lee felrántotta, Summer pedig rögtön levegő után kapkodott. Köhögő roham tört rá és rengeteg vizet öklendezett fel. Sokáig nem is volt másra ideje, csak kiélvezni minden pillanatot, amíg oxigén jut szervezetébe.
-Hol a dokumentum? - kérdezte az FBI igazgató és közben erősen markolt bele a lány hajába. Elizabeth ráemelte ködös tekintetét, tincsei csapzottan hullottak sápadt arcába.
-Mi-milyen... - zilálta, miközben úgy érezte menten elájul. - dokumentumok? - fejezte be mondatát és egy fájdalmas, de pimasz mosolyra húzta felrepedezett ajkait. George Lee nem felelt, csak idegesen nyalt végig száján, majd Summer fejét újra a vízbe mártotta.
Liz egy mély levegőt vett, amennyire csak tudott, és behunyta szemeit.
Testét elöntötte a halálfélelem, ijedten kapálózott. Mikor oxigénje elfogyott, reflexszerűen nyitotta ki száját, így utat engedve a jéghideg víznek. Torka körül egy láthatatlan hurok szorult, miközben tüdeje úgy égett, mintha lángra lobbantották volna. Reményvesztetten üvöltött bele a vízbe, így buborékokat képezve maga körül.
Végül George Lee kirántotta, és ugyanaz a folyamat lejátszódott, mint az előbb. Summer köhögött és zilált, az FBI vezérigazgatója pedig fenyegetőzött.
-Hol van az a kibaszott dokumentum? - csattant fel türelmetlenül, de Elizabeth nem válaszolt. Már alig volt eszméleténél. - Hol van?! - megragadta a lány nyakát és közel vonta őt magához. Arcuk között alig párcentiméter volt. A lány szemei már alig csillogtak, íriszei élettelenül váltak szürkévé. De annyira még magánál volt, hogy egy újabb büszke vigyort varázsoljon ajkaira. - Ribanc! - most a másik oldalról érte ütés, George Lee kezei piros foltot hagytak Liz bőrén. A lány nem bírta tovább tartani magát, és gyengélkedve hanyatlott le a székről. Fátyolos tekintettel mérte végig a felette álló alakokat, miközben a szemeibe világító lámpa egyre inkább zavarni kezdte.
-Elkésett. - motyogta rekedtes hangon, mikor levegőhöz jutott. - Káinnál van. És ő bizonyára eljuttatta a mexikóiakhoz. Üzenem a főnökének, hogy baszhatja. Már semmi nem védheti meg Hugo Garciastól. - suttogta erőtlenül, ajkai szinte nem is mozogtak. Gyakori pislogásai jelezték, hogy nem sokáig tud magánál lenni.
-És hol van Káin? - faggatózott tovább George Lee. Elizabeth lágyan rázta meg fejét, miközben halkan felnevetett. De ez a nevetés hátborzongató és fájdalmas volt, mint vidám.
-Inkább meghalok, minthogy elmondjam. - dünnyögte és szemeiben egy pillanatra felcsillant az élet apró szikrája. Summer makacs volt és még annál is erősebb.
-Az megoldható. - az FBI igazgatója csak ennyit mondott, majd Elizabeth arcát újra a jeges vízbe tartotta. Ez így ment órákon keresztül, míg végül a lány nem bírta tovább és ájultan zuhant le a padlóra.