Az elmúlt időszak maga volt az aggodalom és egyáltalán nem mondhatom azt, hogy most nem az állandó kételyek időszaka játszik szerepet az életemben.
Úgy érzem, hogy teljesen kivagyok merülve és kellene 1 hónap, amikor senki nem zavar; amikor senkire nem kell odafigyelnem; amikor magamba zuhanhatok és nem akar senki sem felsegíteni, vagy stabillá tenni a talajt a lábam alatt.
Ezeknek az érzelmeknek nyilván van háttere is, igazából végig gondolva tök jogosan akarok elmenekülni a világ elől.
A nővérem állapotával kezdődött, amikor is kiderült, hogy elvetélt. Annak ellenére, hogy nem akart gyereket természetesen megviselte a történés, azóta Kristóffal eléggé elvontak még a két család előtt is. Folyamatosan csendben vannak és aligha jön át mostanság Míra hozzám beszélgetni.
Hogy léptem-e a kapcsolatunk „rendezésének" ügyébe?
Persze, hogy igen. Minden nap többször is átmentem hozzá és szerettem volna társalogni vele, de ő csak gyengélkedő „fáradt vagyok" szavakkal illetett.
Anyáéknak említettem testvérem viselkedését, amire a válasz az volt, hogy:
- Rossz időszaka van Hanga! Hagyd kérlek egyedül, fel kell neki ezt dolgozni. – anya hiába mondta azt, hogy minden rendben lesz Mírával, láttam rajta, hogy ő is komolyan aggódik.
Emellett Áron és Lívia kapcsolata sem épp a legfényesebb utakat tapossák.
Az utóbbi napokban mintha kissé több feszültséget éreznék a közelükben. Lívi semmit nem mond természetesen azzal kapcsolatban, hogy most történt-e valami Áron és közte.
A végére pedig ugye senki nem hitte azt, hogy én ezt a balszerencsés időt megúszom?
Miért is maradtam volna ki ebből pont én?
Akkor kezdődtek a problémák, amikor félévzárás utáni héten egy új titkárnő érkezett az iskolába. Hosszú barna hajú, karcsú, fiatal...és az ő érkezésekor kezdtem el érezni azt a fajta féltékenységet, amely már gyűlöletet is társít maga mellé.
A nő látványától néha elgondolkozok azon, hogy most ha legálisan kinyírom, akkor azt önvédelemre simán ráfoghatom-e vagy sem?
Amikor pedig Márkkal elkezdett beszélgetni feltűnően többet, még jobban felerősödött ez a fajta állapot.
A nappalok és az éjszakák úgy váltották egymást, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy mi van, ha azzal a másik nővel beszélget esténként, mi van ha vele ül össze délutánonként „beszélgetni".
Az már csak hab a tortán, hogy azt pletykálják a suliban, hogy „Herczeg és Helga kavarnak".
Az a baj, hogy szerintem már így is rohadt sokat tűrtem olyan szempontból, hogy eddig még egyszer sem hoztam fel Márknak ezt a témát. Úgy voltam vele, hogy megbízok benne és nem akarok vitát kezdeményezni, viszont amikor egyik nap – jobban mondva tegnap - megláttam, hogy véletlenül pont egy Helga nevű nőnek írt vissza, szó nélkül fogtam magam és eljöttem a házából.
Azóta igazából nem is beszéltünk...jobban mondva nem engedtem, hogy beszéljünk.
Új fajta érzés, új fajta reakció...szerintem ha tudtam volna, hogy a féltékenység ilyen, akkor nem megyek bele a kapcsolatba...
Lehet gyerekesnek nevezni, de idegekkel már nem lehet bírni az ilyen helyzeteket.
Visszakanyarodva a mai napra.
Morogva keltem fel és haragudtam a világra is, amit az arcomról könnyedén lelehetett olvasni.
- Szerintem ma nem lesz jó veled veszekedni. – kommentált apa köszönésként.
- Mindenkinek lehet rossz napja. – forgattam szemeimet. Miután a reggeli rutinomat letudtam majdnem, hogy világfájdalommal indultam el az iskolába.
Semmi kedvem nem volt a diákok közt lézengeni, a tanárokat hallgatni, a tanulnivalóra figyelni és végső soron Márk óráira bemenni.
Talán igazuk van a tanulóknak és tényleg azzal a Helgával jobban kijönne, mint velem.
Tudom, hogy valószínűleg el kell őt engednem, de ma erre nem állok készen.
Igazából legszívesebben a házunkat sem hagytam volna el, de jöhetnek olyan időszakok, amikor a szülői igazolásokra szükség lesz és nem akarom, hogy akkorra ne maradjon.
[...]
- Egész nap úgy járkálsz, mint egy halott. – jegyezte meg Lívia, amikor mentünk tornaórára.
Remek óra, remek tanár...lehet az utolsó pillanatban haza szaladok, a mozgás végül is meglesz.
- Kicsit fáradt vagyok. – legyintettem, ő pedig mesélt arról, hogy elkezdett angol tanárhoz járni, hogy ne 0 angoltudással kezdje a félévet.
Bár arról fogalmam sincs, hogy miért mondja azt, hogy nem tud angolul, mikor amúgy remekel belőle az órákon és a dolgozat írásakor is.
- Ha igaz lenne a tanár úrral és veled kapcsolatos egyéni sztorim, akkor azt mondanám, hogy összevesztetek azon a Helgán, de olyan abszurd már az is, hogy együtt legyetek, hogy ez a vitatárgy még inkább nevetséges lenne. – gondolkodott el, mire egy „hát igen" motyogás hagyta el a számat.
- Amúgy a Marcelles üggyel van valami? – váltott témát, aminek nagyon hálás voltam.
- Jövő héten lesz majd a tárgyalás.
- Ugye tudod, hogy nincs mitől félned?
- Tudom, de mégis...mi van, ha valamit bekamuzik? Hazugságvizsgáló alá meg nem fogják vetni, gondolom. – aggodalmaskodtam.
- Megvannak ellene a bizonyítékok, Hanga! Ne idegeskedj! – próbált nyugtatni, bár eléggé sikertelen kísérlet volt.
Márk, Míra, a barátaim, a suli és Marcell...csak legyek túl ezen az időszakon. Vagy ha legalább az egyik gond megoldódna, már boldogabb lennék szinte minden embernél.
Bent az öltözőben szerencsére a lányok a farsanggal kapcsolatos előadásról beszélgettek, így valamelyest elterelődött a figyelmem az engem körülvevő problémákról.
Amikor már mentem volna be a pályára Tina szólított meg, ezért bent maradtam az öltözőbe.
- Figyelj, nagyon sajnálom, hogy olyan undok voltam veled. – kezdett bele.
- Semmi baj, bár nem tudom miért hitted azt, hogy Herczeg meg köztem akármi is lenne. – igyekeztem normálisan reagálni a bocsánatkérésére.
- Hidd el, eléggé az látszott, hogy izzik köztetek a levegő, viszont most itt van ez a titkárnő vagy ki a faszom...lehet ezzel összejönnek. – rántott vállat, nekem pedig a tudtán kívül döfött tőrt a szívembe.
Ennyire jónak tűnnek együtt?
- Lehetséges. – bólintottam, majd Líviához és Áronhoz mentem.
- Engem amúgy kajak idegesít ez a nő. – morogta a srác.
- De a seggét megnézed. – szólt hozzá gúnyosan Lívia.
- De ez nem jelenti azt, hogy vele akarok lenni. – sóhajtott a fiú, miközben segítségkérően rám nézett.
- Te ne nézd a seggét, te meg ne háborodj fel mindenen! – intéztem el ennyivel, mire egyszerre jött kettőjüktől, hogy:
- AKKOR MOST ŐT VÉDED?! – válaszként csak megforgattam a szemeimet, majd jobbnak láttam, ha beállok a tornasorba.
- Le vagy törve, mint a bili füle. – jött mellém Bálint, otthagyva a fiúkat, akik épp fociztak.
- Csak rossz napom van, te viszont csattansz ki az örömtől. – tereltem el a témát magamról.
- Mit mondhatnék? Boldog vagyok úgy, hogy nincs senkim és nem jönnek a féltékenységi rohamokkal mert tudod, Hanga...nagyon kapós vagyok mostanában. – vonogatta szemöldökét.
- Kicsit sem vagy egoista. – nevettem fel fáradtan.
- Mondj valami olyat, amit nem tudok. – rántott vállat, mire kicsit meglöktem.
Ez a hülye még a fáradt napokon is van, hogy megnevettet.
- Mit szólsz a farsangi tervhez? – érdeklődött.
- Tetszik, szerintem megfogjuk nyerni ezt az évet is. – mosolyodtam el.
- Durva belegondolni, hogy jövő ilyenkor már a szalagavatón is túl leszünk. – gondolkodott el.
- Na ne kezdd ezt, mert rám hozod a sírást. – szóltam le egyből, mire mindketten felkacagtunk.
A következő pillanatban a szertár felől megláttam felénk közeledni Őt.
Számítottam rá, de mégis meglepődtem, hogy könnybe lábadt a szemem – amire amúgy Bálint figyelmeztetett.
Kicsit sem volt kínos.
Miután beálltunk a sorba és kiadta feladatokat, elkezdtük azokat végrehajtani.
Nem tudtam egész órán nem rá gondolni...a többi órán is folyamatosan Ő járt a fejemben...attól tartok, hogy a vesztembe rohanok.
Szerintem a többiek is észrevették, hogy pedagógusunk nem volt jókedvében; ugyanis szó szerint kifullasztott minket olyannyira, hogy levegőt is alig kapott mindegyikőnk.
- Tanár Úr sportembereket akar belőlünk faragni. – kommentálta Zsolti, miközben a zsebkendővel törölte a homlokát.
- Ez még semmi nem volt. – vágott vissza tanárunk.
Amikor elköszöntünk egymástól, Márk rám nézett és maga felé biccentett.
- A tanáriban várlak, miután átöltöztél. – mondta, mire bólintottam és bementem a lányokhoz.
- Mit akart Herczeg? – érdeklődött Vanda.
- Csak a történelem felkészítővel kapcsolatban akar mondani valamit majd. – rántottam vállat és szerencsére ez a téma ennyiben is maradt.
Miután felöltöztem és a vállamra kaptam a táskámat, elindultam a tanári részleg felé.
Amint odaértem bekopogtam, ajtót nyitottam és amikor bezártam azt, Márk kijött az amolyan „kajázó" helységből a tanárin belül.
- Hosszas beszélgetés elé nézünk. – jegyezte meg.
Sziasztooook!!!😍😍
Magam is meglepődök azon, hogy ismét itt vagyok Wattpadon és lassan, de visszaállhat minden a régi kerékvágásba.
Tudom, hogy elég nagy kihagyásom volt, amiért elnézést kérek Tőletek, de remélem, hogy tetszeni fog ez a rész Mindannyiótoknak!😊
Mivel az érettségi jelentős részét már a hátam mögött tudhatom, ezért valószínűleg gyakrabban fogok tudni részeket hozni.😊😍
Vigyázzatok Magatokra és További Szép Estét Nektek!😍😍😊🥰❤️