Nadia telefonja csörgésére riadt fel. Kómásan nyúlt a készülékért, hogy felvegye, miközben a mellette fekvő alak is felébredt.
-Haló? - szólt bele mobiljába a déli.
-Ki keres téged ilyenkor? - kérdezte Jim, aki még alig tért magához. A lány gyorsan elhallgattatta a fiút, nehogy meghallják őt a vonal túl végén.
Nadia és Jimmy csak pár hete kezdtek el összejárni éjszakánként. Mostanában nyugodtabb napjaik voltak, minden csendes és békés volt. Mindketten adrenalin függők voltak és kellett nekik valami, ami izgalomba hozta őket. A titkos szerelemi légyottoktól, érintésektől, csókoktól újra úgy érezték, hogy élnek. Felpezsdítették egymást és unalmas perceiket.
-Ott van a közelben a laptopod? - kérdezte Sanchez.
-Igen, persze. - felelte a lány és kikászálódott az ágyából, hogy minél messzebb kerüljön az afroamerikaitól. - Mi kéne?- vonta fel szemöldökét, miközben elkezdett a sötétben a készüléke után kutatni.
-Mit keresel? - suttogta Jimmy, mire a lány válaszul hozzá vágta az első dolgot, amit talált, majd fenyegetően emelte mutatóujját ajkaihoz. A hatalmas ruha kupac alól kihalászta gépét, majd felnyitottan azt.
-Megvan. - mondta a telefonba. - Mit kéne csinálnom?
-Futass le nekünk egy nevet az FBI adatbázisában. - szólt közbe a vonal végéről egy nő. Viktoria Flinn volt az.
-Kit?
-Summert. - felelte Sanchez.
Mikor Rodes egy vízimentő toronyhoz ért, egy pillanatra megállt, hogy maga mögé pillantson. Aiden dühösen közeledett felé, miközben nevét kiabálta.
Summer csak elmosolyodott, majd jobb kezével, amiben magassarkúját tartotta, öntelten intett a fiúnak. Hevesen fordult vissza, hogy folytassa útját, mikor valamibe bele ütközött.
Káin magasan hanyatlott a lány felé, zöld szemei veszélyesen csillogtak.
-Én mondtam, hogy ne próbálkozz be semmivel Lizzie. - mondta és hátborzongató vigyorra húzta ajkait. Summer szemeiben félelem csillant fel és óvatosan kezdett el hátrálni a férfitól, aki egyre csak közelebb és közelebb lépdelt hozzá. - Kérem a pendrive-ot.
-Nincs nálam. - hazudta a lány és kétségbeesetten kezdett el kiutat keresni a csapdából.
Mikor Aiden megpillantotta a két alakot, lesokkolt, majd még gyorsabban kezdett el sprintelni, hogy megmentse a lányt.
-Hagyd békén! - szólalt fel erélyesen és villámló tekintettel nézett végig a bérgyilkoson. Előkapta fegyverét és egyenesen rászegezte.
-Nem balhézni jöttem. - felelte Káin és védekezően felemelte kezeit. - Csak a pendriveomat akarom. - mondta, mire Carter beleegyezően bólintott.
-Summer, add neki oda.
-De nincs nálam. - bizonygatta a lány. - A kocsiban hagytam.
-Hallottad. - meredt Káinra. A kocsiban van. Menjünk oda és ott megkapod. Jó? - vonta fel szemöldökét a fiú.
-Ne mondd, hogy ezt beveszed. - sóhajtott fel Káin türelmetlenül, majd egy hirtelen mozdulattal rántotta elő pisztolyát. Summert karjánál fogva ragadta meg és nyakának szegezte a fegyvert.
-Ne! - kiáltott Aiden kétségbeesetten.
A lány pillanatnyi sokkot kapott és reszketni kezdett a félelemtől.
-Engedd el őt!
-Kérlek Carter, segíts. - motyogta Rodes kétségbeesetten és könnytől csillogó szemekkel tekintett a fiúra.
-A pisztolyt. Rúgd ide. - mondta Káin, mire Carter engedelmeskedett.
-Csak kérlek ne bántsd őt.
-Nem fogom, ha elárulja, hogy hol van a pendrive.
-Mondta, hogy nincs nála. - szólt közbe Aiden idegesen.
-Tényleg ennyire nem látod? - kérdezte Káin nevetve. - Hazudik. Mindig azt csinálja.
-Nem ismered őt. - suttogta Carter megtört hangon.
- Szerintem meg te nem. - felelte Káin. - Szóval Elizabeth. - hajolt közel a lány füléhez. - Oda adod a pendrive-ot vagy kutassalak át én téged? Tudod, hogy nekem bármelyik opció megfelel.
-Mondtam, hogy nincs nálam. - mondta Summer most már sokadszorra. - A táskámat a kocsiban hagytam és abban volt.
-Valamiért nem hiszek neked. - húzta el a száját Káin, majd magával szembe fordította a lányt, de fegyverét még mindig rászegezte. - Utolsó esély.
-Nincs nálam. - felelte Summer és ijedten nézett fel a férfira.
-Jó, akkor csinálom én. - sóhajtott fel Káin és közelebb vonta magához a lányt, majd elkezdte áttapogatni őt. Rodes könyörgően pillantott Carterre, aki feszülten figyelte a jelentet. Gondolatai sebesen száguldottak megoldást keresve, de mindig arra jutott, hogy túl veszélyes lenne közbeavatkozni. Ha csak egy centit is bemozdulna, Káin már elsütné a fegyvert és Summer rögtön belehalna.
A bérgyilkos lentről-felfelé haladt. Először Rodes lábszárán, majd combjain haladt át. Aztán elért derekához és végül mellkasához.
-Vedd le a melltartód. - nézett le rá végül Káin.
-Nem. - ellenkezett egyszerre Summer és Aiden.
-Miért nem hiszed el, hogy nincs nála? - kérdezte Carter indulatosan. - Szórakozhatunk itt naphosszat, a pendrive a kocsiban van, nem itt. - a férfi egy mély sóhajt vett, majd leeresztette fegyverét és Aidenre irányította azt. - Nem hagytál más választást Lizzie. - csóválta meg fejét a bérgyilkos. - Add ide a pendrive-ot vagy szétloccsantom a pasid fejét.
-Ne, kérlek ne. - pillantott rá Summer könyörgően. - Nincs nálam, esküszöm, hogy nincs nálam. - hajtotta le fejét, majd hangosan zokogni kezdett.
-Elizabeth...- szólalt fel Káin türelmetlenül és kibiztosította a fegyvert. - Nem vicceltem. Te is tudod, hogy kinyírom a csávót, ha kell. - Summer könnyáztatta tekintettel nézett fel a bérgyilkosra. A férfi tekintete komolyságot sugárzott, látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban képes lenne meghúzni a ravaszt. A lánnyal farkasszemet néztek, és mikor egyértelművé vált, hogy nem hajlandó eltántorodni a tervtől, Rodes vonásai ellágyultak.
-Jó, rendben odaadom. - sóhajtotta, majd felegyenesedett és letörölte könnyeit. Szemeiből eltűnt az ijedtség, kétségbeesését ridegség váltotta fel.
Carter nem hitt a szemének. Mintha egy teljesen más ember állt volna előtte. Summer arcán már nyoma sem volt, hogy pár pillanattal ezelőtt még hisztérikusan zokogott.
A lány ellenségesen pillantott fel Káinra, miközben benyúlt ruhája felsője alá és előhalászta melltartójából a pendrive-ot. A bérgyilkos egy győztes mosolyt villantott és visszahelyezte pisztolyát a tartójába.
-Gyakoroltad a mű sírást? - kérdezte miközben egy lépést tett közelebb Summerhez. - A múltkor még nem volt ilyen hatásos. - billentette fejét oldalra játékosan. Aiden döbbenten követte végig az eseményeket.
-Summer? - vonta fel szemöldökét meghökkenve. - Végig nálad volt?
-Mondtam, hogy hazudik. - pillantott rá Káin a fiúra, majd kinyújtotta a kezét. - Légy oly kedves Elizabeth. - kérlelte a lányt, mire Rodes egy gúnyos mosollyal ajkain ejtette le maga elé a pendrive-ot a homokba. -Ezt nem hagyhattad ki, igaz? - nevetett fel a férfi és leguggolt az apró készülékért.
-Szeretem, amikor előttem térdelsz. - felelte a lány kimérten. Káin vidáman rázta meg fejét, majd felállt és még egy lépést tett Summer felé.
-Egy öröm volt angyalom. - hajolt közel Rodeshoz, hogy egy apró csókot leheljen a lány ajkaira, de Summer elutasítóan fordította el fejét.
-Csak menj. - mormogta dühösen és gyilkos pillantásokat lövelt a férfi felé. Káin vigyorogva fordított hátat Rodesnak és a még mindig lesokkolt fiúhoz lépdelt.
-Mondtam, hogy nem ismered. - suttogta és még utoljára hátrapillantott a bosszús Sumerre, aztán ott hagyta őt és az átvert fiút.
Nadia kihangosította telefonját és lerakta laptopja mellé. Jimmy közvetlen mögötte helyezkedett el és kíváncsian meredt a képernyőre.
-Oké, bent vagyok. - mondta a lány és diadalittasan nézett hátra a fiúra.
-Jól van. - jött a válasz Sancheztől, aki már türelmetlenül fészkelt székén. Viktoriával csak ketten voltak a kávézóban, rajtuk kívül egy lélek sem volt már ott. Az FBI ügynök biztatóan mosolygott rá a férfira. Viktoria Flinn túl jó nyomozó volt ahhoz, hogy ne álljanak össze neki olyan dolgok, mint a véletlen egybeesések. Mikor Summer szóba került, a nő egyből felfigyelt rá. Sanchez mindent elmondott, amit tudott a lányról, kezdve a Carterrel való kapcsolatától egészen idáig. A nyomozónak ismerős volt a lány neve és személy leírása. Valahol már biztosan találkozott vele.
-Írd be a keresőbe Summer nevét. - utasította az FBI ügynök, mire Nadia tette amit kért.
-Kész.
-És mit látsz? - kérdezte Sanchez izgatottan.
-Semmit. - mondta a lány, és nem tudta, hogy most örüljön vagy elszomorodjon-e ettől a hírtől. Summer a hónapok alatt a barátjává vált és a déli el sem tudta képzelni, hogy mi történne, ha a lányról kiderülne, hogy átverte őket. - Summer Rodes, 23 éves. Nincs priusza, még egy gyorshajtása sem. Nem rég végzett a San Carlos egyetemen, jelenleg munka nélküli. Minden stimmel. Summer maga a mintapolgár.
-Túlságosan is. - suttogta maga elé Viktoria.
-Hát, akkor ez vaklárma volt. - szólalt fel Sanchez. - Talán Summer tényleg csak véletlenül került hozzánk.
-Nem, itt kell lennie még valami másnak is. - vágott közbe Flinn elgondolkozva. - Ki volt mostanában a legtöbbet vele?
-Moslow. - felelte a férfi.
-Hívd be őt is. - utasította az FBI ügynök. - Talán ő tud valamit. - Sanchez bólintott, majd a telefon kicsöngött. Végül Christian szólt a vonalba.
-Haló? Mizu van veletek? - hallatszott hangja. - Kicsit késő van már csoporthíváshoz. - mondta nevetve.
-Moslow, beszéltél Summerrel az elmúlt pár napban? - kérdezte Nadia lényegre törően.
-Igen. -felelte a fiú. - Miért?
-Nem vettél észre rajta semmi furcsát? - kérdezte Victoria.
-Nagyon nem. - válaszolta Christian értetlenül. - Amúgy meg ki maga?
-Sanchez egyik barátja.
-Olyan barátja? - szólt bele a telefonba az orosz kérdően, és bár a többiek nem látták, de játékosan vonta fel szemöldökét.
-Ennek most nagyon nincs itt az ideje kölyök. - vette át a szót a férfi. - Inkább gondolkozz.
-Gondolkozom, de nem ugrik be semmi. - motyogta Christian. - Egyedül az zavaros, hogy Káin Lizzienek szólítja őt.
-Lizzienek? - ráncolta össze homlokát kérdően Viktoria és izgatottan hajolt közelebb a telefonhoz.
-Igen. De Summer szerint csak azért, mert ezt a kamu nevet adta meg neki.
-Milyen kamu nevet? - faggatózott az FBI ügynök, szíve szaporán vert. Pulzusa megemelkedett és már markában érezte a lányt.
Most megvan.
-Elizabeth Wers. - felelte Christian. - Vagy valami ilyesmi. - vont vállat.
-Futtasd le Nadia! - szólt bele a készülékbe Sanchez, miközben a lány tette a dolgát. Pár pillanat múlva megjelentek előtte a keresési eredmények és döbbenten tekintett hátra a mögötte némán megbúvó Jimmyre.
-Na? - türelmetlenkedett Victoria.
-Ez-ez Summer. - susmogta maga elé a déli. - De már nem tudom, hogy ki ő valójában.
Summer ridegen nézte az eltávolodó Káin alakját, miközben következő lépésén gondolkozott. Jól felépített álarca kezdett lehullani róla, többé már nem játszhatott szerepet. Többé már nem volt más, csak önmaga.
-Ez meg mégis mi franc volt? - támadt le őt egyből Carter, mikor kilábalt a kezdeti sokkból.
-Kérlek, nyugodj meg. - próbálta csitítani Summer a fiút, de hiába.
-É-én szóhoz sem jutok. - dadogta a fiú értetlenül és idegesen kezdett el fel-alá járkálni. -Négy év. Több, mint négy éve ismerjük egymást és eddig végig azt hittem, hogy egy teljesen átlagos ember vagy. Hónapokon keresztül mardosott a bűntudat, hogy elrontottam az életed, azzal, hogy elhoztalak a bankból. És erre most kiderül, hogy teljesen más vagy, mint akinek mondod magad?-kérdezte Aiden, hangja élesen vájt bele az éjszakába. Summer nem tudott mit mondani. Szótlanul sütötte le pillantásait. - Honnan ismered Káint?
-Ma ismertem meg. - vágta rá a lány egyből.
-Nem! - hallgattatta el Carter. - Már megint hazudsz. Honnan ismered őt igazából? - kérdezte, mire Summer felsóhajtott.
-17 éves koromban találkoztam vele először. - felelte és szomorúan tekintett fel a zaklatott fiúra. Szemei bűntudatról árulkodtak.
-És ő a valakid? - kérdezte Carter elcsukló hangon. - Aki vár rád otthon?
-Nem. Káin...-kereste a szavakat Rodes. - Káin nem jelent számomra semmit. Mármint történtek köztünk dolgok, de mindig csak kihasználtuk a másikat. Sokszor megakart már ölni engem és ez fordítva is igaz.
-Nem tudom, hogy mit higgyek el neked és mit nem. - felelte a fiú fejcsóválva. - Pár perccel ezelőtt még kétségbeesetten könyörögtél nekem, hogy mentselek meg a gonosz bérgyilkostól. Olyan voltál, mint egy megsebzett kis állatka, ami védelemre szorul. És erre kiderül, hogy veszélyesebb vagy, mint maga Káin.
-Ez nem igaz. - ellenkezett Summer.
-De, pont hogy az. - köpte Aiden gúnyosan a szavakat. - Egyáltalán ki vagy te?
-Summer vagyok.-felelte a lány indulatosan. - Akibe beleszerettél és akit három évvel ezelőtt feleségül akartál venni. - mondta. mire Carter hitetlenül rázta meg fejét.
- Hazudsz. Megint. Igazából ki vagy? - kérdezte remegő hangon és megsemmisülten tekintett az előtte álló lányra.
-Elizabeth Wers. - Summer és Aiden egyszerre kapták fejüket a hang irányában. Christian elképedten nézett végig a lányon. - Rabló, tolvaj, bűnöző és csaló. Egy szélhámos. - sorolta az orosz. - Körözik több, mint öt államban és Monacoban. A kaszinók nagy részéből ki van már tiltva, mert rajta kapták, hogy számolja a lapokat. Az aktája szerint kimagaslóan nagy az intelligenciaszintje, ugyanakkor egy megrögzött hazudozó. A floridai alvilágban csak úgy hívják, Verana.
-Vagyis Summer. - szólt közbe a lány. - Ebben nem hazudtam.
-Ó, és most legyünk hálásak? -kérdezte Aiden szarkasztikusan.
-Átvertél minket. - nézett rá Summerre Christian. Pontosabban Elizabethre.
-Igen, és sajnálom.
-A sajnálom ide nem elég! - csattant fel Carter. - Ha Sanchez megtudja, hogy idehoztam közénk egy szélhámost, aki folyamatosan csak átbasz minket...
-Sanchez már tudja. - szólt közbe Christian halkan. Mindketten döbbenten tekintettek rá az oroszra, aki elő vette fegyverét és a fiú kezébe nyomta.- Azt üzeni, hogy te döntsd el mi legyen vele. - nézett rá Aidenre komolyan. Carter remegő kezekkel vette át a fegyvert. Megtörten meredt rá Summerre. Többé már képtelen volt megbízni a lányban. Fájdalmasan mart bele szívébe az árulás tudata. Rodes aggódva kémlelte az előtte álló két alakot.
-Menj a kocsihoz. - suttogta Carter, majd kibiztosította a pisztolyt és egyenesen Elizabethre szegezte.
-Rendben. - bólintott Christian, de még utoljára Summerhez lépett. - Tudtam, hogy nincsenek véletlenek. - motyogta és mélyen nézett bele a lány szemeibe. Moslow már sok mindenen ment keresztül, de még soha nem érezte magát ennyire elárulva. És nem tudta, hogy barátja hogyan fogja feldolgozni a hitszegést. - Ezt a kocsiban hagytad. - dobta le Summer elé a táskáját. Még utoljára biztatóan megszorította Aiden vállát, majd magára hagyta a két fiatalt.
A lány farkasszemet nézett a fegyverrel.
-Rajta! - utasította a fiút. - Húzd meg a ravaszt! - hangja belevájt a szeles levegőbe. Az óceán halk morajlása hallatszott a háttérben. A Hold sugarai fényesen csillantak meg a fekete vízen. - Mire vársz?! - kiáltotta Summer. Megrémiszthette volna a tudat, hogy szemtől - szemben áll egy töltött fegyverrel és csak egy ravasz választja el az élettől és haláltól, de ő még sem félt. Tudta, hogy a fiú nem lenne képes megölni őt.
-Veszélyes játékot játszol. - mondta Aiden zaklatottan, ahogy a lányra fogta gyilkos fegyverét. Ketten álltak a tengerparton, hajukba belekapott az erős szél. - Csak egy apró mozdulat, és neked véged. A golyó belevágódik a fejedbe, és abban a pillanatban meghalsz. Nem leszel többé. - fenyegetőzött a fiú. - Ha van eszed holnapra eltűnsz innen. Vagy ha nem garantálom, hogy az lesz az utolsó reggeled.
Summer felhorkantott.
-Vaktöltény. - mormogta Aiden szemeibe nézve. A fiú értetlenül ráncolta homlokát. - Vaktöltény! - kiáltotta a lány hangosabban. - Vaktöltény vagy! - félelem nélkül lépett egyet előre a fiú felé, aki kibiztosította fegyverét. - Hangos vagy és feltűnő, szikrázó és robbanó. De az csak látszat. Csak játszod az eszed, de az igazság az, hogy soha nem lennél képes ártani senkinek sem. Mert vaktöltény vagy. - Summer makacsan tartotta a szemkontaktust a fiúval. A következő pillanatban hangos dörrenés rázta meg a teret. A fegyver elsült, Summer pedig reflexszerűen rezzent össze. Talán mégis félt a haláltól.