Mindenki meglepetten kapta fel fejét és csodálkozóan meredtek a szőke lányra. Sanchez elgondolkozva mérte végig Summert, miközben Aiden idegesen lépett előre.
-Ki van zárva! - jelentette ki határozottan. - Nem mész te innen sehová.
-De igen! - nézett bele makacsul a fiú szemeibe. - Segíteni akarok nektek.
-És mégis miért? - horkantott fel Christian. - Mi raboltunk el téged, nem tartozol nekünk semmivel.
-Nektek nem, de Nadiának igen. - mondta Summer barátnőjére pillantva.
-Kérlek ne csináld ezt. - nézett rá a déli könyörgően. - O'Kelly veszélyes ember, akár csak Benette. Nem tudod, hogy mibe rángatod bele magad.
-Nem érdekel. - jelentette ki a szőkeség határozottan. - Meg tudom csinálni. - Sanchez szemei veszélyesen csillantak fel, ahogy egyre közelebb és közelebb lépett hozzá.
-Biztos képes vagy rá? - kérdezte az öreg.
-Nem! - vágott közbe Aiden.
-De igen. - ellenkezett Summer és rendíthetetlenül meredt fel az előtte álló férfira. - Megcsinálom a melót és cserébe ti többé nem tartotok engem fogva.
-Rendben. - egyezett bele Sanchez és kezet fogott a lánnyal. - De semmi trükközés vagy megbánod.
-Megértettem. - bólintott Summer.
-Nem, nincs semmi rendben - szólt közbe Carter, miközben a többiek döbbenten figyelték az eseményeket. Nadia még mindig az elnémult Jim karjaiban pihent. - Főnök nem küldhetjük ki terepre őt. Csak megöletné magát, vagy ami még rosszabb lebuktatna minket. Mi van ha megint megpróbál megszökni?
-Nem fog. - jelentette ki Sanchez eltökélten.
-Mégis mitől vagy ilyen biztos benne? - vonta fel szemöldökét Christian, akinek szintén nem volt ínyére a terv. Az öreg hirtelen ragadta meg eddig kabátja alatt tartott pisztolyát és Summerre irányította.
-Attól, hogy ha bármivel is bepróbálkozik, akkor tudja, hogy megölöm. - mondta egyenesen a lányra célozva. - Vagy ami még jobb. - vigyorodott el a férfi őrülten és Aidenre fogta fegyverét. - Helyette majd kinyírom a pasiját. - Carter egy percre sem rémült meg a rászegezett pisztolytól. Érzelemmentesen nézett farkasszemet a vele szemben álló férfival.
-Sanchez tedd le a fegyvert! - szólalt fel most már Jim is. - Summer felfogta, nem fog minket átverni.
-Igaza van. - vágott közbe a szőkeség. - Amúgy meg...-kezdte el és szúrós tekintettel meredt rá Carterre. - csak szívességet tennél ha lelőnéd ezt a seggfejet. Nem nekem kéne bemocskolnom a kezemet. - jelentette ki Summer összeszorított ajkakkal, majd a fegyveres férfire emelte tekintetét, aki elismerően pillantott végig a lányon, aztán visszarakta pisztolyát a tartójába.
-Holnap reggel kezdjük a felkészítésedet.
-Már alig várom. - felelte szarkasztikusan Summer. - És ha már itt tartunk, jól jönne egy rendes szoba is. - mondta, majd azzal a lendülettel hátat fordított a döbbent csapatnak és elindult vissza a folyosón.
Mikor helyet foglalt jól megszokott dohos matracán, kifújta eddig bent tartott levegőjét és remegő kezeivel túrt bele kócos hajába.
-Mit művelek? - suttogta maga elé, mikor már elmúlt a hirtelen jött adrenalin hatása és azt felváltotta a félelem.
Eközben a ház egy másik eldugott helyiségében, Sanchez szobájában Carter idegesen járkált fel-alá, miközben a férfival vitázott.
-Nem engedheted el őt! - pillantott rá az öregre Aiden, miközben megtámaszkodott az íróasztallal szemben lévő széken.
-De, de igen és el is fogom őt engedni. - jelentette ki Sanchez ellenkezést nem tűrő hangnemben. -Talán még jobb is, mintha Nadiát küldenénk. Summer okos és figyelemreméltó lány, a hasznunkra fog válni.
-Mégis hogyan? Egyszer sem láttuk még élesben. Mindketten tudjuk, hogy William Benette nem csak egy szimpla politikus, hanem az ír maffia legnagyobb feje. Ha megtudják, hogy Summer utána szaglászik, akkor gondolkodás nélkül megölik őt.
-És akkor mi van? - csattant fel Sanchez idegesen. - Egyel kevesebb gondunk lenne.
-De...
-Semmi de! - kiáltotta a férfi és szikrázó szemekkel mérte végig Aident. - Te nem a küldetést félted, hanem a lányt, ez pedig nem mehet így tovább.
-Tévedsz. Én nem Summer miatt aggódom. - ellenkezett a fiú.
-Igazán? - vonta fel szemöldökét az öreg kihívóan. - Akkor meg nem értem, hogy mi itt a probléma. Summer elmegy Benette kaszinó estjére és megszerzi az információt O'Kellytől. Önként és dalolva ment bele ebbe az egészbe, szóval ne legyen lelkiismeret furdalásod miatta.
-És mi történik, ha O'Kelly többet is akar tőle, mint egy-két pohár italt? - kérdezte Aiden egy fokkal nyugodtabban. Tekintete kétségbeesetten csillogott.
-Akkor Summer megadja neki. - tárta szét karjait Sanchez, mire a fiú elkeseredetten sütötte le pillantásait.
-Bántani fogják őt.
-Valószínűleg. - vont vállat a férfi hanyagul. - De ne feledd kölyök, hogy ez is a munkánkkal jár. - mondta, mire Carter ráemelte barna szemeit. - Bármit is érzel a lány iránt, engedd el. Most egy ideig ne menj a közelébe!
Másnap reggel Summert hajnalban keltették fel, hogy elkezdjék a felkészítését.
-Miért csináljuk ezt egyáltalán? - kérdezte miközben Christian is beszállt a ringbe. A ház alatt lévő pince kezdetben egy romhalmaz volt, de pár hét alatt a fiúk helyrehozták és most egy egész takaros edzőteremként funkcionált. - Azt hittem csak az lesz a dolgom, hogy rá vegyem O'Kellyt, hogy felvigyen a szobájába és ott fel kell törnöm a laptopját.
-Igen, de azért nem árt az óvatosság. Sosem lehet tudni, hogy milyen zűrbe keveredsz. - mondta a fiú.-Mennyire vagy jártas az önvédelemben? - vonta fel szemöldökét kérdően.
-Mint bármelyik másik ember. - felelte a lány.
-Vagyis semennyire.
-Mondhatjuk így is. - vont vállat Summer, mire a fiú felsóhajtott.
-Akkor kezdjük az elejétől. - mondta, majd elkezdte betanítani a banda legújabb tagját.
Summer kimerülten terült el új szobájában, ahova pár héttel ezelőtt költözött át és jólesően felsóhajtott, mikor bőre érintette a puha matracot. Az ágynemű friss volt és tiszta, míg a helyiség szépen be volt rendezve és még egy nagy ablak is volt benne, ami pont az udvarra nézett. Szabadidejében a lány mindig hosszasan gondolkozott el azon, hogy hova került és hogy mennyi minden történt vele ezalatt a pár hónap alatt. Már nem félt a bandától, pontosabban Nadiától és Jimtől soha nem is tartott, ők mindig is kedvesek voltak vele. Christian is kezdett feloldódni a közelében és Sanchezben is megtalálta a jó tulajdonságokat. Ha eddig nem ölték meg őt, akkor remélhetőleg már nem is fogják, amennyiben mindent úgy csinál, ahogy mondják. Summer több hétnyi bezártság után rájött, hogy jobban jár, ha betartja az alku ráeső részét és nem kezd el hősködni. Ha minden jól megy, már csak pár hónap és örökre maga mögött hagyhatja ezt az egészet.
A lányt az ajtaján lévő kopogás rántotta ki gondolataiból.
-Gyere. - kiáltott ki és egy apró mosolyt varázsolt ajkaira. Már az is egy jó jel, ha megkérdezik, hogy beléphetnek-e a személyesterébe.
-Én vagyok. - mondta Aiden, mikor kitárta az ajtót. - Bejöhetek? - vonta fel szemöldökét, mire Summer csak egy aprót bólintott. Összehúzta magát az ágyán és bizalmatlanul mérte végig az előtte álló fiút. Mindenkivel kezdett feloldódnia a kapcsolata, kivéve Carterrel. Summer kiszámíthatatlannak tartotta a fiút és talán tőle félt a legjobban. Olyan volt számára, mintha évezredek teltek volna az Aidennel való eljegyzése óta. Mintha két különböző személy lenne a régi és a mostani Carter.
-Mit akarsz?-kérdezte a lány ridegen.
-Elhoztam a holnapi ruhádat. - mondta és felemelte a kezében tartott hófehér darabot, majd Summer felé nyújtotta azt.
-Köszi. - motyogta a lány, mikor elvette a ruhát, de Aiden hirtelen ragadta meg Rodes kezét, mire ő ijedten rándult össze. - Eressz el. - sziszegte fogai között, Carter meg se rezzent.
-Biztos vagy benne, hogy menni fog ez? - vonta fel szemöldökét és mintha szemei aggodalmat sugároztak volna.
-Biztos. - mormogta Summer határozottan és makacsul állta a fiú pillantásait. - Nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni.
-Abban biztos vagyok édesem, azért vagy most itt. - ironizált Carter.
-Csak neked köszönhetem, hogy itt vagyok. - mondta a lány barátságtalan hangon. - Néha azt kívánom bár soha ne ismertelek volna meg. - dünnyögte, majd lerázta magáról Aiden kezeit.
-Bájos. - forgatta meg szemeit.
-Valami fontosat is akartál mondani, vagy csak azért jöttél, hogy újra megfenyegess? - vonta fel Summer szemöldökét cinikusan.
-Jó lenne, ha nem viccelnéd el ezt az egészet. - mormogta a fiú idegesen. - O'Kelly és Benette veszélyes alakok.
-Nálad nem lehetnek rosszabbak. - vágott vissza.
-Figyelnél rám egy pillanatra? -emelte meg hangját Carter. - Ha bármi balul ütne ki, csak hívj fel engem és én azonnal ott termek érted. Én is a hotelben leszek.
-Honnan jött ez a hirtelen aggodalom? - ráncolta össze homlokát a lány. - Azt hittem holtan akarsz engem látni. Legalábbis amikor a múltkor fojtogatni kezdtél, nagyon úgy nézett ki. - mondta Summer ingerülten és közönyös arccal tekintett fel Carterra. Hosszú pillanatokig tartották a szemkontaktust, míg végül Aiden szakította meg a köztük beálló csendet. Gyengéden nyúlt a lány álla alá, majd egy apró csókot lehelt ajkaira.
-Csak légy óvatos! - suttogta a fiú, aztán kiviharzott a szobából.
Summer nem tudott aludni, így már hajnalban az edzőteremben volt, hogy levezesse a feszültséget. Akárhányszor az aznap estére gondolt, görcsbe rándult a gyomra és szíve szaporán vert. Egy része azt kívánta bárcsak túl lenne már rajta, a másik pedig azt, hogy bár lenne több ideje.
Légzése egyenletlen volt és izzadtságcseppek folytak végig tarkóján, ahogy ütemesen püfölte a boxzsákot. Elméje ilyenkor teljesen kiürült és végre nem kergették őrületbe gondolatai. Egyedül ő volt és más senki.
-Egész sokat fejlődtél ezalatt a kis idő alatt.
Summer ijedten rándult össze és a moraj irányba fordult. Aiden karba tett kézzel állt az ajtófélfának támaszkodva. Haja kócos volt, hangja mély volt és rekedt.
-Csak próbálok túlélni. - felelte a lány lihegve, majd visszafordult a zsákhoz és újra elkezdte ütlegelni azt, nem figyelve a helyiségben lévő alakra.
-Egy kicsit vidd előrébb a testsúlyod és fordítsd be a csípőd. - tanácsolta Carter, miközben egyre csak közeledett a szőkéhez.
-Nem kell a segítséged. - sziszegte Summer a fogai között és ha lehet, akkor még erősebben püfölte a szivacsot. Aiden nem törődött vele. Odalépett a lány mögé, majd óvatosan ragadta meg derekát és elmozdította azt. Rodes hevesen fordult szembe vele, mire alig pár centi volt köztük. Mindkettőjük szíve hevesen repesztett, hosszú hónapok után most voltak újra először ilyen közelségben. Carter hatalmas kezei még mindig Summer csípőjén pihentek.
-Csak arra tudok gondolni, hogy mi lesz, ha ma valami bajod esik. - suttogta a fiú, majd gyengéden tűrte hátra a lány egyik előre lógó göndör tincsét.
-Ezt hagyd abba. - mondta és próbálta eltaszítani magától Aident. - Teljesen összezavarsz és nekem erre most nincs szükségem.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgyhogy, hogy csak szórakozol velem! - csattant fel a lány idegesen, majd végre kiszabadult Carter szorításából. - Egyszer azt sugallod felém, hogy nem törődsz velem és az egész múltunk nem jelent neked semmit, a következő pillanatban meg megpróbálsz megcsókolni és úgy csinálsz, mintha aggódnál értem.
-Csak próbállak megvédeni. - kelt ki magából Aiden.
-De ne így próbálj! - felelte Summer indulatosan. - Döntsd el, hogy mit akarsz. Hogy egyáltalán van-e értelme még reménykednem abban, hogy egyszer visszakapom azt az Aidet, akit én pár évvel ezelőtt megismertem. Aki elakart engem venni feleségül. - motyogta a lány végig a fiú szemeibe nézve, mire ő zavartan csóválta meg fejét.
-Már nem ugyanaz az ember vagyok. - válaszolta Carter. - Talán sosem az volt az igazi énem.
-Értem. - bólintott a lány és összetörten sütötte le pillantásait. - Vagyis az egész csak egy hazugság volt. - motyogta elfojtott hangon, majd ott hagyta a fiút egyedül.
Egy kis péntek esti meglepetés, remélem tetszett ez a rész is. Vasárnap pedig hozom a következőt❤