Várva várt szerelem

Első rész

Hát kedves naplóm úgy tűnik visszatértem.
Amikor utoljára írtam 1 év telt el. Ez alatt az idő alatt folyamatosan történtek a dolgok: a nővérem leérettségizett és fel is vették a kiválasztott egyetemére (Harvard nyilván), Sophie össze jött a most végzős Maxxel akiben a nevén kívül semmi érdekes nincs. Bár ha engem kérdez Sophie a Max nevet általában kutyáknak adják,persze nem kérdez mert tudja mi a válaszom rá,ja és még annyi érdekesség hogy lassan 1 éve járok Jasonnel.
...
Az elmúlt évben elég sok minden történt velem és Jasonnel is. Például megismerkedtem az apjával aki nagyon jó fej, de tényleg. Úgy bánik Jasonnel mintha a haverja lenne, és szerintem ritka az ilyen kapcsolat apa és fiú között. Persze ebben bizonyára az is közre játszik hogy Jason anyja nem él velük. Látszatra Mike (Jason apja) olyan kiegyensúlyozottnak tűnik, bár ez szerintem természetes: a felnőttek az ilyen dolgokon hamarabb túl vannak mint a gyerekek, tinik és igen az utóbbival Jasonre céloztam. Megértem hogy nem volt neki könnyű ez, csak hogy mégis az a harag amit az anyja felé mutat azt hiszem kicsit túlzás. Nem akarom mondani neki mert tudom hogy amint az anyját szóba hozom felhúzza az agyát és elkezd vitatkozni,és én ezt nem akarom. Na ennyit erről. És ha már a látogatásoknál tartunk,miután összejöttem Jasonnel körülbelül 2 hónap után be is mutattam a családomnak.Az első találkozás kicsit fura volt, hiszen most kellett legeslegelőször bemutatnom valaki olyat a családomnak aki számomra nem csak barát, hanem annál jóval több.  A találka egyébként jól ment, eléggé egy hullámhosszra kerültek az apukámmal, főleg a sport témában,és új információ számomra is,hogy  megtudtam Jason már két év kosarazik,ezzel a témával pedig apumat meg is nyerte mert ő imádja a kosarat és arról beszélni azzal aki kosarazik vagy szereti a kosarat. Szóval ők elvoltak, a többieknek pedig nagyon szimpatikus volt, persze anyum egyszer úgy szólt Jasonnek hogy:"akkor te vagy a spanyol korrepetitor ugye"és mellé kacsintott is. Nekem pedig szinte vörösen lángolt a fejem a megjegyzéstől, Jason pedig csak elröhögte magát,és azt mondta hogy "igen,és hogy katasztrófa diák vagyok" erre pedig mindenki nevetni kezdett. Miután az este véget ért a szüleim elmondták hogy rettentően örülnek hogy egy olyan sráccal járok mint Jason, és persze a nővérem is örült hogy végre megismerheti az első barátom! Hmm miről is kellene még beszélnem ? Ja igen a nyár! Nos a nyár szuper volt,csak sajnos gyorsan el telt. Majdnem egész nyáron a barátaimmal és Jasonnel voltam, a szüleim szerint ilyen kevés időt még életemben nem töltöttem otthon,és mellé rakták hogy ők ennek persze nagyon örülnek. Meg volt a szokásos családi nyaralás is, idén Ciprusra utaztunk:gyönyörű volt és a tenger is elképesztően jó volt. A nyaralásra a nővérem is velünk tartott,ja igen Stella egyébként szeptember  elején költözött el otthonról, az egyetemre, és ennek csak az volt az oka hogy már nagyon várta a be költözést meg a társaságot meg úgy mindent. Nekem fájt hogy elmegy, hiszen ő mégis csak a nővérem,az akivel mindent megtudok beszélni és akihez bármikor fordulhatok vagyis fordulhattam. Ő segített Jasonnel kapcsolatban,az ő biztatására sikerült beszélnem és összejönnöm Jasonnel,már hogyne fájna hogy nem lesz a közelemben?! Bár Stella azt mondta hogy bármikor hívhatom, kereshetem én tudtam hogy ez nem feltétlenül lesz így. Neki órái lesznek, az újabban megismert emberekkel fog lógni, bulizni, és persze nem fog mindig ráérni arra hogy az én tini bajaimmal törődjön. Bár szomorú voltam amikor elment, mégis úgy éreztem ennek így kellett történnie. Persze nyilván Stella mindig ott lesz nekem ha szükségem van rá, és tudom hogy amikor csak teheti majd akkor haza jön,és számomra ez sokat jelent.
Az egész év olyan gyorsan eltelt: annyi minden történt,és most így vissza gondolva hihetetlen hogy mennyi mindenen mentem keresztül. Hát úgy tűnik ez volt az első gimis évem,és most megkezdődött a második év (vagyis már megy)Már nagyon érdekel hogy mi fog történni ebben az évben! Én azt remélem hogy sok új embert fogok megismerni idén,mert végül is itt lenne az ideje hogy végre valahára, én is nyissak emberek felé. A múltam mindig is a részem lesz,nem tudom elfelejteni,nem tudok úgy tenni mintha nem lenne,viszont egy dolgot megtudok tenni: a múltat a múltban tudom hagyni.
...
Holnap lesz a 16. szülinapomon,és már alig várom. Igazából nagyon nincs semmi konkrét ötletem, bizonyára meglesz tartva a szokásos családi ünneplés,és talán Jason is átjön. Ezen kívül pedig nekem nem kell semmi több. Mert már ez is sokat jelent számomra.