𝓑𝓵𝓪𝓬𝓴 𝓗𝓾𝓼𝓫𝓪𝓷𝓭

5. fejezet (harmadik fele)

Elizabeth beszállt a hintóba, és el is indultak hazafelé.
Amint beszállt, szinte egyből neki eredt az eső. Pedig előtte ragyogóan sütött a nap.
- Már csak ez hiányzott - gondolta magában a lány.
Útközben az ablaknak dőlt, és csak nézte ahogyan gördülnek le az üvegen az esőcseppek. Az ablakra lehelt, és unalmában rajzolgatni kezdett.
Először felrajzolt egy virágot, majd egy szívecskét. De idővel ezt is megunta.
- Vajon sikerülni fog..? - meredt maga elé szomorúan.
Gondterhelten felsóhajtott, majd összegubózott az ülésen, és az út hátralévő részében csak bámult maga elé érzelemmentesen.
Tekintete az Undertakertől kapott kellékekre szegeződött. Nem tudta elképzelni, hogy ez egyáltalán hogyan is működhet.
Odanyúlt a gyertyához, majd elkezdte tanulmányozni.
A gyertyába volt vésve egy mondat: „Can you here me?"
- Can... You... Here... Me..? - olvasta fel hangosan.
Hirtelen fura hangokat lehetett hallani az üveg felől.
Elizabeth odakapta a fejét, és látta, hogy a semmiből egyesével felkerülnek oda betűk.
Ijedtében a hintó másik végébe dobta magát.
- Itt...vagyok... - olvasta fel szintén a választ.
Nagyon hevesen kezdett el verni a szíve. Nem tudta maga se eldönteni, hogy a félelemtől, vagy attól, hogy lehet Ciel válaszolt neki.
Lassan odalopakodott az ablakhoz, és elkezdte felfirkálni, hogy „ Ki vagy ? ”
Egyből érkezett is válasz.
„ Szeretnél újra velem lenni, Lizzy? ”
A kisasszony szemébe konnyek gyülemlettek. Érezte, hogy Ciel az. És végre nem Elizabethnek hívta.
„ Igen. ” - írta a választ izgatottan.

Várt, várt, de ez a válasz után már nem történt semmi.
Ettől kicsitt elszontyolódott a grófnő, de boldogsággal töltötte el,  hogy beszélhetett szerelmével, igaz, hogy csak pár mondat erejéig.
A hintó megállt.
Annyira szakadt az eső, hogy ki se lehetett látni az ablakon.
Kopogtatott a botjával a hintó tetején, a fogatvezetője meg is állt.
- Kérem, szálljon be, és várjuk meg amíg eláll az eső, nehogy tüdőgyulladást kapjon! - kiabált ki Elizabeth.
- Nem szükséges kisasszony, bírom a strapát! - válaszolt neki az úr.
- De kérem, nem akarom,hogy baja essen! - kérlelte Lizzy.
A kocsis kicsit húzta a száját, de engedelmeskedett a gazdájának.
Elizabeth érzete, hogy a hintó meginog, és a sofőr már be is szállt az utas térbe.
- Köszönöm aggodalmát. - söpörte le a vizet kabátja ujjáról.
A kisasszony csak mosolyogva bólintott egyet.
Kissé kínosan telt el egy pár perc, mert nem igazán szoktak beszélgetni.
- Nem illendő itt ülnöm, mivel ez úri hely, szóval én vissza megyek a helyemre - indult neki az ember.
- Az egészség fontosabb mint a rang. - fogta vissza a lány.
A kocsis csak sóhajtott egyet, és vissza helyezkedett.
- Maga nagyon jó lelkű. - mondta zavarában pár perc múlva.
Elizabeth ismét elmosolyodott, aztán elkezdett kinézni az ablakon.
Ismét eltelt pár percnyi csend.
- Mi volt ez?? - kérdezte a kocsis.
- Micsoda?
- Mintha láttam volna egy sötét árnyat elsuhanni az ablak mellett!
- Én nem láttam semmit - vonta meg a vállát Lizzy. - Lehet egy szarvas volt.
- Lehet. - nyugodott bele a sofőr.
Egy kis idő után megmozdult kicsit a kocsi újra.
- Mi a fene... - csodálkozott Elizabeth.
Ekkor arra kaptak észhez, hogy a lovak nyerítenek, és neki indulnak.
- Ezekbe meg mi ütött??? - kezdett el kiabálni a férfi, és kinyitotta az ajtót, hogy kinézzen, mi történt.
Egy fekete ruhás, magas alakot látott az ülésen.
- Maga meg ki a pokol?? - ordított neki kicsit se udvariasan.
A rejtélyes személy lassan hátra fordult, majd sejtelmesen elmosolyodott.
- Én vagyok maga a pokol. - tette mutatóujját a szája elé, majd jobbra döntötte a fejét.
Az eredeti sofőrünk ezt nem tudta hova tenni, csak kérdő arckifejezéssel bámult maga elé.
- Vigyázzon, mindjárt kiesik a kocsiból! - szólt neki a grófnő.
De már késő volt.
- A pics@ba!!! - lehetett hallani ahogyan káromkodik.
- Nem hiába mondják, hogy "úgy beszél, mint a kocsis" - jegyezte meg a hintó elrablója.
- Kérem, forduljon érte vissza! - kiáltott kétségbeesetten a lány.
- Nem tehetem!
- Miért??? Azt mondtam menjen érte vissza!!
- Az úrfi azt parancsolta, minél hamarabb vigyem haza, és ne essen semmi baja. Számomra ez az egyetlen parancs. - felelte egyhangúan.
- Úrfi..? - ráncolta homlokát Lizzy.
Ismerős volt a férfi hangja, aki beszélt hozzá, de nem tudta hová tenni.
- Ahh feladom - rogyott össze Elizabeth. Legalább neki nem esik baja, mert ez volt a parancs. - Ömm... Magának nem esik baja ebben a rossz időben? - kapott észhez.
- Értem neaggódjon egy percet se. - felelte a férfi.
- Hát jó...

Lizzy nagyon kíváncsi volt ki lehet ez, de nem mert kihajolni, mert nem akarta ő is úgy végezni, mint az eredeti sofőr.