𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

1.

5 nap múlva kezdődik az egyetem, ami azt jelentette hogy 2 nap és repülünk Los Angeles-be.

Idegesen sétálgattam London utcáin. Sofiát kerestem a tömegben, de sehol nem láttam. Megbeszéltük egy fél órája hogy a Trafalgar téren találkozunk, hogy utána együtt tudjunk megvenni mindent ami majd az egyetemre kell.

Épp elindultam az egyik aluljáró felé, amikor valaki ráugrott a hátamra. Majdnem leestem a lépcsőn, de sikerült megkapaszkodnom. Sofia szőke haja egy része a számban volt.

-Ugye tudod hogy utállak? - öleltem át miután lemászott a hátamról.

-Tudom. Na de gyere, mindjárt le késsük a metrót! - szökdelt le a lépcsőn.

Én unottan mentem utána. Kellett nekem felhívnom.
Miután megérkeztünk a plázához, egyenesen egy papír-írószer boltba mentünk. Ott biztos eltöltöttünk vagy 2 órát. A következő állomás természetesen egy ruha bolt volt. Ott is vagy egy órát nézelődtünk. Így ment ez egészen délután négyig.

5 szatyorral értem haza aznap délután. Mit is mondjak, a kezem konkrétan lerohadt a helyéről.
Felrohantam a szobámba, majd gyorsan elpakoltam mindent.
Ezután lementem a konyhába, ahol anyu és apu beszélgetett.

-Sziasztok! - pusziltam meg őket.

-Szia kicsim! Mindent vettél amit kell? Sofi hogy van? - tett be anya egy adag milánóit nekem a mikróba.

-Igen, és Sofi meg Sofi. Nem, igazából jól van, bár egy kicsit túl van pörögve. - töltöttem magamnak egy pohár vizet.

-Na annak örülök!

-Kai hol van? - néztem apura.

-A szobájában játszik, szokás szerint. - nézett rám az újsága mögül.

-Így már mindent értek.

Evés után, gondoltam bekukkantok Kaihoz, hogy egy kicsit idegesítsem.

-Csöves! - nyitottam be a szobájába.

Az ágyán ült törökülésben, miközben a haverjaival játszott. Kai 23 éves, tehát 3 év van köztünk. Igen, még mindig velünk él. Ne kérdezzétek, anya nem engedi hogy elköltözzöm. Ahhoz képest elég jó a kapcsolatunk, bár most egy kicsit megromlott tudván hogy elköltözök.

-Szia Made! - nézett rám egy pillanatra.

-CSÖVI FIÚK! - kiabáltam a mikrofonjába.

-Hali Made!

-Csövi!

-Mizuu?

Halkottam a válaszokat. Én csak felnevettem miközben hátra dőltem Kai ágyán.

-Na skacok most mentem, majd jövök! - köszönt el tőlük mosolyogva.

-Vigyázol majd Tommyra? - utaltam a cicámra.

Igen, van egy gyönyörű szép cicám. Tavaly kaptam a szülinapomra. Már vagy 5 éve könyörögtem egy nyamvadt macskáért.

-Ha nem szarik bele a cipőmbe megint, akkor nincs probléma. - nevetett fel halkan.

Nos Kai és Tommy nem nagyon jönnek ki egymással. Kai konkrétan fél tőle.

-Nagyon szeretlek ugye tudod? - fordultam felé, miközben mélyen a tenger kék szemébe néztem.

-Tudom! És én is szeretlek te nő! - lökött le az ágyról.

-Na meg állj te szaros! Most elverlek! - indultam meg felé miután sikerült felkelnem a padlóról.