𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

10.

Fáradtan ültem le egy padra a reptéren. A több mint tíz órás repülőút után egyik végtagomat sem éreztem.

November közepe volt, így az egyetem hazaengedett minket hálaadásra.

Végre egy kis szünet.

A telefonomat előkerestem, majd oldalra pillantottam.

-Sofi? Te meg mit csinálsz? - néztem rá kíváncsian.

-Próbálom visszatenni a vállamat a helyére. - mozgatta meg az említett testrészét.

-Aha, biztos.

A telefonomat feloldottam, majd tárcsáztam édesanyámat.

-Hol vagytok? - szólaltam meg köszönés nélkül.

-Neked is szia! Egyébként, ha kinyitnád a szemed, látnád, hogy 20 méterre tőled itt integetek.

A tömeget kezdtem szemlélni, mire megpillantottam egy kezet a magasban.

A vonalat bontottam, majd Sofit és a bőröndömet megragadva indultam meg feléjük.

A két és fél hónap alatt nagyon hiányoztak.

-Szia kicsim! - mosolyodott el anya amikor oda értem hozzá, majd szoros ölelésbe vont.

-Szia anyu! - nyomtam egy puszit az arcára.

Apu, anya mellett idegesen toporgott.

-Szia, apa! - öleltem meg őt is mosolyogva.

-Szia Laine! - imádtam, hogy csak ő hív így. - Te nőttél? - tolt el finoman magától, majd alaposan végigmért.

-Nem hiszem, inkább te mész össze. - nevettem fel.

-Én is szeretlek, kislányom!

-Egyébként, Kai hol van? - pillantottam anyura.

-Mit tudom én. Nekem azt mondta hogy Harryvel és Austinnal megy valahova.

-Na szép! Engem meg leszar.

-----------------------------------------------------------

Hulla fáradtan vonszoltam fel magamat a lépcsőn, miután hazaértünk. Benyitottam a szobámba, majd a bőröndömet és a kistáskámat ledobtam a földre.

Ekkor vettem észre, hogy Tommy, a cicám az ágyamon összegömbölyödve alszik.

Én pedig mint egy normális ember, rávetettem magam.

-Hát szia te disznó! - emeltem őt a magasba.

Nos mit is mondjak, nem nagyon értékelte a produkcióm. Megértem, hiszen felkeltettem szerencsétlent.

-Auu, jó jó leraklak, csak ne karmolássz! - tettem le az ágyam végébe. - Hálátlan majom!

Ő csak fogta magát, majd elkezdte élesíteni a körmét az ágyam keretén.

Esküszöm, hogy néha vannak jó napjai.

-THOMAS! HAGYD ABBA! - kiáltottam rá.

Ő persze csak tovább folytatta. Mondtam már, hogy mennyire szeretem?

Sóhajtva egyet hátradőltem, majd kényelmesen elhelyezkedtem. Pár perc múlva már aludtam is mint egy jól lakott óvodás.

Mikor felébredtem, este 8 óra volt. Remek, szóval 3 órát aludtam.

Felkeltem az ágyból, majd elindultam a konyhába. Amióta leszálltunk, semmit nem ettem, így kezdtem egy kicsit éhes lenni.

-Hát te? - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.