Ismeretlen

🥀Mi lesz ez után?🥀

*Eun-A szemszöge*

Miután elköszöntem Yugyeomtól, gyorsan Jinyoung után szaladtam.

-Park Jinyoung állj meg de gyorsan!! - kiálltottam el magam.

-Nem az új kis fiúddal kéne lenned? - fordult velem szembe.

-Mielőtt itt elkezdenél velem üvölteni, had kérdezzek valamit. Miért? Miért hallgattad el előlem ezt az egészet?

-Mert tudtam, hogy nem engem választanál, hanem őt.

-Rosszul hitted, mert akkor sem téged sem őt nem választottam volna. Mert ha választok akkor egyikőtök szívét összetöröm, viszont ha nem választok akkor lehet, hogy mind a hárman rosszul éreznénk magunkat, de 1 hónap alatt túl lennénk rajta. Viszont mond azt hogy Gyeomie helyében nem ugyan ezt tetted volna. Mert szerintem ugyan így cselekedtél volna. Ugye?

-Igen. - hajtotta le a fejét.
-De akkor is rosszul esik. - mondta hanyagul.

-Micsoda? -kérdeztem értetlenül.

-Az, hogy ilyen jó barátságba vagy Yugyeommal.

-Te most tényleg féltékeny vagy. -hihetetlenkedtem.

-Igen, rohadtul féltékeny vagyok. És önző módon azt szeretném, hogy ne legyetek többet barátok, hogy soha többet ne is lássátok egymást. - kiabált velem.

-Ha nem tetszik akkor szakíts velem, hajrá! - emeltem fel én is a hangom.

-Ennek itt kettőnk között vége!! - kiabált még hangosabban, majd hátat fordított és kisétált az ajtón.

Nem fogok hazudni pokoli rosszul esett ahogy kiabált velem, és az is, hogy csak így itt hagyott.
Csak állatam ott az aulában és bámultam az ajtót ahol nem rég távozott.

-Jól vagy? - hallottam meg Yugyeom hangját a hátam mögül.

Szembe fordultam vele, így láthatta hogy a szemem csupa könny.

-Nem.. - válaszoltam elcsukló hangon.

-Jaj te, gyere ide. - tárta szélesre a karját.

Az ölelése mindig nyugtató hatással volt rám, és bármennyire rossz hangulatom volt ő mindig segített.

-Mindent hallottál ugye? - motyogtam a vállába.

-Igen.

-Hogy lehettem ennyire naív? - szakítottam meg az ölelést.
-Az életemet is rá mertem volna bízni, erre ő meg egész végig eltitkolta ezt. Rólad meg nem is beszélve. - ráztam a fejem.
-Miért nem mondtad el? De most őszintén?

-Hát először is tényleg féltem, hogy ha elmondanám, akkor őt választanád. Aztán láttam milyen boldog vagy vele, hogy milyen önfeledten mosolyogsz és nem akartam elrontani. Jó volt látni, hogy ilyen boldog vagy, de aztán az érzéseim felül uralkodtak és muszáj voltam elmondani, nem bírtam tovább titkolni.

-Köszönöm, hogy elmondtad. - mosolyogtam rá.
-Figyelj csak...Szeretném, hogyha tudnád, hogy én nagyon szeretlek de csak mint egy barátot, és egyik őtöket sem szeretném összetörni. De szeretném hogy ez után is barátok maradnánk.
Barátok maradunk ugye? - kérdeztem felnézve rá.

-Persze, hogy azok maradunk. - mosolyodott el.

-És lennél olyan aranyos, hogy elkísérsz JYP hoz? Szeretném ezt elmondani neki, és döntést hozni.