Ismeretlen

🥀Sors🥀

*Eun-A szemszöge*

Mivel szabadságon voltam, így volt időm takarítani, utána pedig találkozni Bora-val.
Azt beszéltük, hogy elmegyünk meginni egy kávét és elmeséli, hogy mi történt vele az elmúlt napokban.

-Szia. - ölelt meg.

-Szia, mehetünk? - kérdeztem.

-Igen. - bólintott.

A kávézó előtt találkoztunk, úgy hogy csak bementünk az ajtón. Választottunk egy szimpatikus asztalt és rendeltünk.
Én egy forró csokit 3 db macaronnal.
Bora pedig teát csokis sütivel.

-Szóval. - néztem rá.
-Mesélj!

-Találkoztam Markkal. - suttogtam.

-Komolyan? - kérdeztem vissza.

-Igen. - bólintott.

-És mi volt? - izgultam.

-Hát igazából este találkoztunk, hogy ne ismerjék fel. És nagyon sokat beszélgettünk. Aztán megcsókolt. - pirult el az emlék hatására.

-Úristen. - lepődtem meg.
-Hogyan tovább? - kérdeztem

-Köszönjük. - mondta a pincérnek.
-Nem is tudom. - fújta a teáját.

-Beszéltek telefonon? - ittam a forró csokim.

-Persze. Minden nap ír, és este felhív. - mosolygott.

-Hogy lehet ilyen aranyos? - sóhajtottam.

-Hey. - nézett rám csúnyán.

-Nem akarom elvenni. - emeltem fel a kezem.

-Tudom. - bólintott.

Még sokat beszéltünk, aztán mind a ketten haza mentünk.

"Túl sokat gondolok rád"

Tudtam, hogy nem akkor találkoztunk utoljára. Éreztem, hogy a sors azt akarja, hogy mi ketten újra találkozzunk.

"Bárcsak tudtam volna, hogy újra láthatlak, akkor lelkileg felkészültem volna."

Sziasztok. Sajnálom, hogy ennyire rövid rész lett, de már muszáj volt hoznom egy rész, mert már nagyon rég volt.
Unalmas is, meg minden. Nem baj ilyen is kell.

~egy_csillag_az_egen🥀