A vörös farkas

5. Kétszeres Büntetés

   - Anyu, mi tényleg nem tettünk semmi rosszat - kezdte Elisa mikor anyjával a sátorba értek.
   - Figyelj Lisa! Én nem vagyok vak. Sebastian épphogy nem esett össze mikor ideértetek. Lehet, hogy édesapádnak ez nem keltette fel a figyelmét, de én észrevettem. Jobban kéne vigyáznod arra a fiúra. Főleg mivel nemsokára férjhez kell menned. Ha nem tévedek ő a kiszemelt áldozatod - itt a nő huncutul elmosolyodott.
   - De anya! - háborgott Elisa - Ne mondj már ilyeneket. Ő nem az áldozatom.
   - Értem. Akkor csak a kiszemelted.
Mindketten felnevettek.
   - Mi folyik itt lányok? - lépett be a sátorba a törzsfőnök - Elisabeth beszélnem kell veled, ugyan is anyád nem arról beszél amiről kéne.
   - Rendben apu - mondta Elisa, félve attól amit hallani fog.  
Anyja kiment hát a sátorból, s a lánynak a törzsfőnök szigorú szemeibe kellett néznie.
   - Nézd Elisabeth, nem tudom, hogy mit csináltatok ott, de remélem, hogy nem a kő miatt mentél az erdőbe, mert nem szeretném, ha valami bajod esne. Elhiszem, hogy kíváncsi vagy rá, de nem tudjuk, hogy milyen ősi erőket piszkálunk meg a kő bolygatásával.
   - Nyugi apu, nem a kő miatt voltunk ott. Csak sétáltunk egyet.
   - Rendben, hiszek neked, de a büntetés még mindig áll. Ti teszitek rendbe a tábort a jövőhétre.
   - Hát jól van, de Sebet nem hagyhatnánk békén. Ő végig vissza akart hozni ide.
   - Ne védd. Ő is segít és kész. Nem nyitok vitát - azzal elindult ki a sátorból, majd visszafordult - ja és Elisabeth, holnap bemutatom a vőlegényed.
   - Tessék?