∅1.chapter∅

757 32 2
                                    

JJG:

2020. 12. 04. Péntek

-Kisfiam! Ideje felkelni!-hallom meg anyám hangját lentről.

Nyammogok egy párat, majd megerőltetve magam kelek fel, megyek a fürdőbe fogat mosni, vissza a szobámba, átöltözni, bepakolni a táskába, felkapom és megyek is le a konyhába. Anyám már ott sürög~forog. Na, ja. Van rajtam kívül még három gyerek meg apa. Jeon Jung Hyun az öcsém, Jeon Ha Yun és Jeon Hyo Ri a hugaim. Én vagyok 17, Junghyun 15, Hayun 11 és Hyori 8.
A családi helyzetem? Hála Istennek jó. Anyám, apám normális szülők. Van egy kisebb vállalatuk, ezért anyagiakban sem szenvedünk hiányt. A „gazdag részlegben" tartozunk, de nem száll a fejembe. Ahogy a többieknek sem. Nem erre lettünk nevelve.
De hiába vagy gazdag, ha nincsenek barátaid, vagy piszkálnak a suliban. Néha napján elkapnak engem is, de ritkán. Én vagyok ott a „különc". Másképp viselkedek, mint a többiek nagyrésze. Nem megyek bulizni, nem iszok, nem drogozok, sem cigizek, sem hajtom a szexet éjjel~nappal, szóval inkább vagyok a visszahúzodó, zenét hallgató, egyszerű, unalmas srác.
Ja, de még be sem mutatkoztam. Jeon Jeong Guk/Jung Kook. Amelyik tetszik.

-Gyors voltál Kook. Tessék a reggelid. Kapd be, aztán nyomás a suliba. Apád bevisz. A többieket megyek felébreszteni-indul el.

Várj. Apu bevisz?

-Hogy~hogy bevisz apu?

-Beszél az egyik tanárral. Régi barátok-mosolyog.

Eleresztek én is egy mosolyt és elkezdek enni. Hányszor könyörögtek azért, hogy suliba vigyenek meg haza, de nemet mondtam minden alkalommal. Nem azért, mert szégyellem őket. Szó sincs róla. Szeretek sétálni. Ennyi.

-Fiam végeztél?-apám.

-Igen!-megyek elé cuccommal együtt, tele szájjal és úgy válaszolok, ami miatt felnevet.

Kuncogok én is egy pár sort majd felhúzzuk a cipőnket és megyünk az autóhoz. Beszállunk majd indulunk is.

-Melyik tanárral fogsz beszélni?

-Kimmel.

-Apu, abból sok van!-nevetek fel.

-Kim Nam Joon-nevet ő is.

-Angol, matek, biosz és irodalom tanárom. Ja meg ofőm. Szeretem azt a tanárt. A nehéz, egy órás anyagot ledarálja negyed óra alatt. Vajon hányas az IQ-ja?-gondolkodom el.

-148, korához képest magas.

-Miért hány éves?

-Huszonkettő.

-Csak huszonkettő??!

-Igen. Mennyinek hitted?-nevet fel.

-Hát huszonnyolc körül. Jó nagy a korkülönbség köztetek.

-Igen. Ajhh.. Régen találkoztunk már.

-Milyen régen?

-Kb hat éve. Kíváncsi vagyok a képére!-vigyorodik el.

Csak fejcsóválva nevetek fel. Szinte gyerekesen mondja ki ezt a mondatot.

-Itt vagyunk. Felkísérjelek a tanáriba?

-Nem ártana-nevet fel zavarodottan.

Amint kiszállok az autóból, fél suli rám kapja a szemét. Közöttük a rosszfiúk vezére is. Meglepődnek. Ezen min kell meglepődni? Magamban elmondok tíz imát, hogy süllyedjek már el. Megvárom apám, hogy mellém érjen és elindulunk az épülethez. A suli falai közt kevesebben vannak, így amikor apám rám mosolyog, vissza mosolygok. Nem szeretek mások előtt mosolyogni. Közben figyelem a többi diák arcát, hogy nincsenek-e a rossz fiúk bandájából itt valamelyik. 
Amint a tanárihoz érünk, lepacsizom apuval és megyek a termem felé. Beérve a terembe, egyenesen a padomhoz indulok, ami az utolsó padsor ablak felőli oldalt van helye. Bedugom a fülest, csuklyám is felhúzom a fejemre és elfekszem a padon a karomba bújtatva az arcom.
Legközelebb már csak arra figyelek fel, hogy valaki bökdösi a vállam. Felemelem a fejem és egy széles vállú, magas és barna hajú fiú az. A fülest kihúzom a fülemből, figyelek a srácra.

I'm Not Afraid Of You!-VKOOK Where stories live. Discover now