I'm Not Afraid Of You!-VKOOK

Ø12.chapterØ

KTH:

-Kim Taehyung lennék, Mr. Jeon!-szólalok fel egy enyhe sokk után.

-Hány éves vagy?

-Tizennyolcat már betöltöttem!

-Mit akarsz a fiamtól?-tér rá a lényegre.

Nagyot nyelek, s tényleg kezdek félni. Ilyenkor mi a jó válasz? Össze szedve a gondolataim, szólásra nyitom ajkaimat.

-Jelenleg ismerkedni szeretnék vele, mert megfogott és nem éreztem még ilyet senki iránt, mint Ő felőle, Mr. Jeon!-jelentem ki határozottan, magabiztosan nézve szembogaraiba.

Jól tudom, hogy ez egy teszt, viszont Jungkook előtt akikkel össze jártam, egyiknek a szüleivel se találkoztam, de amit mondtam, az teljes mértékben igaz.
Hosszú szemezésünk, Jungkook édesanyja szakít ki, megköszörülve a torkát.

-Esetleg, leülhetnél köreinkben, nem gondolod, Szívem?-böki oldalba a családfőt a jó lelkű asszony.

-De, igen. Gyere fiam, egyél!-tekint feleségére, engem szabadon hagyva.

Sóhajtás közepette ülök Nyuszi mellé, másik oldalamon pedig még egy nyúlképű Jeon ül. Jobban megnézve a családot, az anyukán kívül mindenki nyúlpofa. Mennyi nyula van a nőnek!

-Hallod, Taehyung? Milyen a bátyám?-húzogatja a szemöldökét Junghyun.

-Haver, szerintem ezt nem itt fogom meg vitatni, ha nem haragszol meg-pillantok a családfőre óvatosan, de nem figyel ide.

_Úgy látszik apa elfogad. Ügyes vagy, Taehyung!-szólal fel szerelmem hangja.

Rá sandítva féloldalasan rámosolygok, asztal alatt megfogva kezét. Jól esik, hogy megdícsér.

-Ugyan már, Taehyung!

-Junghyun, elég! Ne csinálj ilyet. Nem érdekel, ha meleg vagy, de ne a bátyádra mássz rá legalább-szólal fel a második rangidős ebben a családban.

Én annyira nem veszem viccesnek, de úgy látszik a Jeon testvérek nem zavartatják magukat, még a bántalmazott sem. Milyen fura egy család!

Reggeli után elslisszolnék, de Kook legkisebb húga elkap, kirángatva a-neki-jéghideg udvarba.

-Hé, kicsi lány, felkéne húzni valamit, így nem jöhetsz ki-szólok rá, de nem igazán vesz figyelembe.

Megállít, majd elém áll három méterre, s beáll egy pózra. Zavartan nézem őt, kínos a helyzet, ez az egész család kínos és én Jeonggukba szerettem bele.
Mi ez, ha nem karma?
Hirtelen fel sem fogom mi történik. A hóból folyadék lesz, utána jég, ismét a fehér hópihék sokasága forog körülöttem. Csodálattal nézem. Egyszerűen elvarázsol. Gyönyörűen bánik a vízzel. Fel sem fogom először, hogy közénk való, de mikor eljut a tudatomig, hatalmas szemeket meresztek rá.

-Ugye nem mondtad senkinek?-megyek elé.

Csak megrázza a fejét.

-Az ilyen lényeket, mint minket, elfogják és kísérleteznek velük, főleg az ilyen kicsiket. Könnyen befolyásolhatóak vagytok. Nem akarom, hogy bajod essen. Kérlek ne sodord magad veszélybe, rendben?-fogom két kezem közt az arcát.