Alone whit myself

1

Holnap beszélnem kéne vele. De nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.
  Hogy mondod a szemébe valakinek, akit szeretsz, hogy- te vagy a problémám?

Hogy egészen eddig azért szenvedtem, azért sírtam annyit, mert azt éreztem, hogy nem bízol bennem. Hogy nem vagyok fontos. Hogy csak akkor kellek, amikor nincs ott más, mert csak egy pótléknak vagyok jó, és láthatóan megoldod a dolgaidat nélkülem is.

 Szinte sosem beszélsz magadról. Vagy csak nagyon felszínesen. Tudom, hogy túl sokat kérek, mert  világosan megmondtad, hogy nem szeretsz annyira beszélni. De akkor másnak miért nyílsz meg és nekem miért nem? Velem van baj? Ismerni akarlak. Tudni akarom, mit gondolsz, és mit érzel.

Azt is mondtad, néha teher, hogy sokan szeretnek. Ami tényleg nem lehet egyszerű. Mindenkinek az érdekeit magad előtt tartani aki fontos neked, mindezt úgy, hogy a sajátodéról se feledkezz meg. Nekem sosem ment az, hogy magamat helyezzem mások elé. Legalábbis tudatosan nem. Ezért tartok most ott ahol. Mert nem mondtam el, hogy nekem mi lenne a jó.