Új nap virradt. Tele új élményekkel, lehetőségekkel és meglepetésekkel. Mikor megszólalt a fél 7-es ébresztőm hallottam ahogyan a szoba szőnyegén fetrengő Supaiku felmordul. Ez egyfajta megnyugvást adott. Nagyon el lennék keseredve, ha egyik reggel csak úgy eltűnne, hiszen már 5 éves korom óta velem van.
Kihúztam a függönyömet hogy kicsit frissebbnek érezzem magamat, majd elindultam a szent helyre, amit mindenki ismer, de senki nem emleget. Beszálltam a liftbe és elindultam lefelé. Arra számítottam hogy rögtön levisz majd az első emeletre, de nem így tett. Megállt a 4.-en, kinyíltak az ajtói, és belépett rajta Bakugou. Amint megláttam olyan tágra nyílt a szemem mintha egy gülülszemű maki lennék. Na, hát ez róla nem volt elmondható. Csukott szemmel lépdelt, mintha egy zombival kerültem volna egy légtérbe. Komótosan bezárult az ajtó, majd másodperceken belül lent is voltunk a közös térben.
Valami rendszerhiba történhetett, és nem akart kinyílni az ajtó. Én próbálgattam nyomkodni azt a gombot, ami elméletileg kinyitja az ajtókat, de semmi. Egy kis idő múlva Bakugou-kun is rájött hogy valami itt nagyon nincs rendben, tehát kinyitotta a szemét. Meglátott engem, és rögtön el is kapta a fejét teljesen a másik irányba.
Ez mi volt?
-Nem nyílik az ajtó.-szóltam oda.
-Nem mondod?-kérdezett vissza gúnyosan. Valami van ebben a fiúban, ami arra késztet, hogy jobban megismerjem. Nagyon érdekesnek tűnik.
-De, képzeld, mondom.-kontráztam-Mi legyen?
-Mindjárt éhen veszek. Ki tudnál valamit ötleni a csöppnyi eszeddel?-döntötte oldalra a fejét.
-Szerinted én miért tartottam lefele? Ha?-léptem egyel közelebb hozzá. -Én is éhes vagyok.
-Akkor már ketten vagyunk.-jó erősen belenézett vörös íriszeivel az én kékeimbe, ekkor én nem tudtam mit felelni. Pillanatnyi kínos csend után Bakugou-kun összeszorított ajkakkal cikázott szemeivel az enyémek között. Hirtelen kinyílt az ajtó, és Uraraka-san állt a lift előtt. Ahogyan meglátta Bakugou-t szabaddá tette a liftből kivezető utat. A fiú zsebretett kézzel sambázott el az indulása pontjától a wc-ig. Akkor mégsem enni akart. Jó, mert én is hazudtam.
-Ugye nem bántott?-kérdezte rémülten Uararaka-san.
-Lehet hogy kicsit goromba, de a zöld hajún kívül senkit sem bántana. De hogy most megbocsájtasz...Elég régóta tartom...-intettem gyengéden a mosdók felé.
-Peszre. Szia!-köszönt el.
[...]
Már 7:45 volt mikor kiléptem Minával és Jiroval a bejárati ajtón.
-Ei?-néztem kérdőn Minára.
-Reggel Bakugou-kunnal láttam beszélni. Lehet vele jön majd. Amúgy nem tudom hogy mesélte-e Eijirou, de nagyon jóban van a sünivel.-mutatta fel mutatóujját.
-Nem mondta..-fürkésztem Mina arcát.
A reggeli kakaóm pedig ma, de csakis ma, kivételesen elmaradt. Délután felhívom Sho-t hogy be tudja-e hozni nekem a kellékeket.
[...]
-Tehát! A feladat egyszerű. A, B, A, B.-mutatott végig Present Mic az osztályterem padsorain.-Nem lesz több dolgotok mint, választani egy párt egy veletek ellentétes betűjelű oszlopból. Tőlem aztán barát is lehet, csak haladjunk!-rikácsolta.
Mindenki felpattant a helyéről és odafutott egy másik emberhez. Köztük én is. Mivel mögöttem ült Mina, és előttem kettővel Kirishima, így velük nem lehetek. Ő úgyis Denkit választotta. Egy szempillantás alatt kiválasztott magának mindenki egy párt. Kivéve engem, Toru-sant, Mineta-kunt és Bakugou-t. 'Ránéztem' a lányra, akinek az arcán szerintem akkor éppen teljes szintű zavartság látszódhatott volna, ha nem láthatatlan. Én bólintottam egyet, és odasétáltam a szőkéhez. Hagakure-chan megvonta vállát és odasétált Minetához. Inkább Bakugou mint a szőlőfürt..
YOU ARE READING
Hogy megtudd mennyire szeretlek. >Bakugou × OC< FÉLBEHAGYOTT
Fanfiction! A történetet különböző okok miatt nem folytatom tovább, megértéseteket köszönöm ! Alsó-középben és általánosban is szinte mindenki visszataszítónak vélte Aomi képességét. Egy vadállat, méghozzá démon formában? Ki barátkozna egy olyan gyerekkel aki...
