Búcsú [Vkook]

1. Kezdet

Szeptember 1.

Hétfői napot üdvözölhetünk. A Farleigh Palotában már hajnaltól sűrgés-forgás van, és a naptárra pillantva nem is meglepő, hogy mindenki ennyire lelkes ilyen korai órákban is - a mai napon ünneplik Jungkook, a király legkisebb fiának, születésnapját. Ezen a napon tölti be huszonnegyedik életévét, még egy évvel közelebb lépve megkoronázásához, a király legnagyobb örömére. Mindig büszkeséggel és odaadással figyelte, és figyeli mai napig fiának minden apró mozdulatát, arra a pillanatra várva, amikor az ő fejére kerül majd a korona. Ezzel szemben az ifjú nővére, Hyewon, folyamatosan háttérbe szorul apja figyelmét illetően. Édesanyjuk, Eunji királyné, mindkét gyermekét ugyanolyan odaadással és odafigyeléssel szereti, ám ez a leány számára mit sem ér, mikor apjuk szeme előtt csakis öccsének van hely, és a tény, hogy mindez csupán azért, mert Jungkook fiúnak született, mélységes gyűlölettel tölti el a lányt; apja, anyja és legfőképpen öccse irányába.
Jungkook másfelől tisztában van mindezekkel, ám úgy tesz, mintha nem tudná; habár bolond lenne, ha nem venné észre nővérének haragtól és megvetéstől lángoló szempárjait, azonban azon kívül, hogy tudomást vesz róluk nem tesz különösebb dolgokat az ügyben. Tisztában van a rá ruházott kötelességeivel, tudja mennyi szem szegeződik rá egyszerre, így próbál mindent megfelelő módon csinálni. A csínytevéseit leszámítva, igazán ígéretes herceg - és leendő király.

A palotában dél fele áll a bál, és nem a jó értelemben. Annyira sietnek az alkalmazottak elvégezni teendőiket, hogy folyamat egymásba ütköznek, vitáznak  és az idő sincs az ő oldalukon, hiszen az ebéd pontban fél egykor veszi kezdetét, ám az előkészületek még felénél sem tartanak.

- Az istenit! Egy kicsit gyorsabban, ha kérhetem! - kiabál a palota szakácsa, Kang Jaewoo, hogy mozogjanak gyorsabban a hozzávalókkal, hisz egy egész menü vár elkészítésre. Habár vannak segédei, még így sem kis munka.
Miközben a szakács idegesen szeleteli a répát, egy ehhez képest teljesen nyugodt Jungkook sétál be a konyhába, széles mosollyal ajkain.
Jelenlétében mindenki fejet hajt, mire ő csak int egyet, hogy nyugodtan folytassák munkájukat, ne zavartassák magukat miatta - na nem mintha ez könnyű, vagy egyáltalán lehetséges feladat lenne az alkalmazottak számára - ám végülis úgy tesznek, ahogy a herceg kéri, és folytatják teendőiket.

- Jaewoo-hyung! - szökdécsel a már verejték borította szakács elé a herceg, még szélesebb mosollyal, mint azelőtt. - Véletlenül nincs sejtelmed arról, hogy a szüleim mit szándékoznak ajándékba adni szerény személyemnek? - kulcsolja össze kezeit mellkasa előtt Jungkook, megkísérelve az kutyaszemes taktikát, amit barátja - Chanwoo - ajánlott neki.

- Úrfi, ne vegye zokon, amit most fogok mondani - tartja vissza minden erejével a nevetést a szakács. - De ez a stílus nem előnyös a herceget illetően. Sőt! Még akár zavarbaejtőnek is mondhatnám, ám nem a jó értelemben.

- Aaah! - engedi le kezeit mellkasa elől, majd csap rá egyikkel combjára. - Pedig azt hittem működni fog. Fenébe is! - veti hátra fejét a herceg, ezzel elismerve a teljes veszteségét ezzel a próbálkozással.
A szakács férfi ezennel folytatja is munkáját, Jungkook pedig látván mennyi dolguk van - ráadásul mind miatta - jobbnak látja, ha távozik. Egy enyhe bólintással köszön el alkalmazottaitól, majd ki is sétál az ajtón, ami a mellékfolyosóra vezeti őt. A mellékfolyosóról egy kis sétával áttér a fő folyosóra, ahonnan az udvart veszi célba, amit egy hatalmas vas ajtón keresztül ér el.
Odakint kellemesen lengedezik a szél, a tulipánok fényes pompával virágoznak szerte az udvaron. A herceg mosolyogva sétál a virágokat figyelve, amiket édesanyja sajátkezűleg gondozgat. Egy tizenöt perces séta után eléri az udvar ezen részének a végét és szembetalálja magát az üvegházzal, ahol a gyógynövényeket nevelgetik.
Gyors pillantást vet az üvegház belsejére, majd miután megállapítja, hogy nem tartózkodik benne senki, mosollyal ajkain lép bennebb. Kinyújtóztatva karjait sétálja körbe az üvegházat, lassú léptekkel remélve, hogy az idő nem olyan lassan telik, mint ahogy neki tűnik éppen.
Még pár perc sétálgatás után beleun az álldogálásba, így helyet foglal az ott található széken. Lassacskán türelmetlenné válik, ám meg sem mozdul a székről. Ott ül és vár.

Összesen húsz perc várakozás után gyors lépteket hall, cipellőt, ami úgy koppan a macska kövön, mint a fáról lehulló dió. Halk lihegést is hall, amire önkéntelenül is elmosolyodik, majd keresztbe tett lábaira helyezi könyökét, így tartva meg fejét tenyerében. Lassan lehunyja szemeit és reméli, hogy nem neveti el magát.
A koppanó cipők tulajdonosa heves levegővétellel szalad be az üvegházba, majd látván a lehunyt szemű herceget nagyot sóhajt, erőset csapva homlokára jobb kezével.

- Istenem, megint megvárattam! - ütögeti homlokát öklével ezúttal, miközben szemöldökeit hevesen ráncolja. Rápillantva a hercegre leengedi karjait, majd lassú léptekkel közelíti meg az uraságot, lágy mosolyt formálva ajkaira minden közeledő lépéssel.
Mikor elé ér lassan lennebb hajtja fejét, hogy szemből láthassa a látszólag alvó herceg arcát. Lassan megemeli jobb kezét, amivel egy kósza hajszálat szeretne elsöpörni Jungkook arcából, ám mielőtt ezt megtehetné az eddig alvást tettető fél hirtelen megfogja kezét, lágyan közelebb húzva őt saját magához. A fiú ijedten kap szabad kezével szájához, nehogy a kelleténél erélyesebb hang csússzon ki ajkai közt. Eközben a herceg elégedetten mosolyog, egy pillanatra sem engedve el az előtte álló személy kezét, még néha meg is simogatja hüvelykujjával a kézfején húzódó lágy, enyhén sápadt bőrt.

- Mire véljem az újabb késésed? - cirógatja lágyan a másik fél kezét, mostmár két kézzel, miközben az előtte álló válaszára vár, kacér mosollyal ajkain.

- Elfoglalt vagyok, hercegem - mondja a fiú, ugyanolyan kacérsággal, amire Jungkook egyszerűen válaszol: hirtelen feláll a székből és az előtte állót derekától fogva magához húzza, annyira közel, hogy látszólag egy darab papír sem férne közéjük.

- Provokatív, mint mindig - cirógatja az előtte álló arcát, majd enyhén állára fogva lágy csókba invitálja. A csók gyöngéd és szeretetteljes; azt sugallja: "hiányoztál".

Heey! Szóval ez lenne az első fejezete ennek a könyvnek, ilyen kis bevezetőnek szántam, prológusnak, ha úgy tetszik. A főbb dolgokat írtam le, amik majd lényegesek lesznek a fici további részeiben. Remélem tetszett!