Hannah Sanctus és a Kristályok Szövetsége

1. fejezet 2. rész | Expecto Patronum |

Ez idő alatt a Roxfort birtokán ragyogóan sütött a nap. Albus Dumbledore éppen Minerva McGalagony professzorral folytatott beszélgetést az irodájában, amikor az Amanda által küldött patrónus megérkezett, és megszólalt a nő hangján. McGalagony és Dumbledore végighallgatták, majd mikor az apró Maine Coon macska köddé vált, a két professzor összenézett.

- Albus, elmegyek én - kezdte a professzorasszony, Dumbledore azonban leintette.

- Jöhet nyugodtan Minerva, viszont jómagam is indulok. Ha időben odaérünk, talán még nem lesz késő - szólt a professzor, majd elhoppanált a család házához. McGalagony is hasonlóképp tett, ő a Hopp-hálózaton keresztül érkezett Sanctusék kandallójába. Ott azonban nem túl kellemes látvány fogadta a nőt; Theodor és Amanda holtteste egymás mellett feküdt a földön. A kandallóban még lobogott a tűz, halványan megvilágítva a két alakot. A professzor asszony elmorzsolt egy könnycseppet, majd kiment az utcára. Dumbledore az eget - pontosabban a ház fölött lévő Sötét Jegyet - kémlelte.

- Elkéstünk, Minerva? - kérdezte a professzor.

- El - hajtja le fejét szomorúan a nő.

- És a kislány?

- Még nem néztem meg - mondja McGalagony. A professzorok beléptek a házba, majd le a pincébe.

- Finite Incantatem - szólt Dumbledore, mire a kislányt védő bűbájok eltűntek. Hannah éppen mosolyogva virágokat varázsolt, nem is keveset. De nem akárhogy, a puszta kezével.

- Albus, ez.. ez lehetetlen! - csodálkozott McGalagony.

- Nem az, Minerva, hiszen ön is hallotta, Hannah nagyon különleges. Eddig összesen hány szivárványszín hajjal született csecsemőt látott?

- Igaza van, egyet sem.

- Én már tudom, hogy hol fog lakni.

- Mire gondolt, Albus, hová viszi?

- Roxfortba.

- Albus, ezt nem gondolhatja komolyan! - hüledezett a tanárnő.

- De, teljesen komolyan gondolom - felelte elszántan Dumbledore.

- Rendben, és hogy visszük oda? - hitetlenkedett még mindig a nő.

- Pontosan úgy, ahogyan jöttem.

- Hoppanálással? Ezt már tényleg nem lehet komoly! Ő még egy kisgyerek, nem élné túl!

- De. Túl fogja- ez volt a végszava. Dumbledore kiemelte a kiságyából Hannaht, majd az ágyat összezsugorítva eltette - Viszlát Roxfortban, McGalagony professzor! - azzal már ott sem volt. McGalagony megcsóválta fejét, majd visszament a házba. Két fekete lepedőt varázsolt elő, majd ráterítette a halott Sanctus-házaspárra és üzenetet küldött a St. Mungóba. Ezután belemarkolt egy adag Hopp-porba és azt beszórta a tűzbe, felélesztve annak pislákoló lángját. Utoljára ránézett a szülőkre, aztán újra a zöld lángra, majd belelépett.

Pár pillanat múlva már a roxforti irodájában találta magát. Kilépve a folyosóra meglátta Dumbledoret, karjában Hannahval.

- Dumbledore professzor! Hová igyekszik? - loholt az említett után McGalagony.

- Madam Pomfreyhez, Minerva. Szerintem nem ártana megvizsgálni a kicsit. Ki tudja, szegény Amanda mikor zárta be a pincébe? Á, meg is érkeztünk!

- Szép napot, Poppy! - nyitott be Dumbledore, nem kicsi frászt hozva a javasasszonyra

- Ó, jó napot Dumbledore professzor, miben segíthetek? - leplezte ijedtségét a nő.

- Ő itt - emelte meg a kezében tartott csecsemőt - Hannah Sanctus, Amanda és Theodor Sanctus lánya. A szüleit Halálfalók ölték meg pár órája. McGalagony professzorral - biccentett a háta mögött álló nőre - onnan jöttünk. Meg kéne vizsgálni a kislányt, az anyja a pincében rejtette el.

- Természetesen - mondta Madam Pomfrey, és elvette a kisbabát - Gyönyörű.

- Hát, akkor mi most ki is megyünk, jöjjön Minerva. - azzal el is hagyták a helységet.

- Dumbledore professzor! Ezt látnia kell! - kiáltott utána a javasasszony.

A két professzor visszafordult a nő kiáltására, azonban amit ott láttak, azt - közkeletű kifejezéssel élve - nem tudták hova tenni. Hannah fél éves korában, egy tudatlan, tanulatlan, pálca nélküli csecsemőként képes volt patrónust idézni. McGalagony professzor kétszer is megtörölte a szemét, hátha csak képzelődik. Még Dumbledore arcán is átfutott egy, a meglepetés és a mosolygás között félúton járó érzelem-fajta. Bár mindhárom felnőtt látta a kislány által megidézett főnixmadarat, - aki nem mellesleg nagyon jó szórakoztatója volt Hannahnak - egyikük sem szólt semmit. A csendet végül Madam Pomfrey törte meg;

- Amennyiben a kishölgy ilyen jó kedvében van, valószínűleg egészséges, de egy éjszakát itt tartanám. Rendben?

- Természetesen, ahogy jónak látja, Poppy - válaszolt Dumbledore, majd visszaváltoztatta a kislány mágikusan összezsugorított ágyát - csak hogy legyen neki valami otthonról - mondta. Ezután halványan elmosolyodott, intett McGalagony professzornak, majd a két tanár egy köszönés után elindult kifelé a faajtón.

Sziasztok! Enyhe javításokkal, de visszakerült a 2. fejezet is. A részképet én rajzoltam (jó, sablonból, de kit érdekel😂), szóval remélem, hogy tetszik❤

Phoebe