Kérte: — Anime: Boku no hero academia Karakter: Bakugou Katsuki (Név) - neved (hsz) - hajad színe (szsz) - szemed színe
♡◇♡
Amióta megismertem azt a lüke Katsukit szeretem. A gimiben ismerkedtünk össze. Nekimentem a folyóson és nem volt valami kedves, de ő már csak ilyen. Megfogtak a vörös iriszei. Az első évünkben egészen közel kerültünk egymáshoz, mondhatni barátok lettünk. Ez a barátság felőlem nem volt teljesen igaz, hiszen beleestem a fiúba. Szerencsémre ő sem volt közömbös velem kapcsolatban. Összejöttünk. En voltam a világ legboldogabb ember. Le se lehetett lőni. Minden napot élveztem vele. ...
4 hónapja voltam vele együtt viszont a nyári szünetben 2 hétre elutaztam Görögországba a szüleimmel. Sohasem gondoltam volna, hogy ez fog történni mig távol vagyok.
Egy 2 nappal hamarabb jöttünk haza mert öcsém valami olyat evett amitől rosszul lett. Mikor visszajöttem elmentem meglátogatni barátomat. Meglepetésnek szántam magamat. Napközben mentem mikor a szülei dolgoztak. Volt kulcsom a házukhoz így könnyedén bejutottam a házba. Mikor beléptem a házba rossz érzésem lett. Az előszobában nem csak barátom cipője volt ott, Ha nem legjobb barátnőmé is. Felmerült vennem az a gondolat, hogy megcsal, de elvetettem, mert ő nem tenne ilyet. Szeret engem...
Óvatosan közelítettem meg az emeletet ahonnan nyögések hallatszottak le. Barátom résnyire nyitott ajtaja előtt megálltam és megláttam őket. Egy világ ömlött össze bennem. Nemén sírva csúsztam le a fal mentén. Nem telt el egy perc sem már az utcákat jártam. Nem akartam senkivel sem találkozni. A sírás kerülgetett minden egyes percben. A lábam egy elhagyatott játszótérre vezetett. Anno sok időt töltöttünk itt kettesben Katsukival. Leültem az egyik hintára és csak sírtam. Már esteledett mikor az összes könnyemet kiadtam magamból. A telefonomat kikapcsoltam, igy senki sem tudott elérni. Anyáéknak azt mondtam beugrok Bakugoekhoz, és hogy nem fog sokáig tartani. Persze szerintem is. Vagy 6 órája ücsörgök itt egyedül, kisírt szemekkel, mikor is a játszótér bejáratától nem messze egy ismerős hangot hallottam meg.
- Oi! - ordított Bakugou. - Mi a faszomat képzelsz te magadról, hogy csak úgy simán ki-be járkálhatsz te az en hazámban?! Akkora nagy selejt vagy! Mindenki utal téged! Még anyád se szeret! Bár csak meg se ismertelek volna te kurva. Te magad testesíted meg a problémát!
Szavai nagyon fájtak. Késként hatolt a lelkembe minden egyes mondata. Mikor hazamentem egy szót se szóltam a szüleimnek tanévkezdésig bezárkóztam a szobámba. Az osztályban illetve az iskolában szaftosabbnak szaftosabb hamis pletykál termeddel el rólam. Mindenki kinevetett és lenézett. A szüleim semmit se vettek észre ezekből. Nagyon rosszul esett minden, de leginkább a szüleim nemtörődömsége.
Elegem volt belőlük és az életemből is. Sokat bántottam magam, majd rájöttem ez nem old meg semmit. Ezért eltűntem a világról. Elszöktem otthonról, és mindenki elől. Egy szomszédos nagyvárosba szöktem. És a lehető legrosszabb társaságba keveredtem. Ők befogadtak. Elfogadták annak, amivé változtam, ők lettek az új családom.
4 éve vagyok bejelentve mint eltűnt személy. Jól érzem magam it a ligával. Így hívják a csoportot, akikhez csatlakoztam. Öltem már embert, még rendőrt is. Egy kicsit büszke vagyok magamra, hiszen ezt mind egymagam hoztam össze. Teljesen kifordultam magamból, más lettem nemfémes a barátaimnak jó értelemben, viszont az ellenségeimnek rossz értelemben.
Ma egy sikeres bankrablás után este sétálgattam a főutcán mikor megláttam egy parkoló rendőrautót. A szomszédos partihelyről az Angels & Demons szolt max hangerőn.
So fuck me like a rockstar Dancing on a cop car Nothing in the world can stop me now...
Énekeltem teli torokból és felmásztam a rendőrnődéi tetejére ahol táncolni kezdtem. Akik ott volták a környéken felvettek az eseményt. Ekkor pedig egy ismerős szőke hajkorona jelent meg egy zöld brokkoli szerűvel maga mellett. Engem nem érdekeltek táncoltam tovább.
...Fucked up like a rockstar Ridin' in a cop car No one in the world can help me now
Mikor Bakugou meglátta az ismerős (hsz) hajat, egy kicsit megőrült, mert szíve mélyén meg mindig szerette.
Everybody said that I'm falling Took another line I'm calling I'm so sick of the nonsense I'ma dive into the mosh pit I don't really think I'm the problem I don't really think it's a problem Me plus me is a problem One gun shot could solve 'em...
Emeltem fejemhez a pisztolyom, majd csőre töltők, hogy csak a ravaszt kelljen meghúzzam. A pisztoly eddig a nadrágomba volt betűrve hátul. A (szsz) szemeimben elhatározottság csillogott.
- Oi! (Név)! Tedd azt le szépen és hazaviszlek a szüleidhez. Már nagyon hiányoltak téged.- jött közelebb az autójához.
- Kacchan, te ismeret ezt a lányt? - szólalt meg a tárca a zöld brokkoli.
- Igen Kacchan. Ismeret ezt a lányt?- kezdetem meg én is. Majd folytatom az eddigi tevékenységem, a mostmár élesített pisztollyal.
...And all these angels and demons Keep shouting and screaming I'm falling from Eden
So fuck me like a rockstar Dancing on a cop car Nothing in the world can stop me now Fucked up like a rockstar Ridin' in a cop car No one in the world can help me now...
A brokkoli a pisztolya felé nyúlt, majd hirtelen rám szegezte a fegyvert. Én gyorsabban cselekedtem. Már rutinosan húztam meg a ravaszt amivel aláírtam a zöldhajú végrendeletét. Bakugou sem volt rest és ő is előkapta a fegyverét, majd vállon lőtt. A találatnak köszönhetően elvesztettem az egyensúlyom es hátra leestem az autóról. A fejem hatalmasat koppant a betonon, majd lassan egy apró vértócsa lett körülöttem, a lőtt sebnek illetve a bevert fejemnek hála.
Bakugou hívta a mentőket egy sérült rendőrhöz, de neki már késő volt. Túl sok vert vesztett a brokkoli.
2 percen belül a mentősök is megérkeztek. A zöldit halottnak nyílvánították, én addigra már egy egészen nagy tócsában feküdtem. A vérveszteség miatt az ájulással versengtem, mikor a mentősök velem kezdtek el foglalkozni. Feltettek egy hordágyra majd elsötétült minden. ...
Amikor felkeltem egy szobában találtam magam. Kellemes félhomály honolt a teremben. Egyenletes csipogás hallatszódott mellőlem, a fejem hasogatott, pont mint a vállam. A jobb kezemen egy hideg fém tárgyat éreztem aki megakadályozott a morgásban. A bal káromon valami nehéz dolog volt ami szuszogott? Odanéztem és Bakugou aludt a kezemen. A látványa megmosolyogtatott, hiszen régen szerettem nézni ahogy aludt. Óvatosan kiszedtem alóla a kezem majd puha hajába vezettem azt. Mély hangján morgott valamit, majd kinyitotta a skarlat szemeit.
- Hiányoztály (név). - nézett bele (szsz) íriszéimbe. Majd megcsókolt.
♡◇♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Huh ezzel is megvagyok. Élveztem írni és remélem jó lett! 😅
