Boldog születésnapot!

114 13 0
                                    

Túl hamar. Túl hamar lett hajnal 5. Nehezen nyíltak ki a szemeim. Lassan elbotorkáltam a fürdőig és bevetettem magam a zuhany alá. Amikor végeztem kissé frissebben, de még mindig álmosan figyeltem magam. A szokásos reggeli rutin után össze szedtem a cuccaimat és az anya által készített szendvicseket és útnak indultam. Felszálltam a metróra és miután helyet foglaltam elő vettem a telefonomat.

Teru-chan👅🏐
Boldog 17. születésnapot kedvesem!💜🥂🎂

Maki-chan💜
Boldog szülinapot! ❤️
Mulass jól ❤️
Irigyellek ám 😁

Enma-chan 🏐🎮
Bldg szlnpt! 💙🎂🥂

Hülye bagoly🏐🦉
Boldog szülinapot! 💙🎂
Ma ünneplünk! 😁

Bagoly 2.0🏐🦉
Boldog szülinapot! 💙🎂🎂
Nem sokára találkozunk.

Tobio🧃
Boldog szülinapot 🎂💙
Délután érkezünk 💙

Nem mondom nagyon jól esett, hogy gondoltak rám. Annyira aranyosak. Enma és Teru kicsivel éjfél után irtak. A többiek is nem sokkal utána. Mosolyogtam a telefonomra mint egy fél bolond. Boldognak éreztem magam. Enma jelent meg a látásom horizontján, nyomában a nagy macskával. Enma arcon csókolt és leült mellém.
-Isten éltessen te pokol fajzat - mosolygott rám. Felém nyújtott egy aprócska dobozt. Remegő kézzel vettem el tőle. A dobozban egy nagyon vékony karlánc volt és egy apró medál. Nem sokan tudják rólam, hogy táncoltam versenyszerűen. A medál egy apró balettozó nőt ábrázolt. Egyszerűen gyönyörű volt. Kivettem a dobozból és felé nyújtottam, hogy tegye fel a kezemre.
-Köszönöm te isten átka - mosolyogva öleltem magamhoz. Fejemet a vállára hajtottam és nem hagytam, hogy játszon. Felé nyújtottam a fülhallgatóm egyik felét és bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet. Lassan a mi megállónkhoz értünk úgyhogy készülődni kezdtünk. Ismét szótlanul ballagtunk el az iskoláig. Páran már ott voltak. Az edző feltessékelt minket a buszra mondván, hogy hűvös van még. A busz hatuljában foglaltam helyet. Vártam, hogy Enma mellém ül majd, de nem ez történt. Helyette a nagy macska ült le mellém halálos nyugalommal. Segítség kérően néztem az előttem ülő fiúra, de ő csak megrántotta a vállát. Jól kezdődik ez a nap is mondhatom. Kis idő után megkocogtattam a vállát hogy engedjen ki mert létszám ellenőrzést kell tartanom az edzőkkel és egyéb elintézni valóm is van. Előre siettem a kis füzetemmel majd hangosan olvasni kezdtem.

-Kozume?
-Jelen
-Haiba?
-Jelen
-Yaku?
-Jelen
-Kai?
-Jelen
-Fukunaga?
-Jelen
-Inuoka?
-Jelen
-Yamamoto?
-Jelen
-Teshiro?
-Jelen
-Shibayama?
-Jelen
-Kuroo?
-Jelen
-Sensei mind megvannak.
-Remek akkor indulhatunk. Menj pihenj kicsit a többit majd én elintézem.
-Rendben van. Köszönöm.
Vissza battyogtam a helyemre. Vártam, hogy felálljon de semmi jelét nem adta annak, hogy egyáltalán eszébe jutott. Bánja a kánya keresztül másztam rajta és befészkeltem magam a helyemre. Elő kaptam a telefonomat és idegesen írni kezdtem.

Enma-chan 🏐🎮
Ezért még számolunk 🤬

Rina-chan❤️🏐
Szeretlek❤️ ne ölj meg 🙏🏻
Nem az én ötletem volt.

Enma-chan🏐🎮
Ha szeretnél Kozume Kenma nem hagytad volna hogy ilyen helyzetbe kerüljek.

Szemét dolog volt tőlem rajta kitölteni a mérgemet. Puffogva néztem ki az ablakon. Kenma feje kandikált ki az ülés mögül.
-Sajnálom Rina tényleg - annyira aranyos volt, hogy nem tudtam rá haragudni.
-Nincs mit tenni már - mosolyogtam rá keserűen.
Az út hátra lévő részében a telefonomat részesítettem a legnagyobb előnyben. Próbáltam magam lefoglalni minden féle butasággal, hogy ne vegyek tudomást a mellettem szunyáló Kurooról, kevés sikerrel ugyanis egy idő után már a vállamon durmolt. Szenvedő arcom a busz üvegén tükröződött vissza. Persze tetszett a közelsége és eszméletlen tempóban vert a szívem tőle, de keserédes volt az öröm. Szerettem volna ha nem öntudatlan állapotban kerül hozzám ilyen közel. Azt hittem gyorsabban már nem vethet a szívem, de tévedtem. Amikor a kezei az enyém után nyúltak és össze kulcsolta ujjainkat olyan sebességel kezdett el verni a szívem, hogy egy F1-es autó is megirigyelte volna. A telefonom rezgése vonta el a figyelmemet. Yaku küldött egy képet. A szemeim kislabda méretűvé kerekedett. A képen én voltam ahogy rajtam pihen a nagy macska. Igazán meghittnek tűnt a kép alapján a pillanat. Szememmel Yaku után kutattam. Mikor találkozott a tekintetünk gyilkos pillantásokkal díjaztam a kis akcióját. Kajánul vigyorgott rám. Azt hittem, hogy mindenki alszik rajtam kívül ezen az isten verte buszon, de megkellett lepődnöm. Bosszút esküdtem magamban ellene. Újra a képre pillantottam, megmelengette a lelkemet és hagytam, hogy egy percre azt higgye, hogy ez igazi. Minden figyelmemet újra az elsuhanó tájra szegeztem. A rossz érzések nagyon gyorsan kerítettek a hatalmukba. Hülyeség azon kattogni, hogy mért ült mellém, hogy miért alszik rajtam, hogy miért fogja a kezemet. Ezeknek a cselekedeteinek a 80%-át nem szándékosan teszi. Még is annyira örülök neki és annyira fáj is. Az első könny cseppek minden előjel nélkül folytak végig az arcomon. Gyorsan letörölgettem őket és próbáltam uralkodni az érzéseimen. Kuroo mocorogni kezdett mellettem és motyogott is valamit álmában amin nem tudtam nem mosolyogni. Még közelebb húzódott hozzám. Arcát nyakamba temette kezével pedig átölelte a derekamat. Eszméletlen, hogy még álmában is képes zavarba hozni.
-Kellemes illatod van - jegyezte meg álmos hangon. Lenéztem rá. A szemei ugyan úgy csukva voltak, az ajkai viszont vészesen közel volt a nyakamhoz. Éreztem a meleg lehelletét magamon. Finom borzongás futott rajtam végig miatta. Nem tudtam mit kellene erre a kijelentésre reagálnom, így inkább csendben maradtam. Aztán mintha villám csapott volna belém. Bele csókolt a nyakamba. - És az ízed is finom. - suttogta ugyan olyan búgó hangon mint az előbb. Ez sok lesz az én szívemnek. Idő előtt megfog állni. Kihúzta magát és lenézett rám. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt. A mosolya olyan volt mint egy ragadozóé. Elengedett és hátra támasztotta a fejét az ülésén. Újra kifelé bámultam az ablakon. Szerencsére senki sem vette észre ezt a kis incidenst. Más különben az életben nem vakarnám le magamról azt a szó beszédet, hogy megvoltam Kuroo Tetsurounak a Nekoma sztár kapitányának, minden középiskolás vágyálmának. Bele gondolni is rossz volt, hogy hanyadik strigula lehetnék neki. Ismételt rossz hangulatomból a sensei hangja és a busz megállása rángattot ki. Nem törődve azzal, hogy keresztül mászom a mellettem ülőn sprinteltem le a buszról. Rohantam a bőröndömért és jeleztem a kapitánynak, hogy elindultam az információs pulthoz, hogy magamhoz vegyem a kulcsokat. A pultnál egy szép 40-es éveiben járható hölgy fogadott.
-Jó reggelt. - köszöntem kedvesen - Nekoma középiskola szoba kulcsaiért jöttem.
-Önök az elsők, Kuroo-san már nagyon várta önöket- mosolygott rám. Azt hittem Hét darab kulcsot helyezett a kezembe, majd ellátott minden fontos instrukcióval. Meg köszöntem neki majd csatlakoztam a többiekhez.
-Jó reggelt Kuroo-san - mosolyogtam az idősebb férfira. Annyira hasonlítanak egymásra a fiával.
-Jó reggelt Karina-chan - mosolygott rám - Örülök, hogy újra láthatlak. Mindenről tájékoztattam őket. A szobákat kiosztod közöttük gondolom.
-Természetesen - mosolyogtam fel a férfira. A fiúk többsége tátott szájjal bámult ránk. Köztük az ifjabb Kuroo is. A nyáron párszor voltam már itt, és nagyon örültem, hogy megismerhettem ezt a méltán híres és kedves férfit.
-Nos fiúk 7 szoba van, az első nyilván a senseiéké- nyújtottam feléjük az első szoba kulcsát- a hátsó nyilván az enyém - vettem ki az utolsó szoba kulcsát - a maradék 5 szobában kettesével fogtok becuccolni válasszatok magatoknak párt aztán pedig szobát. A mi emeletünk a 4. emelet, tehát az épület közepe - és hatalmas hangzavar keletkezett. Egymás után dobálták a szavakat, hogy ki kivel és hol. Gyorsan meguntam és magamra vontam a figyelmüket.
-Úgy látom ez sem megy nektek magatoktól ütődött banda - húztam el a számát - akkor majd én beosztalak titeket. Shibayama, Kai 2-es szoba, Yaku, Lev 3-mas szoba, Fukanaga, Inuoka 4-es szoba, Yamamoto, Teshiro 5-ös szoba, Kenma, Kuroo 6-os szoba. Nem kérek nyavajgást mindenki indulás a szobájába kipakolni - bámultak rám és nem mozdultak - MOST - emeltem meg a hangomat mire a csorda megindult.
-Remekül kordában tartod őket, már értem Nekomata-san miért van odáig érted.
-Nehéz néha velük, de alapjáraton nagyon készségesek.
Meg indultam a fiúk után én is. Már javában pakoltak mire felértem. Útközben bekukkantottam Levékhez.
-Remélem tartalmasan fogjátok tölteni az időt a senpaidal- mosolyogtam Levre. Szenvedő arcát látva elkapott a nevetés.
-Megakar engem ölni? Utálsz engem ugye? Az edzéseken is kínozni fog és itt sem lesz nyugtom tőle - nyafogott a félvér.
-Fogadj el tőlem egy tanácsot, hozd minnél többször zavarba, hidd el akkor nem lesz olyan kemény veled - húztam a számát egy sunyi mosolyra és Yaku ezt a pillanatot választotta arra hogy élőbújjon a fürdőből. Összehúzott szemekkel nézett rám. Egy ártatlan mosolyt varázsoltam az arcomra és tovább indultam a saját szobám felé. Szegény Yaku, ha Lev megfogadja a tanácsomat pokoli 5 nap vár rá. Legnagyobb bánatára tisztában vagyok az érzéseivel amiket Lev iránt táplál, de ő hirdetett háborút a buszon. A szobám szép tágas volt és világos. Kipakoltam a bőröndömet és elterültem az ágyon. Most kezdtem megérezni a hajnali kelés hátulütőjét. Eszméletlen fáradtság kapott el. A pihenésemnek ismét a telefonom vetett véget.

Why Me? Where stories live. Discover now