Gyógyszer nélkül

3.fejezet

Tamura unottan ült le a Yuri szobájában levő asztal melletti székre. Bárhogy beszélt is Yurihoz, ő nem is reagált rá. Úgy aludt, mint a bunda.
- Hé, Yuri...- sóhajtotta. Tényleg nem volt ehhez semmi kedve.- Felébrednél végre? Élsz még egyeltalán?

Tamura perceken keresztül Yuri alvó arcát bámulta.
- Végül is... elég rég nem láttalak napszemüveg nélkül...

Yuri szemei megrándultak. Tamura tágra nyílt szemmel nézte a Yuri szempillái alól kicsorduló könnycseppeket. Miért sír? Rémálma van? Tagadhatatlanul meglepődött, elvégre Yurit soha életében nem látta sírni. Még kiskorában sem.

Yuri lassan nyitotta ki szemeit. Tamura teljesen ledöbbent. Yuri egyik szeme majdnem teljesen fehér volt. Nem vette észre őt. Lassan ült fel, majd dörzsölte meg világosabb szemét.
- Már megint...- sóhajtotta halkan, de Tamura hallotta. Kerek szemekkel nézett rá, mert hangja ismét olyan volt, mint régen. Yuri felállt és a kis konyha felé fordult volna, de így észre is vette az őt bámuló kékséget.
- Tamura...- suttogta alig hallhatóan. Teljesen mozdulatlanul nézte az őt értetlenül figyelő Tamurát. Óvatlan volt.
- Mi folyik itt, Yuri?- kérdezte követelőzően Tamura. Választ akart kapni a kérdéseire. Mindent tudni akart.
- Ez...
- Ne keress kifogást, Yuri Ayato.- szakította félbe Tamura kicsit ingerülten. Yuri csöndesen ült le az ágyára és sütötte le a szemét.
- Túl sok mellékhatása volt a gyógyszernek, amit szednem kellett.- mondta csöndesen. Nem nézett Tamura szemébe. Fogadni mert volna, hogy a kék hajú ezek után végképp megutálja, már ha eddig nem utálta épp eléggé.
- Mégis milyen gyógyszerre lenne neked szükséged? Egyeltalán gyógyszernek lehet ezt nevezni?! Te tök egészséges vagy... azaz voltál!- nézett rá értetlenül Tamura. Nem értette, miért viselkedik egyre furábban Yuri. De tudni akarta és segíteni neki.
- Többet nem mondhatok...- suttogta majdnem teljesen hang nélkül Yuri. Szomorúan nézett rá.- Sajnálom...