Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

19.Fejezet - Póker-parti

Az út viszonylag elfogadható volt. Nem volt olyan hosszú, Markkal pedig elbeszélgettünk.

És, aztán pedig odaértünk a házhoz. Mark szülei egy órával hamarabb indultak, szóval ők már bepakoltak.

Kiszálltunk, Mark szülei pedig a ház melletti filegóriában voltak, beszélgettek, remélhetőleg nem rólam.

Vittük befelé a cuccokat, de természetesen csak úgy volt bejárat a házba, hogy mindenképp látjuk egymást Mark szüleivel.

Mikor megpillantottam őket, őszintén szólva kicsit beparáztam. Mert nem csak az, hogy az első benyomás fontos de + én nem éppenséggel egy szupermodell vagyok, akikkel Mark szokott lógni, szóval..

- Jónapot. - köszöntem oda nekik mosolyogva, és próbáltam kedvesnek tűnni.

Mindenki visszaköszönt, szinte egyszerre.

Mark anyukája odaszólt nekünk.

- Ha bepakoltatok, gyertek le nyugodtan hozzánk. - mosolygott kedvesen.

- Oké, anya. - válaszolt Mark helyettem, és felmentünk az emeletre, majd bepakoltunk a szobánkba.

Leültem az ágy szélére, és Markra néztem.

Ez így.. Nem lesz fura kicsit? - néztem Markra.

- Nem, dehogy. Majd megszokod őket. És ők is téged. Menjünk, mielőtt elkezdenek gondolkodni, hogy hol maradunk.. - vigyorodott el.

- Hülye.. - álltam fel az ágyról, majd elindultam volna, de Mark visszahúzott.

- Naa.. valamit elfelejtettél.. - nézett a szemembe, az arcunk pedig vészesen közel volt egymáshoz.

Halványan elmosolyodtam, majd lassan megcsókoltam, a kezeimet a nyaka köré fonva.

Lassan csókolt vissza, és lágyan. Azthiszem, hogy ez egy bátorító csók féleség. Meg tudnám szokni.

Lassan elváltam tőle.

- Menjünk mostmár, jó? - mosolyogtam rá.

- Jó, gyere. - kulcsolta az ujjait az enyémre, és én is így tettem, majd elindultunk le a szüleihez. Nagy levegő, Daniel.

Amint leértünk, leültünk a velük szembe lévő padra.

A szülei tök jól kezelték, hogy egymás kezét fogva jöttünk le.

- Szóval, Daniel, mióta ismeritek egymást? - nézett rám az anyja kérdően.

- Hát, egy buliban ismertük meg egymást még télen. - mosolyodtam el halványan, mert eszembe jutott az az este, mikor először láttam Markot.

- És, mióta is vagytok együtt?

- 4 hónapja. - válaszoltam.

- Ó, értem. Bocsánat, ha sokat kérdezek, de szeretnénk megismerni egy kicsit. Ugyanarra az egyetemre jársz, ugye?

- Igen, de mást tanulok.

- Volt barátnőd esetleg, vaagy..

- Daniel meleg. - válaszolta helyettem Mark.

- Akkor.. volt barátod? - nézett kérdően rám.

- Nem, Markon kívűl még nem. - válaszoltam, Mark pedig a kezét az enyémre vezette.

- A szüleid mit dolgoznak?

- Anya kórházba, az apámat nem tudom, elváltak pár éve.

- Értem. És azóta nem is találkoztatok?