Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

41. Fejezet - A nagy bejelentés [18+]

Mark mellett a reggeleim másak lettek. Már egy hete együtt lakunk, és nem is lehetnék boldogabb mellette. Az esküvő időpontját is kitűztük már. Egy hónap múlva lesz. Ha csak belegondolok, máris összehúzódik a gyomrom, és elönt az idegesség, és az öröm, egyszerre, így próbálom kiverni a fejemből, de elég nehéz, tekintve, hogy a leendő férjemmel élek, az ő házában, így szinte pedig lehetetlen.

A reggel szokásosan indult, én keltem hamarabb, lefőztem a kávét, majd reggelit csináltam, Mark pedig utánam olyan 20-25 perccel szintén felkelt, majd lekutyagolt a lépcsőn, belekortyolt a kávéjába, és mögém lépve átkarolt.

- Mit csinálunk ma, Dan'?

Mondanám, hogy meg lehet szokni a reggeli hangját, de ha ezt mondanám, hazudnék.

- El kéne menni bevásárolni, mert fogyóban van úgy szinte.. Minden. El akarsz jönni velem? - Felé fordulva felnéztem rá.

- Mhm. Elmehetünk. - Odahajolva megpuszilta az arcom, majd el lépett tőlem, és megterített. Mire megterített, pont kész lett a tojás, így elzártam a gázt, és tettem ki Marknak belőle.

- Fűszeresen, ahogy szereted. - mosolyodtam el.

- Jobb férjet nem is kívánhatok. - Nyilván ezt csak akkor mondja, ha valami olyat csinálok, amit imád.

- Nyilvánvalóan én vagyok a legjobb férj, azért kérted meg a kezem. - vigyorogva néztem rá, majd leültem én is enni.

- Lehet, hogy van benne valami. - mosolyogva megvonta a vállát.

- Oh! Tényleg. El kell mennünk majd hívogatni.

- Hívogatni? -felvonta a szemöldökét.

- Tudod, az esküvőre. Családot, barátokat.

- Kinél kéne kezdenünk? - néz rám.

- Kinél szeretnél?

- Ha nem gond, először az én szüleimhez kéne. Tuti ott kell majd éjszakáznunk, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jobb, ha hamar túl vagyunk rajta. 

- Nekem mindegy. Mehetünk felőlem hozzájuk. - dőltem hátra a széken, mivel közben már befejeztem a reggelit. Marknak sem volt sok belőle. - Felhívod őket? Mehetnénk akár ma. De ne mondd meg előre, miért megyünk. Szeretném látni a reakciójukat.

- Anya tudja, hogy megkérem a kezed, de azt nem, hogy mikor. Bár, már hordjuk a gyűrűt, de hátha nem veszik észre.

- Remélem. Mondtad, hogy mikor akarod megkérni a kezem?

Megrázta a fejét.
- Egyáltalán nem. Még azt sem, hogy kb mikor. Csak azt válaszolta, hogy nagyon örülne neki, mert már így is a család tagja vagy, meg mondta, hogy végleg együtt maradunk. Nagyon tartott tőle, hogy az ingadozó akaratom miatt szétmegyünk. - simított rá a kezemre. Elmosolyodtam. - De így azt hiszem, kicsit megnyugodott.

Lassab felálltam, és elvittem a tányérokat a mosogatóba. Mark utánam jött, és a hátamhoz simult.

- Ne most.. - szívtam be élesen a levegőt, ahogy a karomra simított, és a nyakamba puszilt gyengéden. Minden egyes porcikám érte sóvárog, mivel már hozzánk képest már nagyon régen feküdtünk le. Elkezdődött a vizsgaidőszak, és semmi erőm sincs már szinte a hajnalokig tanulás után semmire. Marknak is vizsgaidőszak van, de neki valamilyen okból kifolyólag kiapadhatatlan energiaforrása van mindenhez. Főleg a szexhez.

- Most nem tanulsz. - folytatta a csóksorozatot.

- De.. Akkor is.. Hm..

Ajtónyitódás hallatszott. Valaki jött. Mark felmordulva elszakította az ajkát a nyakamtól, és a hang irányába nézett, de nem mozdult egy centit sem.