Black butler|Sebastian x Reader(HUN)

4.rész

Reggel felébredtél és meglepõdve láttad,hogy Sebastian még alszik.Közelebb húzodtál és a fejedet a mellkasára hajtottad.Hallgattad a szívverését ami egy megnyugtató érzést keltett benned.Már majdnem vissza aludtál amikor érezted Sebastian kezét a válladon.Felnéztél rá és a tekinteted találkozott a szemeivel amik mindig elvarázsoltak.-Jó regelt.-mondtad mosolyogva és egy lágy csókot adtál ajkaira.-Jó reggelt önnek is (y/n).-mondta és rádmosolygott.Adott egy puszit a homlokodra amitõl egy kicsit meglepõdtél.Felült és már állt volna fel mire te a dereka köré fontad a kezeid.-Ne menj.-mondtad és az arcod a vállára tetted.-De akkor ki csinálja meg a napi teendõket?-kérdezte.-Majd segítek.Úgyis mindig te csinálsz mindent.Ha segítek akkor tudsz pihenni is.-mondtad és gyengéden mecsókoltad a nyakát.-Ez kedves öntöl.-mondta miközben újra megpróbált felállni ezuttal hagytad neki.Te is kiszálltál az ágyból majd átmentél a szobádba és gyorsan felöltöztél majd szét húztad a függönyöket és kimentél a folyosóra ahol pont szembe találkoztál vele.Megfogta a kezed,levezetett a lépcsõn majd bementetek a konyhába ahol elkezdtétek a reggelit csinálni.Vágtad össze a hozzávalókat amikor Sebastian a hátad mögé lépett makd megfogta a kezed.-Egy kicsit nagyobb darabokra.-mondta és segített feldarabolni ami még maradt.Mindent egyszerre csinált aminek a nézésébe már elfáradtál.Ahogy eggyütt csináltad vele a reggelit egy kellemes érzést keltett benned.-Szeretlek....-mondtad szinte suttogva és felnéztél Sebastianra aki háttal volt neked.-Én is téged (y/n).-mondta amitõl meglepõdtél,mert azt hitted,hogy nem hallja,de mégis jó érzéssel töltöttel,hogy õ is így érez.

Késõbb
Miután megreggiléztél Sebastian elkezdedt takarítani.Már mentél volna segíteni mire õ megállított.-Ezt hagyja csak rám.-mondta.-De-már tiltakoztál volna,de õ félbe szakított.-Semmi de. Maga itt marad.-mondta és leültett egy székre.Durcásan néztél utána ahogy felment az emeletre.Nézted,hogy nem lát majd felvettél egy ronygot és elkezdted leporolni a polcokat.Már majdnem kész voltál mikor két kéz megfogta a csuklód és megfordított.-Mit mondtam?-kérdezte a szemeidbe a nézve.-De nem akarok csak úgy ülni.Segíteni akarok.Mindent te csinálsz.Tudom hogy ez a dolgod,de akkor is.-mondtad elfordított fejjel.Az álladnál fogva vissza fordította maga felé az arcod és megcsókolt.-De nem akarom,hogy megerõltesse magát.-mondta.-Ahhoz nagyon sok kell,hogy én megerõltessem magam.-mondtad nevetve.Sebastian felsóhajtott és kivette a kezedbõl a rongyot.-Menjen a szobámba.Ezt még itt befejezem aztán megyek én is.-mondta,mert tudta,hogy úgy se fogsz rá hallgatni.Bementél és megálltál a szoba közepén.Egy kis idõ múlva hallottad,hogy kinyílik az ajtó mire te megfordultál majd odasétált hozzád és lefektett az ágyra majd õ is lefeküdt melléd lágyan megcsókolt.-Soha ne hagyj el.-mondtad halkan,lehunyt szemmel.-Nem fogom.-mondta és megpuszilta a homlokod amitõl elmosolyodtál.Egy darabig így feküdtetek majd lassan elnyomott az álom.

A/N:Sziasztok.Ez most egy kis rövid romantikus rész volt,remélem nem baj.Ha vam valami amiben eltudnátok képzelni magatokat azt nyugodtan leírhatjátok😊