Kedves Közönségünk!

13 1 1
                                    

Mindenek előtt szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy eljöttek az előadásra. Nagyon fontos ez a darab nekünk, hoszú-hosszú munkánk eredménye. Minden csepp verejték és minden kifáradt test ellenére Önök a megmondhatói, hogy talán mégis megérte. Hogyha eljönnek más előadásainkra, ha ajánlják őket barátaiknak, megbizonyosodhatunk róla, hogy van értelme időt és energiát nem kímélve létrehozni valamit, ami szívet-lelket gyönyörködtet.

A következőkben egy kicsit személyesebb lennék, ha megengedik. Ül itt a nézők soraiban egy hölgy, aki oly' rég óra jelent nekem nagyon sokat. Megnézi a rendezéseimet újra és újra; mindig megtalálom itt a nézőtéren. Eddig mégsem beszéltem róla, pedig ő nekem a legfontosabb. Talán kicsit közhelyes a "tökéletes nő", vagy a "nagy ő" kifejezések használata, mégs megéreztem, hogy ezeknek is van létjogosultságuk. Valami olyat jelentenek, hogy létezik a világon egy valaki, aki többet jelent másoknál. Valaki, akiért a kezemet tűzbe tenném, akiért képes lennék komoly áldozatokat is hozni.

A most látott rendezésem Júliáját is róla mintáztam. Gyöngéd nő, mégis határozottnak látszik. A szépsége mámorító, ajka vörössége, mint megannyi rózsa, szeme csillogása, mint a csillagok az égen, és a kis pisze orra... – oh, ha most megtehetném és ott ülnék mellette, ezernyi csókot adnék rá! Karcsú, kecses kezeivel mindig úgy fogja a páholy korlátját mint egy királynő. Királynő... – mit beszélek, mint Júlia. Hiszen ő maga Júlia, az én Júliám.

Bizonyára tudja most, hogy róla beszélek, hisz olya egyértelmű. Szavaim nem hullanak hozzá, mint ismeretlen fa levelei, megnyíltam, így már ország-világ tudhatja, hogy ő van nekem. Mert nem kívánom érezni, hogy mi lenne, ha ő nem lenne. Nem kívánom a hiányát: ha nincs itt, vágyódom utána, ha itt van, örömmel és boldogsággal telik meg szívem.

Ha tehetném, minden egyes percemet vele tölteném, őrá áldoznám egész életemet, nem törődve vagyonnal, színházzal, hírnévvel – csak ő maradna és én. Lehetnénk akár a "falu árvái", mégis ott lennénk egymással. Tudom, nagyon jól tudom, hogy egyelőre ez nem lehetséges, viszont ahogy forog az idő kereke, hiszek benne, sőt tudom, hogy skerülni fog.

Kedves Közönségünk! Azt mondják, egy rendező akkor jó, ha lelke megismerszik a darabból. Az én lelkem most megnyílt! Olyan dolgokat árultam el Önöknek, amiket az ember csak a legnagyobb bizalmasaival oszt meg. Én bízom Magukban, ahogy Önök is bíztak bennem, amikor leültek székeikre. Ha tehetném, mindannyiójuknak megköszönném személyesen ezt a nagy kegyet (ha szabad így fogalmaznom).

További szép estét kívánok, szívből remélem, hogy még találkozunk!

Chris North voltam; a viszont látásra!

Nekem fontos vagy...Where stories live. Discover now