complicated love/L.R.H. F.F./

2. rész

Megálltam a ház ajtaja előtt. Lenéztem az órámra, és elégedetten vettem tudomásul, hogy pontosan érkeztem. Gyorsan a biztonság kedvéért végig néztem magamon is. Egy év alatt gyökeresen megváltozott a stílusom minden téren. Régen semmilyen zenét nem hallgattam, így az öltözködésem is nagyjából tükrözte ezt. Amolyan "a lány a szomszédból" stílusom volt.
Akkor válztoztam meg, mikor rock zenét kedztem el hallgatni. AC/DC, Nirvana, All Time Low, Green Day stb. Ó és persze 5 Seconds Of Summer. Nem maradhattam le a zenéjükről, ez alap.
Most is, fekete farmert viseltem (nyári hőség ellenére), egy szűkebb fazonú AC/DC póló, ami kiemelte az alakomat, és egy fekete hosszúszárú tornacipőt.
Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam a barnára festett ajtón. Néhány perc múlva egy szőke nő jelent meg előttem.
- Madison, de régen láttalak! - ölelt meg azonnal Liz, Luke anyukája kedvesen.
- Hát nem most volt - feleltem viszonozva a nő ölelését.
- Gyere beljebb, a fiúk a garázsban vannak - forgatta meg a szemét, miközben beengedett a házba.
Az ismerős környék nosztalgikus hangulattal töltött el. Hiányzott ez a hely is.
- Csak pár órája értek haza a túrnéról, máris a garázsban lebzselnek. Pasik! - nevette el magát.
- Inkább úgy mondanám, hogy sztárok - helyesbítettem mosolyogva.
- Ahogy mondod - bólintott.
Áthaladtunk a konyhán, ahol volt egy kijárat, ami a garázsba vezetett.
- Madison -szólt utánam Liz, mikor a kilincsre tettem a kezem.
Visszafordultam. - Igen?
- Nem tudom pontosan mi miért történt köztetek a fiúkkal, de nagyon örülök, hogy most itt vagy. Azt viszont tudom, hogy nagyon veszekedtetek, hallottam is - lemerevedtem egy pillanatra és csak néztem a nőre, aki folytatta. - Mindannyiótokat megviselt ez a dolog. Főleg Luke-ot. Adjatok ennek a barátságnak még egy esélyt!
- Mrs. Hemmings, igaza van. És pontosan ezért vagyok itt. Hiányoznak a srácok - feleltem kissé feszengve.
Bármennyire is jól esett ezt hallani tőle, kicsit furán éreztem magam. Ezeket a dolgokat még anyuval sem tudtam megbeszélni, a volt legjobb barátom anyjával meg végképp fura.
A nő bólintott és elmosolyodott. Ezt egy jelnek vettem, hogy mehetek, így egy mosoly kíséretében  beléptem a garázsba.
Gyorsan körbenézve láttam, hogy semmi nem változott 1 év alatt. A megfakult, rozoga kanapé még mindig a garázs közepén állt, előtte egy kisasztallal, amit kólás üvegek terítettek be. Az egyik sarokban Aston dobszerkója állt, mellette néhány hangfal, és a gitártartók rajta pár gitárral, elektromos, akusztikus. Szerszámok, ládák és egyéb olyan dolgok is voltak ott, amik egyébként minden garázsban megtalálhatóak.
A jelenet a következőképpen nézett ki: belépek, becsukom magam mögött az ajtót és a fiúkra nézek. Michael az első, aki észrevesz és felpattanva hozzám rohan. A másik három ertetlenül mered a srácra, majd rám. Aztán Calum és Ashton egyszerre felállva felém léptek.
- Madieeee! - kiabált a fülembe Michael magához szorítva.
- Szia, Michael! - nevettem fel megszorongatva a fiút, majd elhúzódtam és felvont szemöldökkel végig mértem. - Jó a hajad! - mondtam zöld hajára utalva.
- Kösz, majd valamikor megyek festetni megint - mosolygott.
- Engedj, Gordon! - lökte arrébb egy kreol kéz, és Calum is rám vetette magát.
- Szegény megfullad - röhögött mögötte Ashton.
Miután Calum elvált tőlem a bongyorira néztem.
- Hiányzott a nevetésed, Ash! - vigyorogtam és őt is átöleltem.
- Te is hiányoztál! - mondta s elhúzodott tőlem.
Végig nézve a srácokon egyértelműen észrevettem a változást elsőként a külsejükön.
Michael, mint azt említette festi a haját, a legfurább és legegyedibb színekkel tarkítja frizuráját. Láttam róla néhány képet a neten és totál minden jól áll neki.
Calum izmosabb lett, de a cuki pofija megmaradt. Emlékszem minden alkalommal, ha valamelyikünk nagyszüleivel futottunk össze vagy esetleg egy random nénivel, mindig csak az ő arcát kezdték el csipkedni, amiken jókat röhögtünk órakkal később is.
Ashton is izmosabb lett, ami nem meglepő, hisz ő a dobos a bandában. Göndör fürtyeit egy kendővel fogta hátra, hogy ne lógjon a szemébe. Gödröcskéi még mindig ott virítottak a szája sarkában, ha mosolygott.
Mind irtó jól néztek ki.
A három fiú egyszerre kezdett körbeugrálni, és rögtön beszélgetni akartak, de egy mély hang felbeszakította őket.
- Ez meg mit keres itt?! - kérdezte Luke felállva.
Nagyon megváltozott. Sokkal magasabb lett, majdnem 2 méter, szőke haját felzselézte, lett egy ajak pc-je, ami nem mellesleg sokkal vonzóbbá tette az egész megjelenését.
- Haver, ne kezd megint. Te is tudtad, hogy eljön - szólt Calum.
- Leszarom. Nem akarom a házamban látni ezt a lányt! - felelte dühösen, rám pillantva kék szeme megvillant.
- Tudtommal ez a szüleid háza - szóltam vissza akaratlanul. Calum, Ashton és Michael elvigyorodtak, ahogy rám néztek. Luke szemöldöke a homlokáig szaladt fel.
- Menj el, Madison. Senki nem lát szívesen! - lépett előre Luke. Átkoztam azt a csekély 150 centimet, ami miatt a nyakamat kitörve kellett felnéznem tengerkék szemébe.
- Még mindig ennyire utálsz? Ez komoly? Tudod az az érdekes, hogy a többiek veled ellentétben éretten tudták kezelni a helyzetet, és kedvesen tustak fogadni. Csak te vagy ilyen pökhendi és gyerekesen haragtartó! - mondtam a szemébe nézve.
- Azt mondtad, sosem tudnál már megbízni bennem, pedig te voltál az egyetlen lány legjobb barátom. Tudod, kurvára szar érzés volt ezt hallani. És elegem lett. Ezzel az új stílussal semmire nem mész nálam. Ugyanaz a kis szűz csajszi vagy, aki azért haverkodik négy sráccal, mert hamar meg akarja rakatni magát, nehogy kimaradjon a buliból - mondta a végén már vigyorogva.
Michael felszisszent. Calum és Ashton egymásra nézve tettek egy lépést hátra.
Éreztem, hogy elönti az arcomat a pir, de nem a zavartól...Hanem a méregtől. Hirtelen olyan ideges lettem Luke Hemmings-re, mint még soha. Legszívesebben pofon vertrm volna egy bazinagy kalapáccsal, de ehelyett csak elmosolyodtam és próbáltam lehetőleg semmit sem mutatni abból mennyire összeroppantott az, amit mondott.
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. De engem Michael hívott meg ide, annak reményében, hogy előlről kezdhetjük az egészet, fátylat borítva a múltra. Tudod, a múlt már történelem és a jelen a fontos. - feleltem a legédesebben mosolyogva. Pedig belül majd szét vetett az ideg és a csalódottság.
- Ez igaz, tényleg én hívtam meg - mondta Michael hallkan.
- Ha a jelen a fontos, akkor a jelenben is utállak Madison White! - köpte nekem a szavakat Luke, majd a vállamat meglökve elviharzott mellettem.
Kiment a garázsból és becsapta maga mögött az ajtót.
Egy ideig lefagyva álltunk a többiekkel, egyszer csak Ashton megszólalt.
- Nem akarunk enni valamit? Kajás vagyok! - mondta nyafogva és ledőlt a rozoga kanapéra.
Két perccel később megbeszéltük milyen pizzát rendeljünk, aztán Calum már tárcsázta is a pizzéria számát.

Heyyy, nos, itt is van a kövi rész! Remélem tetszett!
Valószínűleg ilyen hosszú részek lesznek mindig. :)

Vélemény, komment, vote...minden jöhet! :3

rocker