Lehettem volna a mindened. A társad, a szerelmed, a társszerelmed, a hátországod, az érzelmi stabilitásod, a mindennapi szexed, az ágyad, az asztalod, a választásod, a férfias döntésed. Lehettem volna én a hosszú hajszálak a mosdóban, a rózsaszín fo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
VISSZAEMLÉKEZÉS
Egy nagy ásítás keretében nyitottam ki mogyoró színű szemeimet. A hatalmas ablakon beszürődő Nap sugarai melegen és jól esően simogatták fedetlen lábaimat, ám íriszeimet majd' kiszúrta. A karommal eltakartam őket, majd az oldalamra fordultam azzal a gondolattal, hogy inkább a hátamat melegítse.
Mikor több mint tizenöt percet feküdtem egy helyben, megunva ezt ültem fel és első utam a konyhába vezetett, hogy elkészíthessem magamnak a reggeli koffein adagomat. Miután kiléptem a hálószoba fehér ajtaján ásítottam még egy nagyot, majd az egyik szőke hajtincsemet a fülem mögé tűrtem, csupán már megszokásból. A hatalmas és világos nappaliban vettem észre Davidet, aki a bőr kanapén ülve gépelt a szürke laptopján. Biztos vagyok benne, hogy e-mailekre válaszolgatott. Egy fekete alsóneműt és egy szürke pólót viselt. Bár már láttam tegnap este, hogy mit viselt, mégis rettentően helyes volt benne.
- Jó reggelt, Szívem - léptem hozzá, majd hátulról átkarolva a nyakát nyomtam egy puszit a borostás arcára. David az a tipikus férfi, akinek borostáját öröm nézni, az utcán fekete öltönyben jár, fehér inggel és sötét nyakkendővel, ennek következtében pedig mindig megnézik az utcán és a legtöbbször fel is ismerik.
Persze, hogy felismerik, ez alapvető dolog, hiszen egy hatalmas cég feje, ezenkívül számtalan eseményen is részt vett, legyen az jótékonyság vagy adomány gyűjtés gyerekeknek. Utóbbiért pedig rettentő büszke vagyok rá, mert mindig mélyen a zsebébe nyúlt, bármikor képes volt segíteni rajtuk bárhol és egyszerűen imádja a gyerkőcöket.
- Neked is jó reggelt, Szerelmem - szólalt meg mély, férfias hangján, majd a jobb kézfejemet elvéve a nyakáról lehelt rá egy puszit, aminek következtében bizseregni kezdett az érintett rész. - Hogy aludtál?
- Nagyon jól, de mikor felkeltél nem voltál mellettem.
- Hamarabb felkeltem, talán hat óra tájékán és nem akartalak felébreszteni. Csörgött a telefonom, a recepciós keresett munka ügyben, így hát kijöttem a nappaliba és itt is maradtam.
Utolsó mondatán felnevetett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Kibontakoztattam karjaimat David nyakáról, majd a konyhába mentem, hogy kávét készíthessek és reggelit. A helyiségbe érve vettem észre, hogy a fekete konyhapulton vár egy bögre kávé, mellette pedig rántottával.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - emeltem fel egy picit a hangomat, hogy eljusson a nappaliig. Választ nem kaptam a kérdésemre, azonban lépteket hallottam meg a hátam mögül.
David férfias illata azonnal megcsapta az orromat és eléggé vissza kellett fognom magam ahhoz, hogy ne sóhajtsak fel. Imádtam az illatát, a szemeit, a barna haját, a hangját, a mosolyát, az anyajegyét az arcán, a testét, egyszerűen mindenét!
Barátom kezei átölelte a derekamat, majd a fejét a vállamra hajtotta. Tenyerét fel-le vezette oldalamon, amire testem egyből reagált, hiszen kirázott a hideg, amit a férfi észre is vett.
- Imádom, ahogyan a tested így reagál az érintéseimre - közölte és ahogyan ismerem el is mosolyodott. Magával szembe fordított, majd a combjaim alá nyúlt, felemelt és a pultra ültetett. - Teljes szívemből szeretlek, Charlotte és ez az érzés sosem fog változni.
Mondatán szégyenlősen elmosolyodtam és éreztem, hogy az arcomat pír borította el. David a rózsa vörös arcomra helyezte tenyerét, míg a másikat a derekamra, majd megszüntetve a köztünk lévő távolságot húzott magához egy csókra. Amint megéreztem puha ajkait a számon, a gyomromban el kezdtek repdesni azok a bizonyos fránya pillangók, a szívem pedig dübörögni kezdett.
Másodpercekkel később váltunk el egymástól levegőhiány miatt. David a homlokát az enyémnek döntötte, ennek következtében az orrunk összeért és ez mindkettőnkből mosolyt váltott ki. Az ujjaimat a férfi tarkójára vezettem, majd el kezdtem simogatni rövidre nyírt barna haját.
Szavakkal kimondani nem tudom, hogy mennyire szeretem őt. A férfit, akivel minden egyes dolgot halálosan komolyan gondolok, aki mellett magabiztos, de mégis szégyenlős vagyok. Imádom minden vele töltött percemet, még akkor is, ha végül bolondság sül ki belőle. David egy kedves, megfontolt, jószívű és egy piszkosul helyes férfi. Boldog vagyok, hogy a szívem őt szerette meg, még ha az elején az agyam azt mondogatta, hogy hiba lenne beleszeretni. Örülök, hogy végül a szívemre hallgattam az eszem helyett.
