Utazás egy másik Világba

A lány, aki mindig feltűnik

Caramel vonakodva bár, de megértette Sirius ártatlanságát. Az összes varázslóújság ettől volt hangos, de természetesen Lupin vérfarkasságát semelyik lap sem írta meg. A muglik úgy értesültek, hogy a szökevényt elkapták. Búsulhatott szegény Petunia néni, hogy nem ő vette észre az utcán sétáló Sirius Blacket. Bár, ahogy így elgondolkozott ismerősnek tűnt a név. Csak tudná, honnan...

A Roxfortban gyorsan elrepült az utolsó néhány hét, a legtöbb diák jól teljesített a vizsgákon. Végül elérkezett az a nap is, mikor a Roxfort Expressz újra megtelt diákokkal és véget ért a tanév. Ennek Harry örült a legkevésbé, hiszen vissza kellett mennie Dursley-ékhez, mert máshol nem volt biztonságban a Roxforton kívül. Pedig ő olyan szívesen lakna Camillával vagy Siriusszal!

Lupin a legtöbb diák sajnálatára felmondott, de a miértjét nem sok gyerek tudta. Harry, Ron és Hermione tisztában voltak vele, hogy Remus és Sirius elmentek tagokat gyűjteni a Főnix Rendjébe.

A vonatút során Camilla megírta Harrynek a varázslófalu látogatói engedélyét, majd nem sokkal ezután befutott Sirius levele is.

- Tőle is kaptam engedélyt! Még Lupin is aláírta, mint nagybátyám! - kiáltotta diadalittasan. - Ennek már elégnek kell lennie, hogy lemehessek a faluba! - Camilla csak mosolygott unokaöccsén. - Ron, megkaptad a baglyot!

- Tartsam meg? - hüledezett Ron, majd a két gyerek legnagyobb döbbenetére Csámpás orra alá dugta a madarat. Camilla természetesen tudta, hogy ez fog történni. - Mi a véleményed? - kérdezte. - Biztos, hogy bagoly? - a vörös macska barátságosan dorombolt. - Akkor jó! - vidult fel Ron. - Megtartom.

A vonat kisvártatva megérkezett a pályaudvarra. Harry akkor is a pergameneket szorongatta, mikor kilépett a kilences és a tízes vágyány közötti falon. A fiú rögtön megpillantotta nagybátyját, aki gyanúsan méregette a Weasley házaspárt, és mikor Mrs. Weasley megölelte Harryt lerítt róla, hogy legszörnyűbb gyanúja igazolódott be. Ekkor Camilla is odalépett a vörös hajú nőhöz.

- Annyira örülök, hogy látlak titeket, Molly! - kiáltotta. A házaspár nem volt se élő se holt, mikor meglátták Camillát. Ekkor a lány észrevette, hogy Harry már Vernon bácsinál áll.

- Az meg mi? - reccsent rá a fiúra a bácsi. - Ha megint alá akarsz íratni velem valamit, azt ajánlom...

- Nem akarok. Ez csak egy levél a keresztapámtól - válaszolta hatalmas mosollyal Harry.

- Keresztapádtól? Mióta van neked keresztapád?

- Mióta élek. Ő volt anya és apa legjobb barátja. Elítélték gyilkosságért, de meglépett a varázslók börtönéből. Azt ígérte, hogy tartani fogja velem a kapcsolatot. Rendszeresen meg kell írnom neki, hogy jól megy-e a sorom...

Ekkor lépett hozzájuk az újra harmincnégy éves Camilla. - Ne gondold Potter, hogy búcsú nélkül leléphetsz! Egyébkét a helyedben a nagynénédet sem hagynám ki a levélírásból - mosolygott és nyomott két puszit a fiú arcára. - Legyen szép nyarad! Még a Kviddics Világkupa előtt találkozunk! - mondta, majd egy mellékutcába sétálva dehoppanált.

Vernon bácsi elképedve nézte a jelenséget. Ez az elképesztően gyönyörű nő boszorkány? El nem tudta képzelni. Ráadásul a kölyök nagynénje? Ezután eszébe jutott a fiú keresztapja is.

Harry örömmel nyugtázta, hogy nagybátyja kellően megrémült és összezavarodott. Magában hálát adott Camillának, amiért ezt a tökéletes alkalmat választotta belépőnek. Úgy gondolta, csodálatos nyárnak néz elébe. Az utolsó rendes, igazi nyárnak, amikor még nem kell annyira Voldemorttal törődnie. Camilla is azt mondta, hogy pihenje ki magát, mert hosszú út áll előtte.

A nyári szünet gyorsan elrepült és Harry csodásan érezte magát Camillával, aki szuperré tette az utolsó nyugalmas nyarát, amin nem kell Voldemorttal foglalkoznia.

Camilla ebben az évben is elment diákként a Roxfortba, hogy vigyázhasson Harryre. Eredetileg minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett. Bár Harry kérlelte nagynénjét, hogy adja oda neki a könyvet az első két próba alkalmával is, végül rájött, hogy igaza volt, amiért nem hagyta neki, hogy elolvassa, mivel furcsa lett volna, hogy ilyen egyszerűen legyőzi a magyar mennydörgőt és túljárni a sellők eszén. Nyáron örömmel nézte a képet, amin a karácsonyi bálon mosolyognak bele négyen a kamerába, majd észrevett a háttérben egy vörös hajú lányt, aki biztosan nem Ginny volt.

A harmadik próba előtt végül megkapta a könyvet és elolvasta, hogy mi fog történni. Mikor megfogták a kupát Cedric-kel, az tényleg elvitte őket Little Hangleton temetőjébe. A hugrabugos fiút azonnal elküldte Roxmortsba, nehogy megölje őt Féregfark. Minden úgy történt, ahogy olvasta, annyi különbséggel, hogy mikor beugrott az egyik sír mögé látott egy vörös hajú lányt, aki ugyanúgy, mint a képen, azonnal eltűnt. Harry nem értette a jelenséget, de nem volt ideje foglalkozni vele.

Az igazgatói irodába érve nagynénje zokogva ölelte magához.

- Nem szabadott volna... - suttogta, miközben Harry is megölelte Camillát. Úgy bújt a nőhöz, akár egy gyámoltalan ötéves és mindkette sírtak. - Nem kellett volna odaküldjelek! Annyira sajnálom Harry! Annyira sajnálom...

Mikor kilépett a kilences és tizes vágány közötti falon Camilla a lelkére kötötte, hogy semmilyen körülmenyek között ne menjen ki a Dursley-házból és még a tanév kezdete előtt találkozni fognak, de most ő sem lehet mellette, a Rendben kell segédkeznie, majd eljön érte, amikor találkozhatnak, illetve nagyon vigyázzon magára. Ezután két cuppanós puszival elbúcsúzva, egy közeli sikátorba sétált és dehoppanált.

Egyedül a vörös hajú lány aggasztotta, akiről Camilla egy szót sem beszélt. A lány, aki mindig feltűnik.

𝕍𝕖́𝕘𝕖

Kedves Mindenki!

Befejeztem ezt a könyvet is. Köszönöm szépen, hogy elolvastátok az írásomat. A következő része nemsokára elérhető lesz a profilomon, Az elveszett lány - Utazás egy másik Világba II. címen. Főszereplője egy Camilláéhoz hasonló helyzetű lány, Poppy Austin.

A folytatásban találkozunk!