Utazás egy másik Világba

A gyógyító mandulafapálcája

- Jamie! - kiáltotta egy fekete, szőke tincses kislány és kezével egy fekete hajú, kerékpározó fiú felé intett, aki ekkor elesett a biciklivel. A lány intésére a zuhanás lelassult, de mikor becsapódott a kemény betonba a fiú, térde lehorzsolódott. Testvére, a lány odarohant hozzá. - Jamie, ugye jól vagy? - kérdezte könnyes szemmel.

- Semmi bajom Camilla, csak egy kis horzsolás! - mutatott az erősen vérző térdére, mire a másik odakapta pillantását és kinyújtotta a seb felé a kezét. Teljes mértékben ösztönből cselekedett, nem tudta, mit csinál, de érintése nyomán eltűnt a fájdalom és a vér, a seb begyógyult.

- Erre voltunk kíváncsiak - szakította meg a kapcsolatot Dumbledore. - Ezek szerint gyógyító vagy. Bármilyen betegséget és fájdalmat meg tudsz szüntetni. Sokan úgy tartják, hogy akár átkokat is vissza tudsz fordítani.

**☆**

A hármas célba vette az Abszol utat, hiszen be kellett szerezni egy varázspálcát Camilla számára. A tankönyvekkel nem volt gond, Lily szívesen kölcsönadta neki a sajátjait, amik nem voltak összefirkálva a Tekergőkével ellentétben. Így összesen csak Ollivander üzletébe kellett betérni és Madam Malkinhoz, vásárolni egy talárt a lány számára.

- Jó napot! - léptek be a boltba, ami vibrált a sok mágiától. Camilla megállapította, hogy Rowling tökéletesen leírta a helyiséget. Ő is bizsergést érzett a tarkójában, akárcsak Harry, bár őt egyáltalán nem feszélyezte a könyvtári hangulat. Ekkor kilépett a polcok közül egy idős ember. Sápadt fényű szeme szinte világított a félhomályban.

- Csak nem? - kerekedett ki az eleve nagy szeme. - Visszatért volna? - csodálkozott. Camillát eléggé meglepte, hogy a férfi az arcába hajol, így megszólalni sem tudott. Végül megjegyezte magában, hogy minden bizonnyal mindenkivel ezt csinálja, mikor visszaemlékezett olvasmányélményére.

- Igen Ollivander úr - válaszolt James. - A húgom valóban újra köztünk van.

- Elképesztő! Hogyan jutott haza?

- Elüttettem magam - nyögte ki a rá meredő úrnak.

- Igazán örülök, hogy megismerhetem, Potter kisasszony! No, de akkor lássuk csak! Melyik kézben fogja a pálcát?

- Jobb - mondta határozottan. Szinte minden úgy történt, mint a regényben, mikor az önállósított mérőszalag már az orrlyukainak távolságát mérte, Ollivander úr rászólt, hogy hagyja abba. Ezután több órán keresztül próbálkoztak, mígnem a férfi előhozott egy kissé poros dobozt a bolt legmélyéről.

- Még nagyon régen készítettem ezt a pálcát. Nem is tudom, miért nem gondoltam rá ezelőtt. Talán a kisasszonyt elfogadja. Eddig senkinek sem volt jó - magyarázta. - Mandulafából készült, egyszarvúszőr maggal, tizenöt és háromnegyed hüvelyk, merev.

Egy pálcával gazdagabban és hét galleonnal szegényebben léptek ki az üzletből, miután Ollivander elmesélte, hogy nagyon kevés pálcát készítenek mandulafából. Visszatérve a Potter kúriába Camilla azonnal hozzáfogott a tanuláshoz, egyrészt, mert kötelességének érezte, másrészt pedig, mert nagyon kíváncsi volt arra, mit is tanulnak Harry Potter világában.

Ahogy teltek múltak a hetek és hónapok Camilla egyre jobban tudott varázsolni és ereje is nőtt. Legtöbbször Remusszal tanult, és mindketten egyre közelebb érezték a másikat magukhoz. Camilla nem értette, mi történik vele. Másképp látta a világot a fiú közelében, és ez Remusra is igaz volt. Végül a fiú rájött mit is érez valójában és ez megrémítette. Attól tartott, hogy mi lesz, ha a lány, nem szereti, vagyis nem úgy szereti, vagy ha mégis, akkor megrémül, ha megtudja, hogy mi is ő és undorodni fog tőle. Végül elhatározta, mit fog tenni.