Narnia mágikus uralkodói

Első út Narniába

Selena már egy ideje sétálgat a Tiltott Rengetegben, amikor egy különös fényre lett figyelmes és egy gödörbe esett. Miután kimászott hirtelen egy havas erdőben találta magát. Mikor körülnézett mindenhol csak havat látott. Gyorsan elmondott egy varázslatot, ami megakadályozta, hogy megfagyjon és beadva a kíváncsiságának elindult előre. Tíz – tizenöt perces gyaloglás után látott egy lámpaoszlopot, ami egy tisztás közepén állt. A lámpaoszlopnál egy kislány állt.

- Szia – szólt Selena. – A nevem Selena. A lány meglepetten nézett rá.

- Szia. Az én nevem Lucy – mosolygott a lány amit Selena viszonzott.

- Mondd, megtudod mondani hol vagyok? – kérdezte.

- Te se innen való vagy? – nézett meglepetten. Selena csak a fejét rázta.

- Nem. Az iskolám melletti erdőben sétáltam, amikor beleestem egy gödörbe, és amikor kimásztam hirtelen mindent hó lepett el körülöttem. Te?

- Én a testvéreimmel bújócskáztam és bebújtam a szekrénybe, majd egyszer csak itt találtam magam innen nem messze.

Selena nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, amikor egy apró neszre lett figyelmes. Mintha apró lábak trappolnának a hóban, ami feléjük haladt. Azon Lucy-hoz ment és elé állt pálcáját a zsebében markolászta. Nem sokkal később egy különös élőlény bukkant elő, olyan amilyet még sose látott. Alig volt magasabb Lucynél, és feje fölé havas ernyőt tartott. Deréktól felfölé emberformája volt, de a lábai – melyeket sűrű, fekete szőr borított – kecskepatában végződtek. Farka is volt, amit csak később vettek észre. A kezében egy esernyőt tartott. Nyakába vastag, vörös sálat tekert, és még a bőre is vörösnek tűnt. Furcsának, de rokonszervesnek tűnt. Nyeszlett szakállt és göndörkés hajat viselt. A feje búbján pedig két kicsi szarvacska hegyesedett fölfelé. Egyik kezében, ahogyan már látta esernyő volt, míg a másikban csomagokat tartott. Selena már felé tartotta a pálcáját. Lehet, hogy ártalmatlannak tűnik, de nem fogja hagyni, hogy bármi baja essen Lucynek. A faun, ahogy meglátta Lucyt és Selenat elejtette a csomagokat.

- Te jóságos ég! – kiáltott fel.

- Jó estét! – köszönt Lucy illedelmesen.

- Jó napot! – köszönt Selena a pálcáját még mindig felé tartva. A faun annyira el volt foglalva a csomagjaival, hogy hirtelen nem is tudott válaszolni a köszönésre. Mikor újra elrendezte a kezében a csomagokat, mélyen meghajolt, és így szólt:

- Jó estét, jó estét! Bocsánat, nem akarok tolakodó lenni, ugye jól gondolom, hogy ti Éva és Morgana lányai vagytok, tehát emberek?

- A nevem Lucy – hangzott a zavart válasza. A lány nem értette, hogy mit akar ez a furcsa szerzett és Selena se.

- Az enyém pedig Selena.

- De ti, tényleg ne haragudjatok, ugye lányok vagytok? Az egyikőtök pedig egy boszorka igaz? – kérdezte újra a faun.

- Hát persze, hogy azok vagyunk! – helyeselt Lucy kissé megilletődve. – De boszorka? – nézett kérdőn Selenara.

- Igen. Boszorkány vagyok, de ez titok, rendben? – kacsintott rá Selena mire Lucy izgatottan bólintott.

- Majd mutatsz pár varázslatot? – kérdezte és a szemei csillogtak a boldogságtól. Selena csak mosolyogva bólintott.

- Akkor voltaképpen emberek vagytok?

- Természetesen emberek vagyunk! – felelte Lucy.

- Csak egy kis extrával – mondta huncutul Selena. Nem tudott mást tenni csak kedvelni ezt a különös termetet.