Haza futás

🦋3🦋

Már Párizsban a szállodai szobámba vagyok Sarahval. Éppen két ruha között próbálok dönteni. Neymar a PSG játékosának a buliára vagyunk hivatalosak. Végül egy vörös ruhát vettem fel. A tükörben néztem magam kisminkelve a hajam egyenesen omlott arcom köré. Néztem magam és rájöttem, hogy kell a változás. Elhatároztam holnap megválok hajam nagy részétől. Dominikának szóltam, hogy keressen egy fodrászt. Nem kérdezett semmit csak tette amire kértem. Nem sokkal később már a buliban voltunk. Beszélgettem a házigazdával nagyon közvetlen volt velem ahogy mindenki, de nem éreztem magaménak. Kint álltam a teraszon és az eget bámultam.

- Sosem láttam még ehhez hasonlót.- hallok meg mögülem egy hangot.

- Igen csoda szép esténk van.- jelentettem ki.

- Én nem az égről beszélek.- kezd el nevetni majd mellém lép. Mbappé volt az aki bókolt nekem. Bevallom jól esett.

- Köszönöm ezt bóknak veszem.- mosolygok rá.

- Annak is szántam. Ahogy látom nem élvezed.- biccent befelé.

- Nem igazán. Kedves mindenki csak most nem vágyom erre.- fordulok felé teljes testtel hiszen hozzá beszéltem.

- Megértelek. Holnap mit csinálsz?- mosolyog rám.

- Van egy barátságos edzőmeccsem és ennyi.- válaszolok kedvesen.

-  Megnéznélek, ha lehet és ha van kedved elmehetnénk vacsorázni utána?- teszi fel a kérdést.

- Szóval akkor randira invitálsz?- felelek kérdésre a kérdésre.

- Hát mondhatjuk igen arra, de akkor ezt igennek veszem.- mosolyog rám beszélgetésünk alatt már sokadjára. Ekkor Neymar lép mellénk.

- Vasárnap szeretettel várlak téged és a barátaidat meccsre.- mosolyog

- Rendben, de akkor holnap gyere el az én meccsemre.-

- Ott leszek viszem a fiamat is ha nem baj?- beszélgetünk tovább.

- Rendben persze.- válaszolok.

- Nekem viszont mennem kell .- szólal meg Mbappé.

- Holnap találkozunk.- adok neki két puszit. Neymarral még beszélgettünk. Majd lassan mi is mentünk. A szállodába beérve a liftet vártuk. Amikor leért a szerkezet az ajtó mögött Tom állt. Nem hittem a szememnek.

- Szerintem én lépcsőn megyek fel.- úgy is tettem. Mire felértem már fájt a lábam. A szobám előtt Tom állt.

- Nem tudom mit keresel itt, de nem is érdekel.- ezzel kikerülve őt beléptem a szobába.

Másnap délután....

Meccsnek vége lett mi nyertünk. Már elkészülve mentem Mbappé felé aki kocsinak támaszkodva várt, de Tom elém lép.

- Beszélhetnénk?- 

- Nem érek rá sem most sem máskor. Ráadásul várnak. Nem tartozol nekem semmivel és és sem neked.- majd tovább indultam.

- Ha igaz lenne amit mondanál nem lenne rajtad az a karkötő amit tőlem kaptál.- fél másodpercre megálltam, de nem fordultam meg inkább tovább mentem és beszálltam az autóba. Az étterembe vezető út csendben telt addig a percig amikor is én megszólaltam.

- Ne haragudj a kellemetlenség miatt azt sem tudom mit keres itt.- kezdek el beszélni, de ő megfogja a hozzá közelebb eső kezemet.

- Semmi baj nem történt.- és ezután még mindig fogta a kezemet egészen az étteremig sőt miután kiszálltunk az autóból utána is megfogta. Nagyon jól éreztem vele magam.  A kaja után elmentünk sétálni sokan oda jöttek hozzánk képet csinálni. Mbappé vissza vitt a szállodába és feljött velem a szobámig. Az ajtóban majdnem megcsókolt, de Sarah kinyitotta mögöttünk az ajtót.

- Jaj ömm vissza csukom és folytassátok.- becsukta a lány az ajtót mi pedig nevetni kezdtünk.

- Holnap találkozunk.- szólalok meg majd bementem ahol barátnőm egyből letámadott.

- Na?- ülünk le az ágyra.

- Nem volt semmi és talán meg kéne köszönnöm, hogy kijöttél.- nézek rá.

- Figyi tudom mire célzol, de mindenkiben őt fogod keresni egy darabig majd aztán elmúlik.-ölel át. Lehet igaza van. Hiszen hiányzik, de tovább kell lépnem.