JULIA
Au.
A nyakamat dörzsölgetve lépdeltem tovább a naplementében tündöklő kikötő felé, miközben Iny harmadszorra ugrott bele a mellettem hullámzó vízbe. Az öreg, nedves deszkák reszkettek a lábam alatt. Féltem, még egy nagyobb erejű széllöket és vizes hajjal léphetek Peter elé.
A hátam mögött egy aranyos kis város helyezkedett el, amit Diamond-nak emlegettek a helyiek bár egy gyémánt bányánk sincs és nem is csillogó drágakövekből épült házakban élünk, egyszerűen csak imádnak az itt lakók gyémántokat gyűjteni, és azt hitték hogyha ez lesz a város neve akkor nagyobb lesz a turizmusunk. Hát, ezzel eléggé félrenyúltak, mivel soha nem találkoztam eddigi 22 évem alatt egy vendéggel sem. Legalábbis amennyit itthon voltam. A C-644-es bolygón élők folyton utaznak és ez a foglalkozásuk miatt van így. Az egész bolygón kettő város van, amelyeknek lakói az idők kezdete óta utálják egymást. Az én városomban gyógyítók élnek, tanulnak, ezért folyton utazunk kisebb háborúkba, esetleg csak egy nagyobb beavatkozást igénylő műtétért, egy másik bolygóra, ahol nemcsak 2 napot tartózkodunk, ennélfogva akartak az idősebbek egy kis forgalmat a városba, de mint említettem, nem jött össze. A másik várost mindenki 88-nak ismeri, és véleményem szerint ennél unalmasabb nevet nem is adhattak volna szegény településnek. Az ott élők fegyvergyártással foglalkoznak. Elég rémisztő. A ,,békét támogató" feleknek köszönhetően megosztjuk egymással tudásunkat az iskolákban, így nekem is van egy kis tapasztalatom a fegyverkészítésben, bár az egyik tanító leszólta a képességeimet, és megjegyezte, hogy a jövőben inkább a gyógyítással foglalkozzak. Ez végül is jó is meg rossz is. Az egész oktatásból csak negatív élményeim születtek, de mellékes információként ott ismerkedhettem meg James-el, aki egy nagyon kedves fiú. De tényleg.
A gondolatmenetemből az öreg Peter zökkentett ki, aki türelmetlenül integetett a hajójáról, így gyors léptekkel odamentem hozzá és átvettem a szállítmányt. Óvatosan vettem ki a dobozt az idős kezekből, amelyeknek ujjain vagy 9 gyémánt gyűrűt számoltam meg kapásból.
- Kedves, nem nézegetjük más tulajdonát ugye? - förmedt rám Peter, így lekaptam a pillantásomat a kezeiről és érdeklődve hajoltam a kezemben átvett csomag felé. Nem lettem elégedett a látvánnyal, mivel nem is sejthettem hogy miféle gyógyszer lapul a műanyagok alatt.
- Mi van benne? - nyúltam volna bele de az előttem álló megragadta a karomat.
- Még csak ne is gondoljon rá Julia! - majd óvatosan közelebb hajolt - Új gyógyítószerek. Nagyon veszélyes, nem is értem miért magát küldték, nem játék ez. - mielőtt tiltakozhattam volna érettségemről tett utalások ellenében, már mindkettő dobozt rám sózták, és mire kidugtam a fejemet a kupac mögül, Peter és a csapata már útnak is indult.
Morogva indultam meg vissza, és minden előttem heverő követ a tengerbe rúgtam.
- "Nem játék ez", "Ugye nem gondoltad Julia, hogy téged küldünk, olyan tapasztalatlan vagy" - ismételgettem flegma hangvétellel az engem ért igazságtalan mondatokat. Ne már. Én teljesítettem a legjobban a gyakorlatokon, még Anna-t is leköröztem. Sóhajtva lépdeltem volna tovább, de Iny teleportálósat játszott a lábam előtt, aminek következtében egy jó nagyot estem, a vizes deszkákon és mindkét doboz a földre hullott.
- Hé, ezt most muszáj volt? - fújkáltam ki a barna hajszálaimat a szemem elől, és elkezdtem összeszedegetni a dobozokat, amelyek közül az egyikből az egész tartalom kiesett. Legalább 20 kis palack hevert a lábam előtt amikben fekete por csillogott. Miután körbelestem, hogy lát e valaki megfogtam az egyik flaskát és a vállamon logó kis gyógyszeres táskába nyomtam. A többit pedig elrendeztem úgy, hogy ne látszódjon, hogy egy hiányzik. Gondolom elég jól csináltam, mivel a nem valami kedves titkár csak bólintott egyet miután a dobozokat az ő asztalára helyeztem.
