same :: afi

do i wanna know?

Sosem szerettem a középpontban lenni, mindig is az a vissza húzódó, csendes kislány voltam aki folyton headsetel a fülében járkál és él-hal a fekete cuccokért. Sose voltak barátaim, mindig egyedül ültem, és szünetekben is egyedül játszottam, egyedül egy barátom volt, Holly. Aki egyébként csak a képzeleteimben létezett. A zenébe zárkóztam el, olyan volt nekem mint egy fal ami megvéd mindentől és mindenkitől.

-Hillary-hallottam nevem anyám szájából, de nem figyeltem rá. Tovább bámultam ki az ablakon, és közben hallgattam, ahogy fülemben bőmből a zene.-Hillary, az Isten szerelmére, hozzád beszélek!-nyúlt hátra az anyósülésről, és nemes egyszerűséggel kirántotta fülemből fülhallgatóm.

-Mi van?-förmedtem rá. Sosem ápoltam jó kapcsolatot a szüleimmel. Ha a suliból is haza értem egyből a szobámba mentem, és onnan nem nagyon jöttem ki.

-Jól vagy?-kérdezte. Ez most komoly? Csak azért zavart meg, hogy meg kérdezze, hogy hogy vagyok? Hát kurva jól vagyok köszi.

-Jól vagyok.-feleltem és hadesetem egyből vissza helyeztem fülembe. Are you mine? Are you mine? Are you mine? Énekeltem magamban, közben pedig egyre jobban lenyugodtam. Az Arctic Monkeys a kedvenc bandám, sokan a suliban ezért is csúfoltak, mert ugye mindenkinek egyformának kell lenni és mindenkinek a nyálas zenét kell hallgatni, aminek igaz, hogy semmi értelme, de hallgatnunk kell mert ez a menő. Sok mindenen agyaltam, de talán legtöbbet azon, hogy milyen lesz ott? hogy milyen lesz a suli és, hogy ott is szar lesz e, mit is beszélek? Mindenhol szar.

-Hillary!-bökött oldalba apám, rákaptam tekintetem.-meg jöttünk.-közölte, s kiszállt a kocsiból és én is hasonlóan tettem. Üdv Sydneyben, Hilary!-motyogtam magamnak és bőröndöm magam után húzva laptop táskám átemeltem fejem fölött, hogy belebújhassak.