𝓢𝓪𝓶𝓪𝓷𝓽𝓱𝓪
B: Jó estét, Bradley Simpson vagyok, foglaltam egy asztalt a nevemre
Pincér: Igen igen, jöjjenek csak- indult el a lépcső felé
B: Gyere- fogta meg a kezem, majd mentünk a pincér után
Pincér: Tessék, foglaljanak helyet, hamarosan hozom az étlapot- majd ott hagyott minket
Konkrétan tátott szájjal néztem a helyet, vázolom:
Egy kurva helyes pali áll mellettem a kezemet fogva, mindketten elegánsba....leginkább én, de mindegy is...és egyetlen egy asztal van előttetek-mivel egy külön kis helyre vitt minket a pincér- és rózsaszirmok vannak a földön, az asztalon gyertya, és rózsa csokor, a világítás tökéletes, az ablakon meg rálátunk a városra, ami csoda szép így éjjel..nem mintha nappal nem lenne az, de értitek, az exem nem hozott ilyen helyekre...mondjuk vacsorázni se, se semmi, de Bradley, kész csoda ez a srác, álompali komolyan mondom, minden meg van benne ami csak kell, tudd vicces lenni, perverz, megértő, segítőkész és romantikus, na meg kibaszottul cuki, helyes, stb...
B: Tetszik?- nézett rám mosolyogva
Én: Imádom, ezt mind te intézted el?
B: Nagyjából, én csak azt mondtam, hogy egy asztalt akarok foglalni ahol nyugodtan kettesben lehetek egy gyönyörű lánnyal, a többit ők intézték, na de gyere, üljünk le
A szék mögé lépett és kihúzta nekem, vacsora végére megfog ölni, ha továbbra is ilyen kis cuki lesz
B: Amúgy ma este egy hotelben fogunk aludni- ült le velem szembe, majd megfogta a kezem
Én: Még miket terveztél mára?- kuncogtam
B: Sok mindent- mosolygott
Én: Remélem megsiratni azért nem fogsz
B: Kitudja, lehet- kacsintott
A jó kedvet a pincér zavarta meg.
[.....]
Miután mindent megettünk kifizette a vacsorát, majd kimentünk egy kicsit az erkélyre, onnan még szebb volt a kilátás.
B: Sam- fordult velem szembe
Én: Igen?- tettem ugyanazt, mint ő~mármint nem magam felé, hanem felé^^~
B: Sokat gondolkoztam hogyan is kéne megkérdeznem, kerestem a legjobb pillanatot, de sosem jött össze, mert úgy akartam, hogy ha csak kettesben leszünk, és végre nincs senki olyan körülöttünk, és legalább Csenge se fog elájulni- nevetett fel a végén, majd közelebb lépett egy kicsit és megfogta a kezeimet.
Mosolyogva nézett rám, én meg fel rá, és amilyen fogykos vagyok nem tudtam mit akar, de aztán le esett.
B: Samantha Lockwood, lennél a barátnőm?- villantott egy 1000 Wattos mosolyt
Én: Igen- ugortam a nyakába könnyezve
B: Szeretlek törpilla- törölte le a könnyeim, majd megcsókolt, sokkal lágyabban, de szenvedélyesebben, mint eddig.
Nagyon jó érzés töltött el, ilyet sosem éreztem még, talán most vagyok igazán szerelmes? Thomas-nál sosem éreztem ilyet, talán csak fellángolás volt?
Én: Én is téged Brad- bújtam hozzá
Amúgy mikor először megcsókolt, vagyis mikor elkezdtünk kavarni és mikor bemutattam anyunak közt kemény 6 hónap van, és ez a 6 hónap segített megértetni velem azt, hogy Brad lesz nekem az egyetlen és igazi szerelmem, meg persze ez a pillanat, teljes mértékben megbízok benne, nem úgy, mint abban a mocsokban, nem nagyon bíztam meg benne, féltem tőle, de Bradley segített túl tenni magamat rajt.
