her scars

bevezető pt. 2

Emma alig bír bemászni az ablakán. Nagyon súlyosan megsérült a lába. A férfi kése mély sebet ejtett rajta. A vér átáztatta nadrágját, és miután megszáradt, az anyagát a sebéhez tapasztotta. Emma tudja, hogy kínszenvedés lesz levenni magáról a ruhadarabot.

Nagy szenvedések árán aztán mégis leoperálja. Szemügyre veszi a sebet, és már tudja hogy ő ehhez egyedül kevés. Remegő kézzel előveszi a telefonját és felhívja az egyik legjobb barátját, Summert. Orvosnak készül, ezért sokszor őt hívja. Summer egyből felveszi, és csak annyit kérdez:

- Megint, Em?

Emma kelletlenül helyesel. Summer azt mondja, pár perc és ott van.

Summer az egyetlen, aki tudja Emma mit csinál. Mert még Emma szülei sem tudják.

Senki.

Legalábbis Emma ezt hiszi.

Másnap reggel (reggel? volt az már dél is!) mindene fáj. A lába a legjobban. Viszont az arcán lévő hasadás is lüktet, és tegnap valószínűleg megrepedt az egyik ujja.

Emma a fürdőszobájába megy, és szemügyre veszi sebeit. A legtöbb apró karcolás csak, de az arcán lévő nagy seb eléggé észrevehető. Emma vállat von. A szülei már úgysincsenek otthon. Reggel nyolcra mentek dolgozni, és este négyre érnek csak haza.

Emma lemegy a konyhába, hogy reggeli után nézzen.

Bekapcsolja a tv-t, és fél füllel hallgatja. De mikor egy érdekes mondat megüti a fülét, hirtelen éber lesz...

"A fiatal színész, Yong Hollinsworth tegnap szállt le magángépével az USA területén. A repülőgépét rengeteg rajongó várta, de néhányan túllőttek a célon és üldözőbe vették a hírességet. A rajongók állítása szerint a fiatal férfi elmenekült, majd az üldözés közben egyszer csak nyoma veszett"

Emma kezében megáll a vajazókés. Szóval Yong Hollinsworth, huh? - gondolja.

Egy színész volt.

Szóval ezért kérdezte azokat a furcsa dolgokat - értette meg Emma.

Kikapcsolja a tv-t és inkább elindul a városba.

Yong magára kapott egy baseball -sapkát és egy napszemüveget.

Reménykedett benne, hogy nem fogják sokan felismerni. Már dél volt, és el akart menni ebédelni.

Most is épp egy jó éttermet keres a belvárosban. Az utcákon bolyong, de mindenhol túl sok az ember.

Végül egy eldugottabb környéken lévő kis büfébe ül be.

Leveszi a napszemüveget és körbepillant. Csak két ember van bent a személyzeten kívül. Egy idős ember, akinek elég sunyi arca van, és vele egy idős nő.

Yong elégedetten konstatálja, hogy biztonságban van. Leül a pulthoz, és átnézi a menüt.

Mosolyogva rendel, a fiatal pincérlány pedig zavartan bámul rá. Vörös arccal bólint, majd hátra megy. Yong tudja, hogy felismerte őt. Sóhajtva leveszi a sapkáját is, és beletúr a hajába. Automatikusan egy tükröt keres a szemével. Mikor megtalálja, és szemügyre veszi magát, hirtelen elakad a lélegzete.

Ugyanis a tükörben pont látszódik egy lány, aki épp rendel. Yong eddig nem vehette észre, hisz arcát egy étlap mögé rejtette. De most látja őt. Az ismerős zöld szemet. A sebet az arcán.

Yong hevesen veszi a levegőt. Nem tudja levenni tekintetét Emmáról. Ő az. A lány, aki megmentette.

Megmentette?

Megmentette!

A pincérnő ellép az asztaltól, a lány, (Emma) pedig zavartan visszabújik az étlap mögé.

Yong nem tudja mennyi idős a lány, nem tudja hogy idevalósi-e, de oda akar menni hozzá. Úgy érzi meg kell köszönnie neki.

De igazából tudja, hogy ez csak egy mentség arra, hogy újra láthassa azokat a szemeket.

Így hát Yong fogja magát és leül Emmával szemben. A lány gyanakodva les ki az étlap mögül. Ahogy meglátja Yongot, megrémül. Először nem ismeri fel, hiszen Emma Bowen arcmemóriája nem a legjobb. Észreveszi, hogy a fiú vele szemben nagyon jóképű. A szeméből ítélve ázsiainak tippeli. A haja viszont szőke, és természetesnek tűnik.

- Segíthetek? - kérdezi gyanakodva. Emma nem szokott hozzá, hogy idegenek ok nélkül kapcsolatba lépnek vele. A harchoz szokott, a verekedéshez. A szellemes visszaszólásokhoz értett, az ellenfél analizálásához. Tudta, hogy melyik ponton kell úgy megütni egy embert, hogy teljesen harcképtelenné tegye. Tudott bokszolni, karatézni, és még sokféle harctechnikát ismert.

De Emma most teljesen leblokkolt. Mi akarhat ez az idegen? Lehet hogy már találkoztak? Hogy bosszút akar állni? - gondolta Emma. Kismillió gondolat rohant át az ágyán egy perc alatt.

Önvédelmi taktikák, menekülés útvonalak. De az idegen egyszer csak megszólal.

- Hogy szerezted a sebet az arcodon? - az asztalra könyököl, és előredől. Emma értetlenül ül.

Most mit mondjon?

- Lefejeltem a szekrényem - feleli ridegen. Gyanúsan méregeti az idegent. A fiú kb. 22-23 éves lehet, tökéletes arccal. Mit akarhat?

A fiú közelebb hajol Emmához, felemelkedik a helyéről. A szeme csillog, és Emma tekintetét pásztázza. Emma menekülni akar.

- Érdekes. Nekem inkább tűnik egy csúnya verekedés nyomának - ahogy a fiú kimondja a szavakat, Emma összerándul.

Hirtelen felismeri őt. Yong az! A színész Yong, akit tegnap a sikátorba rántott!

- Ööö nem igazán értem mire akarsz kilyukadni, de szerintem rossz ajtón kopogtatsz - mosolyog Emma elnézően. Egy perccel sem marad itt tovább!

- Nekem most dolgom van - mondja.

Gyorsan feláll és az ajtó felé siet. Kissé biceg. Reménykedik, hogy a fiú nem ismerte fel őt.

- Hé, várj! - a fiú követi őt. Felismerte. Emma futni kezd.

A szemei még gyönyörűbbek nappal - gondolja Yong, miközben a lány után fut.

El kell ismerni, hogy még sérülten is gyors - folytatja a gondolkodást a fiú.

- Még csak a nevedet sem tudom! - kiáltja a fiú.

Emma hátranéz, egyre kevésbé bír futni. Sajog a seb a lábán.

- Addig örülj! - kiáltja vissza Emma, majd befordul egy sikátorba.

Elrejtőzik, várja, hogy a fiú észreveszi-e.

Yong döbbenten körbenéz a kihalt helyen. Azon gondolkozik, hova tűnhetett a lány.