Jég szilánkok

Party like a Russian

Nem tudom jelez-e, ha egy részt csak módosítok, de ha igen bocsi, ezt most csak elővigyázatosságból kell kiírnom azoknak a barátaimnak, akik esetleg megnyitják a könyvet 😂 ha csak olvasó vagy, ugord át ezt a részt

Szóval néhány barátnőm a baráti társaságomból meglátta, hogy a zárolt telefonomon felbukkant egy értesítés a wattpadtól, amikor én nem voltam a telefonom közelében. Pár nap múlva elmondták, hogy furcsa, hogy én fanfictiont írok. Persze mondták, hogy ez semmi gond, tök jó és kár hogy nem mondtam el nekik és nem tudtak róla.
De félek, hogy megjegyezték a címét, utána keresnek, és megtalálják. Tudom, nem kell nekik magyarázkodnom mert azt írok és arról amiről akarok, de máshogy néznének rám, ha megtudnák hogy melegekről írok, nem is akármilyen részeket.
Szóval itt is üzenem nekik, igen, írok ilyet, nem tudom megakadályozni melyik részbe ne nézz be. De sok embernek tetszik a könyv, és amíg van aki olvassa, nekem ez örömet okoz.

Ennyit szerettem volna, ha új vagy a könyv olvasásában, örülök hogy itt vagy 🥰

Jó olvasást ❤️

A fejemhez kaptam a belehasító fájdalomra. Mikor véget ért a sípolás, oldalra dőlve az ezüst hajú férfira néztem aki úgy aludt, mint akit agyonütöttek.
Az egész Chris szülinapja miatt volt.

-Ugyan már Yuri, csak kicsit maradunk, megígérem! -mondta Viktor, miközben a tükörben ezüst haját fésülte formára, szerintem teljesen feleslegesen. Viktor minden hogyan jól nézett ki. Az ajtófélfának dőlve magam előtt keresztbe font karokkal néztem ahogyan készülődik.
-Illetlenség lenne nem elmenni.
-Tudom. -mondtam.
Letette a fesűt, felém fordult majd a nyakkendőmért nyúlt. Összeráncolt szemöldökkel, határozott mozdulatokkal kötötte újra a fél Windsor csomómat egy Eldredge csomóra.
Amint megcsapott parfümje ismerős illata, kellemes borzongás futott végig a hátamon. Pirulásomat látva megragadta a tökéletes csomót, és magához húzott vele. A mentolos fogkrém még érződött lágy csókján, amit félénken viszonoztam. Beletúrtam az előbb olyan nagy gonddal beállított tincseibe de figyelemre sem méltatta, helyette az enyémekbe markolt bele, úgy csókolt. Óvatosan a kanapé felé tereltem és már kezdett leereszteni, de aztán megállt. Fölém hajolva vigyorgott rám.
-Azt hitted bevettem, mi? -kérdezte szemtelenül. -Hamar haza jövünk. Vissza emelt, megigazította a nyakkendőt, azután a telefonjáért és a kulcsokért sietett. Barna kabátját a hátára vetette, csak úgy lebegett utána miközben az ajtóhoz ment.
Én még mindig a nappaliban álltam.
Visszafordult felém, leakasztott kabátomat rámadta hogy aztán szó szerint kitoljon a kocsihoz.

Az ablakon bámultam kifelé erősen koncentrálva a sok fára, amit olyan sebesen elhagytunk. Sosem volt hányingerem a kocsiban utazástól, de most kedvem lett volna hozzá. Viktor egyik kezével a kormányt fogta, a másikkal ujjainkat fűzte össze.
Végülis Viktorért kibírom. Amúgy is régen voltunk már buliban, had szórakozzon egy kicsit.

Már javában tartott a buli amikor mi is oda értünk. Beadtuk a kabátokat a ruhatárba, és zene forrása felé indultunk. A terem egyik szélén hosszasan elnyúlt a bárpult, a másik oldalt párnázott bútorok álltak, néhányan fáradtan terpeszkedtek rajtuk.
Viktor a színpad felé intett.
-Nézd! Ők játszottak akkor is amikor rúdtáncoltál, emlékszel? -vigyorgott.
Nekem is eszembe jutott, azonban sokkal kevésbé lettem tőle olyan vidám mint Viktor.
-Olyan aranyos volt a vörös arcod...
Nem vártam meg a folytatást, inkább elindultam a tömeg közepe felé. A tervem egyszerű volt; megköszöntöm Christ, aztán leülök oldalra a székek egyikére és megvárom amíg Viktor is haza akar majd menni.
-Yuri! Várj meg! -kiáltott utánam.
Hátra fordultam.
-Megkeresem Christ.
-Próbáld meg legalább csak egy kicsit élvezni az estét, oké?
Lágyan elmosolyodott, oldalra döntötte a fejét, akár a madarak.
-Aha.
-Hozok inni.
Gyors csókot lopott tőlem, én még utána hajoltam, de ő azonnal eltűnt a tömegben.
Tanácstalanul forgolódtam az emberek között. Hol lehet Chris?
Válasz gyanánt egy hangos "boldog szülinapot!" kiáltást hallottam az egyik sarokból, oda fordulva már azt is láttam ki a hang forrása. Egy világos barna hajú fickó ölelte meg Christ, kezet rázott vele aztán beszélgetni kezdtek.
Kelletlenül araszoltam feléjük a sok izzadt, már fáradt de lelkes táncoló között.
Mikor észrevettek hevesen integettek nekem.
-Yuri! Úgy örülök hogy eljöttél! -ölelt meg Chris. -Nem sokszor látni téged mostanában bulikon.
-Igen, mostanság elég elfoglalt vagyok...
-Viktor is eljött? Gondolom nem egyedül vagy. -folytatta, közben elvett egy pezsgős poharat a mellettünk elhaladó pincérnő tálcájáról és nekem adta.
Már szólni akartam hogy épp innivalóért ment el, de ekkor felém nyújtotta az övét.
Gyorsan megelőztem.
-Hát akkor boldog szülinapot, Chris! -mondtam, és koccintottunk.
Ez csak egy pohár, nem lesz tőle semmi bajom. Különben is, ő a szülinapos, ezt a kört semmiképpen nem kerülhettem volna el.
Egy újabb idegen csatlakozott hozzánk, én pedig Chrisre bólintva eltávolodtam tőlük.
Viktort kerestem egy ideig, aztán feladtam és belevetettem magam a hullámzó tömeg közepébe. Fogalmam sem volt, hogyan kell táncolni de az ünnepség illedelmet követelő része már rég véget ért, az after party pedig csak most kezdődött.
Körbe néztem és beletörődve nyugtáztam, mindenki az italtól kábultan dülöngél vagy fesztelenül ugrál, senki sem fog felfigyelni rám.
Becsuktam a szemem, a zenére koncentráltam megpróbálva kizárni a dallamhoz kapcsolódó emlékeket.
Először csak lassan mozogtam, aztán pörögtem is, már nyitott szemmel élveztem a hangokat, hálát adva a pezsgőnek ami feloldotta a feszültséget.
Bizonytalan tekintettel a tömeget fürkészve közeledett Viktor. Elé siettem nehogy megint rossz irányba menjen, gyanítottam párszor már elmentünk egymás mellett.
-Yuri, végre. -mosolygott. Két poharat tartott a kezében, ismét kaptam egyet.
-Ez micsoda?
A szivárvány színű folyadékban átlátszó gömbök úszkáltak, a pohár szélén só, benne fekete szívószál.
Megvonta a vállát.
-Ez tűnt a legérdekesebbnek. De ne aggódj, végig néztem ahogy csinálják, nehogy bedrogozzanak.
Gyanúsan vizsgálgattam a koktélt.
-Aha...
-Nehezen bírtam ki hogy ne kóstoljam meg mielőtt megtalállak, szóval egészségedre! -össze koccintotta a poharakat, közben reménykedtem nehogy széttörjön a kezemben a vékony üveg. Óvatosan belekortyoltam.
Túlságosan is tömény és édes volt azt a hatást elérve, hogy azért igya az ember mert szomjas lett tőle, ennek ellenére nagyon ízlett. Ezt persze nem vallottam be Viktornak.
-Megtaláltad Christ? -kérdezte a szívószálat rágcsálva.
-Aha, arra van. -mutattam a sarokba.
-Még fel sem köszöntöttem, gyere.
Én azonban nem tudtam, melyik Viktorral menjek. A jobb vagy a baloldalival?
A jobb oldalinak sötétebb a szeme. Ugyanakkor a bal oldali mintha kicsit aggódva nézne engem.
-Én... inkább itt megvárlak.
-Ha mégegyszer elmegyek, sosem találjuk meg egymást ebben a tömegben. -szorongatta a kezem.
-Itt maradok, ne aggódj. -mondtam a jobb oldali Viktornak.
Viktor kérdőn oldalra nézett.
-Sietek. -mondta végül bizonytalanul.