[ choking on flowers ] ✔️

A fakó őszi délután úgy lebegett el Morty Smith szeme előtt mint egy táncoló fuvallat, ahogy merengve bámult ki az ablakon.
Gondolatai egyre csak lassultak ahogy a nap egyre közelebb ért a horizonthoz; tompán repültek el elméjében a gondolatfoszlányok, mintha minden értelmes képzetet könnyűvérű tündérek hessegettek volna el.
Pedig értékes emlékek és érzelmek nehezedtek a mellkasán, hiába kívülről leolvasni ezt lehetetlen volt.
Szemhéjai egyre nehezedtek ahogy a tegnapi kalandról lévő emlékei is elillantak.
Szerette ha leállt az agya, ha semmi sem zaklatta fel - és örült ha ez egy pár pillanatra megadatott neki, miután ez egy nagyon ritka dolog volt szorongó természete miatt.
Szórakoztató, hogy milyen egyszerű és komplex személyisége volt valójában, ha az ember jobban megakarta őt érteni.
De egy okosabb embernek elég volt megfigyelni őt.
Manipulálható, kínos, hallgatóságnak, követőnek való.
Morty nem sok embert vonzott őt befolyásoló erők hatására eltorzult érzékeny természetével, de akiket vonzott...
Hát...
Vonzott ő valaha bárkit is?
A gondolatai megint elvették tőle nyugalma szikráit melyek egy utolsó sercegő füsttel elpárologtak.
Talán a világon egyetlen embernek volt szüksége rá.
Egyetlen embernek, aki majdnem az életét áldozta fel érte, aki minden szabad (és nem szabad) idejét elvette, akinek a tekintete, mosolya pillangókat csalt a gyomrába, akinek minden érintésétől rettegett miközben áhítozott utána...
Akivel minden egyes együtt töltött perc felejthetetlen volt.
Még akkor is ha ez az ember csak kihasználta őt.
Még akkor is ha sosem szerette Morty-t annyira mint Morty őt...
Mert igen, Rick Sanchez sosem szerethette úgy a saját-
Várjunk.
Morty gyomra felfordult, majd azzal a lendülettel kezeivel takarta el száját ahogy eszeveszettül köhögni kezdett.
Ahogy végre befejeződött a görcs, elemelte ujjait melyek közt először megijedt ahogy egy vörös foltot talált.
Belső vérzés? Haldoklik?
Ahogy a társának akart szólni két dolog történt.
Egyrészt amint kiakarta mondani Rick nevét, öklendezni kezdett újra és realizálta, hogy vér helyett a kezében egyre több rózsaszirmot tartott.
Felvonta szemöldökét.
Rózsaszirmok?
Ujjan táncoltatta a vörös maradványokat, majd elgondolkodott?
Szóljon a férfinak? Ne szóljon?
A legutóbb egy virágokkal teli bolygón voltak; lehet benyelt egy-két szirmot?
Egyáltalán lehetséges ez?
Rettentően nagy izgalom fogta el.
Máskor azonnal szólt volna társának, hogy baj van; azonban elgondolkodott és megpróbált valamit.
— Summer! — szólalt meg hangosan; meglepődve konstatálta, hogy semmi nem jött fel a torkán — Jessica!
Semmi.
Mitől volt különleges Ri-
Előrehajolt a következő köhögőrohamban és csak nézte ahogy a szirmok újra megjelentek a szája sarkában.
Gyorsan elment egy seprűért, hogy feltakarítsa a nyomokat.
Mitől volt különleges a másik?
Elmosolyodott ahogy eszébe jutott a másik és eltörölt egy szirmot a szája széléről.
A férfi maga volt a csillaghullás és az Androméda-rendszer, a nyár és a tél, a Nap és a Hold; Morty nem tudta máshoz hasonlítani őt mint természeti csodákhoz.
Elvégre ő mutatta meg neki igazán az összeset.
Ahogy a kék szemek rabságába esett képzeletében torka megtelt a szirmokkal míg orrát elfertőzte a tömény rózsaillat;   egy komplett rózsa virágát szemügyre véve megcsípte magát és realizálta hogy nem álomban van.
Hogy sürgősen szólnia kéne.
A rózsáknak tövise van.
Nem merte tovább húzni, de elgondolkodott.
Kit érdekel, ha bele hal?
Őt biztos nem.
Biztos nem Rick-
Gyors reflexeinek köszönhetően a kukába hajolt, majd érezte hogy hányni kezd; a szirmok vértől voltak vörösebbek.
A virágok felmarták a torkát.
Óvatosan ment fel az emeletre majd csukta be a szobája ajtaját.
Mi a franc ez?
Minden világos lett, ahogy beugrott neki mit mondott a másik a tegnapi kalandjukon.

„— Vigyázz a rózsákkal ezen a bolygón, Morty — szólt a férfi — Nekünk csak azok a virágok kellenek arrafele-
Ahogy a sárga virágokra mutatott a távolban, a fiú elengedte a tövises növényt és utána eredt.
— M-miért vigyázzak a rózsákkal Rick?
A férfi legyintett; úgy nézett rá a fiúra, mint valami hülyére.
— A Hanahaki-kór, kölyök — nézett rá — E-ezek a rózsák azzal szaporodnak, hogy pollenjüket a r-reménytelen szerelmesek testébe eresztik. Mint a paraziták, pár napon belül kinyírnak, amennyiben be nem vallod a szerelmed. Ha nem viszonzott, beszoptad.
Morty lefagyott.
Rick megállt.
— U-u-ugyan már Morty, azt hiszed ilyen lehetséges? Csak nem beparáztál mert magadra ismertél? — röhögött fel Rick, mire Morty vállon lökte amitől a férfi csak jobban nevetett — Öcsém, ekkora kretént mint te!
A fiú csak dühösen fújtatott és elpirult.
A másik jókedvű volt és ráadásul nem is annyira ittas; nevetése harsány, de nem tükrözte azt ahogy a másikat bosszantotta.
Csak jól érezte magát. Mint a legtöbbször amikor ketten voltak-