Farkaslány

Szeptember 5 Szerda

Miután elkészültem a felöltözéssel és a reggeli rutinommal,telepatikus úton megkérdeztem Jasont, hogy ma is elém jön-e. Mivel nem válaszolt így arra következtettem,hogy ma egyedül kell mennem. Kiléptem az ajtón majd bezártam és sétálva elindultam az iskola irányába. Úton odafele azon gondolkodtam,hogy így ember alakban is sokkal gyorsabban sétálok és a szaglásom is jobb lett. Arra viszont kíváncsi voltam,hogy vajon ember alakban is hallom- e mások gondolatait. Lassan beérek a suliba mikor a hátam mögül lépteket hallottam. Hátra fordultam és egy hatalmas szürkés szőrű farkast láttam meg. Agresszív volt és láttam rajta,hogy bántani akar. Gyorsan átváltoztam és próbáltam telepatikus úton kommunikálni vele.
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem?- kérdeztem morogva.
~Eric vagyok. Jason bátyja és nem engedem,hogy elvedd helyem az öröklési sorban. - morogta
Eric rám vetette magát és elkezdett harapni meg karmolni. Nem hagytam magam ezért lerúgtam magamról a farkast aki ennek következtében hatalmasat repült,de a zuhanás erejétől nem tudott talpra állni ezért ott maradt. Én gyorsan visszaváltoztam és berohantam a suliba. Eric elég durván megsebzett mert lett egy karmolás nyom a bal combomon és egy harapás nyom a jobb karomon. A gyors gyógyulás miatt mire a teremhez értem már csak egy halovány heg volt ott. Nemsokára az se lesz. A terembe érve gyorsan leültem a helyemre és a tekintetemmel Jasont kerestem. Remélem, hogy nem esett baja. Már becsengettek mikor meghallottam Jason gondolatait az ajtó felé közeledett. Akaratlanul hallottam,hogy falkagyűlés volt és durván összeveszett a bátyjával és, hogy, reméli nem esett bajom. Örültem,hogy aggódik értem, de majd elmesélem neki,hogy hogyan bántam el a bátyjával. Mikor belépett a terembe láttam az arcán a feszültséget és az aggodást, mikor tekintete a padomra tévedt és látta,hogy jól vagyok a feszültséget megkönnyebbült mosoly váltotta fel. Telepatikus úton megkérdezte,hogy minden rendben van-e. Megnyugtattam, hogy igen majd elmeséltem neki,hogy  mi történt reggel ahogy elképzelte, hogy a bátyját felrúgtam hangosan felnevetett mire mindenki őt nézte.
~Mi olyan vicces Mr Waters?- kérdezte Jasontől az irodalom tanár
^^ Semmi különös Mrs Haskett- felelte a srác
~ Talán szeretne beszámolni a 15. századi irodalom tudásáról?
^^ Hogyne tanárnő! Mindenképp- felelte Jason tettett udvariassággal,de gondolatából hallottam, hogy valójában elküldte a fenébe a tanárnőt.
Telepatikus úton lesúgtam neki a válaszokat,ha már egyszer én sodortam ilyen helyzetbe. Közben végig  hallottam a gondolatait ezzel kapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy nem fogom olvasni a gondolatait ha eggyütt vagyunk,ha csak nem szükséges mert az igazságtalan volna vele szemben. Kikapcsoltam a gondolat olvasást és inkább arra figyeltem mit mond.

Szünetben Elizabethel és a többi lánnyal beszélgettem, kivéve azt a bunkó lányt. Időközben kiderült,hogy azt lányt Reginának hívják. A lányok mondták,hogy őt hogyan nem bírják mert mindenkinek beszólogat. Az osztályból nincsenek barátai hanem a felsőbb évfolyamokban ban pár r*banc csaj és azokkal bandázik. Miközben erről beszélgettünk láttam,hogy Jason-höz bejött egy lány. Egy nagyon szép lány. Magas barna hajú,vékony és szép az arca. Odament Jason-höz és megölelte,súgott valamit a fülébe majd adott egy puszit az arcára és utána kiment. Éreztem,hogy összeszorul a szívem  és könnycseppek gördülnek le az arcomon. Jason próbálta elkapni a pillantásom de nem engedtem neki,hanem elfordítottam a fejem. Szerencsére a lányok nem vették észre. Tovább csacsogtak. Eközben én belül zokogtam. Nagyon beleszerettem Jasonbe és  talán reménykedtem is,hogy ő is érez valamit irántam de  most minden reményem elszállt. Ezek után a többi órára nem is  tudtam koncentrálni. Szerencsére Regina nem piszkált pedig többször láttam,hogy fontolgat egy beszólást. Matekórán a tanár bejelentette,hogy irat egy egy szint felmérő dolgozatot. Ennek nem örültem,mert utálom a matekot. Órák után megbeszéltem Elizabeth-el,hogy hétvégén átjön matekot gyakorolni.

Utolsó óra után elindultam haza egyedül indultam mert nem akartam Jasonnel beszélni azok után amit szünetben láttam. Sikerült is volna ha nem  rohan utánam.
~ Hé Seri! Nem úgy volt, hogy megyünk edzeni?
- Ja de,bocsi csak kicsit félek a matektól.-hazudtam
~ Figyelj ha akarod akkor segíthetek.
- Jó rendben úgyis megbeszéltem Elizabeth-el,hogy átjön a hétvégén.
~  Rendben akkor  hárman tanulunk. Ezutan elindultunk az erdőbe. Nem kérdeztem meg, hogy ki az a lány mert nincs hozzá semmi közöm. Jason megköszönte, hogy segítettem neki a felelésben és megdícsért amiért ilyen jól elbántam a bátyjával. Erről beszélgettünk miköznem odaértünk a  tisztásra.
~ Akkor kezdhetjük?
- Oké mivel kezdjük?
~ Azzal,hogy ide csalunk egy medvét és vele fogsz harcolni,hogy felmérjem mire vagy képes.
- Oké de hogy akarod ide csalni?
~ Úgy,hogy hoztam neki kaját.-azzal elővett a táskájából egy kis lazacot.
Jason letette a kaját majd átváltozott és szólt,hogy énis változzam át. Átváltoztam majd vártunk egy kis ideig, hogy a medve felbukkanjon. Nem telt bele fél órába egy nagy medve cammogott a tisztásra
Elfogyasztotta a lazacot majd mikor meglátott engem támadásba lendült. Gondolataiból azt olvastam ki,hogy szeretné ha ez a tisztás az övé lenne és ezért akar harcolni. Az állat nekem rontott. Két lábra állt és elkezdett karmolni és harapni. Hatalmas mancsával boxoló módjára osztotta a pofonokat. De engem se kell félteni. Az én karmaim hegyesebbek voltak ezért kikapartam a medve egyik szemét és jól beleharaptam a húsába. A küzdelmet végül én nyertem. A medve nem halt meg,de félig megvakult és az egyik lábára sántít. Miután elmenekült Jasonnel visszaváltoztunk majd belecsapott a tenyerembe és megdícsért.
~ Ügyes voltál!Ha a medvével így elbántál akkor a bátyámmal se lesz gondod.
- Köszönöm. Most hogyan tovább?
~ Most idehívom a falkát. Itt az idejr hogy megismerd őket. Bevallom kicsit izgulok azok után ami reggel történt,remélem nem fog Eric egyből rám tamadni.

10 percel később néhány alakot láttam kilépni a rét túloldalán. Jason mellém lépett, hogy megvédhessen ha Eric támadni akarna. Lassan odaértek elénk. Élükön jött egy magas középkorú ferfi. Gondolom a jelenlegi alfa. A férfi elém lépett és a kezét nyújtotta. Bátortalanul,de elfogadtam, végül megszólalt.
~ Üdvözöllek a falkában Serafina. A nevem Elias Waters, a jelenlegi falkavezér. Gondolom Jasont és Ericet már ismered.
- Üdvözlöm Mr Waters. Örülök, hogy megismerhetem. Megtiszteltetés falka tagnak lenni.
~ Szólíts nyugodtan Elias-nak. Remélem, hogy jó alfa leszel. Megtiszteltetés,hogy ismerhetem a fehér farkast.
Ekkor Eric élesen felszólalt.
~ Hah Méghogy falkavezér. Apa! Ez csak egy taknyos kislány. Ugye nem gondolod komolyan,hogy rábízod a falkát?
^^ Eric ! Ezt már elmagyaráztam. Az ősi törvény szerint ha egy falka megtalálja a fehér farkast akkor át kell adni neki az alfa szerepet.-  szólt rá Elias.
Ekkor Eric felém fordult és izzó vörös tekintetét rám szegezte.
~ Na idefigyelj Szöszike! Csakis akkor leszek hajlandó átadni a helyemet jövendőbeli alfaként, ha Pénteken délután megküzdesz velem és legyőzöl. Ha te győzöl akkor behódolok neked és te leszel az alfa.- fröcsögte a szemembe.
Látszott rajta,hogy kezd átváltozni így ellépett tőlem, majd az erdőbe rohant és átváltozott.
Ezután Elias bemutatta a többieket.
~ Szervusz én Jessica vagyok!- lépett hozzám egy barna hajú lány.
- Szia örülök, hogy találkoztunk.
Utána egy  magas világosbarna hajú, vékony és nagyon szép arcú lány jött oda. Rögtön felismertem ő volt az aki szünetben bejött Jason-höz.
Kezet nyújtott majd bunkó módon megszóllalt.
~ Csá! Gretchen vagyok. Kétlem,hogy jóban leszünk. Ezután odament Jasonhöz és megölelte. Ezt a srác nem nagyon viszonozta, hanem helyette a vállamra tette a kezét. Ez nagy örömmel érintett mivel Jason nem akarja viszonozni a lány érzéseit és ennek örültem, mert így talán egyszee viszonozza majd az érzéseimet. Elias megkérte a fiát,hogy segítsen nekem felkészülni az Eric-kel való harcomra. Végül ketten maradtunk a réten és edzettünk kicsit majd azt vettem észre, hogy esteledik.
- Jason! Most haza kell mennem mert Samantha és Jeremiah keresni fognak.
~ Rendben akkor hazakísérlek-mondta.
- Köszi
Hazáig beszélgettünk. Végül abban állapodtunk meg, hogy holnap reggel elém jön.

Mikor hazaértem Jeremiah és Sam az ajtóban álltak.
~ Serafina! Hol voltál ilyen sokáig?- kérdezte Sam
- Csak sétalni voltam az erdőben.
~ Rendben,de legközelebb ne maradj ilyen sokáig.

Megvacsoráztam majd felmentem tanulni és aludni.
-----------------------------------------------------------
Sziasztok! Ne haragudjatok,hogy sokáig nem voltam,de egyszerűen nem volt erőm írni. De mostantól igyekszem legalább heti egy részt hozni.