tok.

175 21 4
                                    

- Hé, Jimin, még ma! - sürgettelek, ahogyan egy szokásos délutáni együttlógásra készültünk.

Nem értettem, hiszen én vagyok a késős típus, most mégis rád kell várni. Mik meg nem történnek, ha az ember jobban odafigyel.

Néha úgy érzem nem ismerlek eléggé. Az álomfogó a szobámban arra a fiúra emlékeztet, aki mindig tudja mire van szükségem. A mi 7 éve tartó történetünkre. Néha olyan vagy, mint aki tudja az összes kérdésemre a választ. Talán ezért tűnik még különlegesebbnek?
Ki vagy te? - gondolkozom. Még mindig ugyanazok vagyunk, én mindent tudok rólad.

Vagy talán mégsem?

Bíznunk kell egymásban. Soha nem felejtem el ezeket a szavaidat. Ott vett fordulatot az életem.

Kirohantál a nappaliba valamit nagyon keresve, én pedig hozzád vágtam az övedet.

- Köszönöm.

Több ez egy szimpla köszönömnél. Olyan kapocs van köztünk, ami félelmetessé teszi a barátságot, mégis ellenállhatatlanná.

- Tae! Te és én, komolyan ne veszekedjünk holnap.

Csak mosolyogtam kijelentéseden.

A barátságnak egy olyan oldalát mutattad meg nekem, amiről nem hittem, hogy létezne, legalábbis számomra. Szóval köszönöm. Hogy voltál. Hogy vagy, és, hogy leszel.

Mert te vagy a lelkitársam.

From T. to J.

✓  || barátok〃VMIN.Where stories live. Discover now